Kórház

betegek ápolására való intézet, mely a középkor elején főképen nemeslelkü papoknak köszönhette eredetét. Szt. Vazul püspök 370. Cezarea mellett (Kis-Ázsia) nagy kórházat létesített. A VI. sz.-ban föllépett és sokáig dühöngött bélpoklosság (lepra) igen nagy számu K., u. n. leprozéria felállítására adott alkalmat; ezek a K.-ak azonban tulajdonképen csak a leprások elkülönítésére szolgáltak. A középkor egyéb pusztító járványai is jelentékenyen hozzájárultak K.-ak létesítéséhez, amiben kiváló részük volt a betegápolást és gyógyítást felkaroló egyes lovagrendeknek (templariusoknak, johannitáknak stb.-nek). A nagy járványok megszünte után figyelemre méltó K.-alkotás alig fordul elő. A XVIII. sz. ébredő szelleme ebben az irányban is üdvös hatást gyakorolt. Nevezetes K.-ak létesíttettek, melyek nem pusztán ápoló intézetek, hanem egyúttal fontos, a gyógyítás és a közegészségügy előmozdításának tényezői lettek. Újabb időkben a magánjótékonyság, a társadalmi áldozatkészség, nemkölönben az állami tevékenység egyaránt buzgalommal karolja fel a K.-ak ügyét. Hazánkban a K.-akra vonatkozó legrégibb emlékeink az ezredik évig nyulnak vissza, amely időben Esztergomban már a «Zent Lazar Ziginy» állíttatott fel. A budapesti szt. Rókus-K. építését 1796. kezdték meg. Kiválóbb kórházaink azonban - kevés kivétellel - az újabb korban, mondhatni a legutóbbi évtizedekben létesültek. Manapság Budapest egész sorával rendelkezik az újabb elvek szerint épült K.-aknak (ilyenek az egyetemi klinikák, Szt. István-, Erzsében-K., Stefánia gyermek-K., izraelita K., Ferenc József kereskedelmi K., Szt. László járvány-K., stb.). Újabban a vidéken is dicséretes buzgalom nyilvánul, p. Debrecen 1894. nyitotta meg, Szabadka és Győr pedig az idén (1895) fejezi be pavillon-rendszerü kórházát. Magyarországon 1893. 312 kórház volt, amelyekben összesen 157,683 beteget ápoltak.

A K.-akat, mint kiváló egészségügyi intézményeket, az 1876. XIV. t.-c. 9. fejezete szabályozza. Felállításukhoz belügyminiszteri engedély szükséges. A felügyelet is a belügyminisztert illeti; ugyancsak ő állapítja meg a napi ápolási díjat az állami és a közkórházakban. Közkórházi jelleggel csak az a K. ruháztatik fel, melynek rendszeres igazgatása van és akként szereltetik fel, hogy a helyi szükségletek kielégítésén felül még idegen illetőségü betegeket is befogadhat. A közkórház, mint ilyen, köteles minden jelentkező beteget befogadni, ha még van fekvő helye; a magán vagy egyesületi stb. K. pedig csak akkor, ha rögtöni életveszély forog fenn.

Fontos, hogy a K., mint amely betegek gyógyítására és ápolására van szentelve, az egészségügy követelményeinek megfeleljen. Ez irányban tekintetbe veendő: a telek, melyen a K. épül; legcélszerübb, ha a város közelében, emelkedett, szabad, levegőjárta helyen fekszik, melynek talaja tiszta, száraz és amelyről a szennyes vizek és egyéb szennyanyagok könnyen elvezethetők. Kiváló jelentőségü, hogy a K. rendelkezésére bőséges és jó minőségü viz álljon (naponként és fejenként legalább is 200 lit.). Előnyére szolgál a teleknek, ha parkozva van. A telek nagyságára irányadó az, hogy 1-1 betegre 100-150 m² terület jusson. A k. egyrészt betegszobákat, másrészt igazgató-, lakó-, fürdő-, fertőtlenítő és mosóhelyiségeket, konyhát, jégkamarát, továbbá halottas házat stb.-t foglal magában. Mindezeket, főképen a régi K.-akban egyetlen nagyobb épületben helyezték el. E K.-akban folyosó (corridor) vonult végig, melynek egyik vagy mindkét oldalán termek nyiltak. Ilyen korridor-rendszerü K.-ban a konyhát, mosókonyhát, a fürdőt, a kamarákat stb. a pincébe helyezik, igy alulról mindenféle szag és gőz áramlik fel és tölti el az épület felsőbb helyiségeit. Nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy ugyanazon egy épületben sok és sokféle beteg halmozódik össze. Ilyen elrendezés a K. tisztaságának, különösen pedig levegője jóságának fentartását akadályozza, másrészt a fertőző betegségek terjedését (a közös folyosón való sokszoros közlekedés folytán) előmozdítja.

Újabban a K. különböző szükségleteinek megfelelőleg külön épületeket (pavillonokat) építenek; ez az u. n. pavillon-rendszer nem csupán azt teszi lehetővé, hogy a kórház gazdászati épületei teljesen külön álljanak a betegek gyógyítására rendelt helyiségektől, hanem azt is, hogy a betegségek magok is - természetük szerint - nyerjenek megfelelő külön elhelyezést. Igy külön épületben lesznek a fertőző betegek, külön a sebészi betegek, a szülőnők, az elmebajosok stb. A különálló pavillonoknak megvan az az előnyük, hogy bőségesen járja a levegő és a világosság és előnyössé teszi továbbá az is, hogy fertőző bajoktól könnyebben megvédhetők. Az egyes épületek lehetnek könnyen épített favázas földszintes szerkezetek (barakkok) vagy szilárd, több emeletü épületek (pavillonok), melyeket egymással vagy nyilt utak, vagy fedett folyosók kötnek össze. Kivánatos, hogy az épületek egymástól való távolsága ne legyen kisebb, mint az épület kétszeres magassága. A telek beosztásánál szem előtt tartandó az is, hogy a konyha és a mosó helyiség lehetőleg a középre, az igazgatósági épület a főútra, ellenben a halottas ház a leginkább félreeső oldalra essék. Az igazgatósági épületben iroda, váróterem, betegvizsgáló és fölvételi helyiség, orvosok, tisztviselők és a kapus lakásai, esetleg gyógyszertár, sőt kisebb K.-ban a konyha és a mosóhelyiség is helyet foglalhat.

A pavillonok égtáji fekvését sokszor helyi viszonyok határozzák, ahol azonban lehet, az ablakokat DK-re, ÉNy-ra, vagy É-ra, D-re tanácsos elhelyezni. Tisztán K-re, illetőleg Ny-ra néző ablakokon erősen s hosszasan besüt a nap. A K. nagyságára irányadó az, hogy 1000 lakosra 3-4 betegágy jusson. 1-1 betegre 40-50 m³ levegőtérség és 4-5 m. teremmagasság mellett 8-12 m² alapfelület számítandó. Az egyes pavillonok ugy tervezendők, hogy a férfi és női osztály teljesen elkülönítve legyen, továbbá, hogy a nagyobb kórtermen, vagy kórtermeken kivül, amelyek 10-20 beteget vehetnek föl, még külön kis szobák legyenek 1-2 ággyal (ahol súlyos betegek, operáltak vagy tulságosan izgatottak stb. helyezhetők el), továbbá megfelelő mellékhelyiségek, u. m. fürdő, árnyékszék, ápoló szoba, és teáskonyha, mely egy kis forraló és mosogató berendezést is foglal magában, végre, ahol a viszonyok megengedik, még egy szellős, napos helyiség nappali tartózkodásra üdülő betegek számára. Gondoskodni kell olyan helyiségről is, ahol az operációk végeztetnek. Minthogy ebben a helyiségben föltétlen tisztaságnak kell uralkodni, a tisztogatás előmozdítására falai simán, legömbölyített szögletekkel készítendők és olyan bevonattal látandók el, hogy viz és szenny be ne szivódhassék.

A K. építésénél gondoskodni kell arról, hogy a talajtól pincével, vagy olyan anyaggal legyen elszigetelve, amely vizet, levegőt át nem ereszt (p. betonnal, cementtel, aszfalttal stb.). Építőanyagul a rossz melegvezető anyagok (tégla, kő, fa stb.) használandók. A falat felül simán, legömbölyített szögletekkel kell készíteni és hogy könnyen lemosható legyen, cementtel, olajfestékkel, vagy gipsz és vizüveg keverékével bevonni. Padlóul cement, cementbe rakott mettlachi lemezet, keramitlapok, aszfalt, vagy aszfaltba rakott és olajjal itatott keményfa alkalmazható. A lépcsőt tűzálló anyagból (kőből, vasból) való alacsony, széles fokokkal, továbbá korláttal kell készíteni, a lépcső helyisége világos és jól szellőztethető, az ajtók szélesek és kifelé nyilók legyenek. A küszöb a K.-akban nem célszerü, ha azonban mégis alkalmaztatik, lehetőleg alacsony legyen, hogy a betegek szállításában, járásában akadályul ne szolgáljon. A termek mennyezetét újabban a fölszintes K.-i épületekben és az emeletes pavillonok felső emeletén egészen mellőzik, igy a tető közvetetlenül borítván a termeket, jelentékenyen gyarapodik az 1-1 betegágyra eső levegőtérség. Az ablakok a tetőhöz közel és olyan nagyságban alkalmazandók, hogy világosságot adó felületük a padlónak körülbelül ¹/₆-a legyen. Kivánatos, hogy a nagy termek mindkét hosszanti oldalán legyenek ablakok.

A mesterséges világítás dolgában helyi viszonyok határoznak, az azonban minden esetre szükséges, hogy a világítás nyugodt, kellemes, veszélytelen legyen és hogy a levegőt tulságosan ne szennyezze, legcélszerübb a villamos világítás. A fűtés rendszerének megválasztása kiváló fontosságu feladat. Kis K.-akban helyi fűtés jól megfelel, különösen köpönyeges kályhákkal, melyek szellőztetésre és levegőcirkulálásra vannak berendezve. Nagy K.-akban központi fűtés ajánlatos. Helyes szerkezet és gondos kezelés mellett, akár légfűtés, akár melegviz-, akár gőzfűtés, illetőleg ezek kombinálása alkalmazható. Újabb időben sok esetben használják az alacsony nyomásu gőzfűtést. A fűtési rendszerek szerkezet tekintetében nagy változatosságot mutatnak. Említésre méltó az a berendezés, melynél a szilárd anyagból készült padló fűttetik az alatta levő alacsony helyiségben alkalmazott forróviz- vagy gőztartalmu csövek által (Hamburg új kórházában).

Szellőztetésre nyáron legkönnyebben ajtók és ablakok használhatók fel (természetes szellőztetés). Nagyvárosi K.-akban, ahol ablakon stb.-n át néha tisztátlan levegő járna be és ahol a költség szempontja nem okoz nagy nehézséget, mesterséges módon, p. mótor hajtotta szélkerékkel, tetszés szerint való helyről, tetszés szerint való mennyiségben vezetik be a friss levegőt, másrészt külön berendezésekkel (tetőtoldalékkal, szívó, kéménnyel stb.) gondoskodnak a felhasznált, romlott levegő elvezetéséről. Télen a fűtő szerkezetek czélszerüen köthetők össze a szellőztető berendezésekkel, akár ugy, hogy a pincében elhelyezett fűtő kaloriferre, illetőleg melegviz- vagy gőzcsövekre engedik a friss - esetleg megszürt - levegőt és igy megmelegedett állapotban, megfelelő csatornákon át vezetik föl az egyes helyiségekbe; akár ugy, hogy az egyes helyiségek falán alkalmazott nyilásokon át a friss levegőt a helyiségekben levő fűtőcsövekre eresztik; végre ugy i, hogy a megfelelően fűtött helyiségekbe közvetetlenül engedik be a friss levegőt, p. Tobincsöveken, megfelelő ablakszerkezeteken (üvegzsalukon, buktató ablakokon, Sheringham-készüléken stb.) át. A romlott levegő elvezetéséről természetesen szintén gondoskodni kell, p. szellőztető kémények vagy tetőtoldalékok útján.

A betegszobák berendezése, bebutorozása tekintetében csak a legszükségesebbre kell szorítkozni. Legcélszerübbek azok a butorok, amelyek könnyen moshatók, tisztogathatók, p. vasból készült ágyak, székek, üvegekkel vagy palával stb.-vel borított asztalok. Az ágy lehetőleg két ablak közé, a faltól mintegy 0,50, a szomszéd ágytól 2 méterre és a terem hosszával keresztben helyezendő el. A fürdő padlóját és falait ugy kell készíteni, hogy viz és szenny be ne szivódhassék (cement-, aszfalt-, faience-burkolat); gondoskodni kell továbbá arról, hogy a fürdő vize - megfelelő vezetéken át - könnyen eltávolítható legyen és hogy maga a fürdőhelyiség világos és jól szellőzött legyen. Az árnyékszékre nézve ugyanezek a szempontok irányadók. Hogy az árnyékszék bűzével a betegszobák levegőjét ne rontsa, nevezetesen pedig, hogy az árnyékszék szagtalansága biztosíttassék, az ürülék gyors eltávolodásáról, p. csatornába való leöblítés útján és a levezető csatornának az árnyékszék helyiségtől (szifonnal) való elzárása által kell gondoskodni, vagy az ürülék szagtalanítását (földdel, turfaporral, kémiai anyagokkal) kell eszközölni.

A konyha, nemkülönben a mosóház építésénél figyelembe kell venni, hogy falaikat gőz járja, padlójukat viz borítja, erre való tekintettel a konyha és a mosóhelyiség falait és padlóját szintén vizjárhatatlanul kell készíteni (cement, aszfalt, kőlapok stb.-vel). A konyha szennyes vizeinek megfelelő elvezetésére, nemkülönben szellőztetésére kiváló figyelmet kell fordítani. A konyhához a tulajdonképeni főző-sütő helyiségen kivül még eleségkamra és mosogatóhely is járul. A cselédek lakása a konyhától teljesen elkülönítendő. A mosóház (mosó-, öblögető-, szárító, mángorló-, vasaló- stb.) helyiségeinek különös berendezését az illető helyiségek különös rendeltetése szabja meg.

A fertőtlenítő helyiségre nézve kivánatos azt az elvet szem előtt tartani, hogy két teljesen elkülönített kamarája legyen. E két kamara közfalába olyan módon alkalmazandó a fertőtlenítő készülék, hogy ennek egyik vége az egyik kamarába nyilnék és a fertőzött ruhák felvételére való, a másik vége pedig a másik kamarába nyilnék és a már fertőtlenített ruhák kivételére szolgál. Célszerüen egészítené ki ezt a berendezést, ha a fertőzéses részhez fürdő, a fertőtlenített részhez pedig öltöző helyiség és ruharaktár kapcsoltatnék. A szolgálatot természetesen más ember látja el az egyik, más ember a másik kamarában.

A halottas házban, mely a K. telkének a közlekedés fő vonalától legtávolabb eső szélén foglal helyet, a boncoló helyiség egészen elkülöníthető a ravatal elhelyezésére - esetleg kápolnául is - szolgáló helyiségtől. A falak, padlók és a berendezési tárgyak a halottas házban is simán, vizjárhatatlanul készítendők, hogy a tisztogatás, fertőtlenítés könnyen történhessék.

A különös rendeltetésü K.-ak: tébolydák, járványkórházak, szülőházak, gyermekkórházak stb. építésénél nagyjában ugyanazon szabolyok irányadók, melyeket fentebb ismertettünk. Tébolydák építésénél azonban a betegségek természetének megfelelőleg fokozatosabb biztonsági intézkedések tartandók szem előtt, melyek az épület elhelyezésében, tervezésében, az egyes betegszobák berendezésében, ajtó-, ablak-, fűrő- és szellőztető szerkezetekben stb.-ben kifejezésre jutnak. Gondoskodni kell olyan helyiségekről, ahol fertőző betegségek: nevezetesen foltos tifusz, kolera, himlő, diftéria és torokgyik, vörheny, kanyaró, visszatérő tifusz, gyermekágyi láz, orbánc, kórházi üszök, geny- és evvérüség, továbbá takonykór, veszettség esetei ugy helyezhetők el, hogy a ragály másokra át ne terjedjen. Újabban sokan a gümőkórt és a hasi tifuszt is külön akarják tartani. Nagy városokban e végre egészen külön járvány-K.-at építenek, vagy az általános K. keretében teljesen elkülönített épületről gondoskodnak, melyeknek még személyzetét is izolálják a kórház többi ápolójától és a közlekedésre szigoru ellenőrzést gyakorolnak. Ha az általános K. csak egy épületből áll, akkor az elkülönítés céljaira ennek a főbejárástól legmesszebbre eső terme felel meg leginkább, föltéve, hogy ennek egészen külön bejárása, ápolószobája, fürdője és árnyékszéke van. A járvány-K.-akban még nagyobb térség kivánatos, mint aminőről fentebb szó volt. Igy a járvány-K. telkét többnyire ugy szabják meg, hogy 1-1 betegre 150-200 m², a kórtermekben pedig 14-15 m² terület és körülbelül 60 m³ térség jusson. A pavillonok egymástól legalább is 30 méterre, emberi lakástól pedig 100 méternél is messzebbre essenek. A betegpavillonokon kivül gondoskodni kell külön helyiségről, vagy épületről, melyben gyanus esetek biztos megállapításukig megfigyelhetők. Célszerü dolog egymás közelében elhelyezni a fertőtlenítő és fürdőhelyiségeket, továbbá a mosóházat és halottas házat. Ezekre nézve is az általános K. vonatkozó intézményeivel jelzett szempontok irányadók. Csakhogy a járvány-K.-ban a K.-i élet általában, különösen pedig a fertőtlenítő-, fürdő- és mosóhelyiségek, mint amelyek a ragály elterjedésének meggátlására vannak hivatva, még szigorubban kezelt rendszabályok alá esnek. A fertőtlenítésre és egyáltalán a tisztogatásra nagy gondot kell fordítani; szigoruan fenn kell tartani azt az elvet, hogy minden (ruha, edény, váladék, ürülék stb.), ami a fertőzött egyénnel többé-kevésbbé érintkezésben volt, csak megfelelő fertőtlenítés után adható ki az illető helyiségből. Az egyes helyiségekben tehát fertőtlenítő szereket mindig készletben kell tartani és használatukra - és a fertőző betegekkel való bánásmódra általában - jól megtanítani az ápoló személyzetet. A járvány-K.-ak helyiségeiben a falak, a padlók és a berendezési tárgyak simaságának és átjárhatatlanságának még fokozottabb jelentőségük van, mert igy kevésbbé alkalmasak fertőző anyagok fölvételére, másrészt igy könnyebben tisztogathatók, fertőtleníthetők. A fertőző betegek, illetőleg halottak szállítására a járványkórházat könnyen és biztosan fertőtleníthető, betegszállító ágyakkal és kocsikkal kell ellátni, melyek csupán a K. rendelkezésére állanak. Hirtelen föllépő és gyorsan terjedő járvány esetében jó szolgálatot a szállítható (könnyen szétszedhető és összerakható) barakkok, melyek rendszerint szilárd (fa-, vagy vas) vázból és ezt borító különböző anyagból (vászon-, papir-, nemez-, pléh-, cement-, gipsz-, magnezit stb.-ből) készült lemezekből vannak alkotva. Beosztásuk - nagyjára - megegyez más kórtermekével.

A járványosan mutatkozó és egyéb fertőző betegségekről az 1876. XIV. t.-c. 12. fejezetében a 81. § fontos intézkedést tartalmaz. E szerint a törvényhatóság feladata a járvány folytán megbetegültek befogadására szolgáló K.-i helyiségek előállításáról, a kellő orvosi segélynyujtásról, a megkivántató gyógyszerkészlet megszerzéséről, a szükséges ápolási személyzetről és kitanításáról, a betegeknek az egészségesektől való elkülönítése keresztülviteléről stb.-ről gondoskodni. Fontos a belügyminiszternek a kolera tárgyában 1894 szept. 16-án 78,571. szám és a diftéria ügyében 1894 dec. 21-én 94,955. szám alatt kelt körrendeletével az az intézkedése is, mely szerint minden 1000 lakosnál többet számláló község alkalmas helyiségről köteles gondoskodni, melyben az otthon el nem különíthető, vagy idegen betegek megfelelő elhelyezést találnak. L. még Katonai gyógyító intézetek, Hajóegészségügy.

Forrás: Pallas Nagylexikon