Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Korintus... ----

Magyar Magyar Német Német
Korintus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Korintus

Korintia járásnak és egy érseknek székhelye az Argolisz és Korintia nomoszban, a K.-i földszoros Ny-i végében, a K.-i öböl partján, vasút mellett, (1889) 11,150 lak. E város (Neopolisz) csak 1859. keletkezett, midőn a földrengés az antik K. helyén épült várost egészen romokba döntötte és a lakosok 7 km.-nyire ÉÉK-felé oly helyen, ahol a szél erős járása a levegőt tisztítja, maguknak új várost alapítottak. K. az ókorban egész Hellasznak legvirágzóbb és legnépesebb kereskedő városa volt, közel 300,000 lakossal, akik pelazg őslakosságba olvadt eolok és dórok voltak és a két tenger közt egyre gazdagodtak. Aphrodite, Urania, Melikertes tisztelete, ércöntés meg szövés feniciai befolyásról tanuskodnak; első fejedelmei Sisyphus utódai, Aletes (Herakles dédunokája) és a műbarát Kypselos ez és fia (Periandros tirannusok, utánuk 585-től fogva köztársaság fejlődik). Akrokorinthos nevü fellegvára Magnesiával és Kalkisszal egyetemben egyike volt Görögország három kulcsának (a Peloponnezus bilincse) s azért bár a Peloponnezus többi főállamaival egyetemben alá volt vetve a dóroknak, mégis a VII. sz. körül egyike a leghatalmasabb görög gyarmatvárosoknak, mely kereskedelmi összeköttetéseivel (Ambrakia, Korkyra, Epidamnus és Szirakuza) felébresztette Athén féltékenységét és hozzájárult a peloponnezusi háboru kitöréséhez, melynek kiemelkedő részlete a K.-i háboru (l. o.). Még a makedoniai hódoltság idejében is egyike K. a legpompásabb és legerősebb városoknak. Területének rabszolgái szám szerint megütötték a félmilliót, az erődítések kerülete 7,5 km. volt, az Akropolisszal és két kikötővel (a K.-i öböl mellett a Lechaion, a szároni öbölnél a Kenchreae) 15 km., mert ezek is Athénhez hasonlóan az erődítésekbe be voltak vonva. Fokozta Akrokorintus erősségét a benne maig látható forrás (575 m. a tenger szine felett), melynél fogva az ivóvizet tőle elzárni nem lehetett, s melyet Pirene néven a hagyomány Bellerophon küzdelmének tulajdonít a csökönyös Pegazussal. A művészetek részben sajátságos motivumokkal virágzottak itten (K.-i ércöntés, akantusz-levelekből stilizált oszlopfejek, K.-i Kallimachus alkotása). De viszont az erkölcstelenség is tanyát vert a gazdagságában vergődő városban. Aphrodite templomában ezerszámra voltak a hierodulok (l. o. és Hetérák), Pindaros szerint «vendégszerető leánykák, a rábeszélés szolgálói a gazdag K.-ban», ugy hogy közmondássá lett, hogy nem mindenkinek tanácsos oda utazni (non cuivis contingit adire Corinthum). Ily lett K. az ókori világfiak gyülekező helye, de politikai jelentőségét is megtartotta, sőt az achájai szövetségnek főhelye és a tanácskozások főpontja volt. Ekkor érte az első halálos csapás (Kr. u. 146), a rómaiak Mummius alatt feldúlták és alig maradt ránk valami nevezetes építkezéseiből, kivéve egy dór templomot, mely rokonságban áll az agrigentumi és olimpiai építkezésekkel. Mummius rombolása után sokáig feküdt pusztán, miglen Caesar itt római gyarmatot alapított, mely csakhamar ismét felvirult és hatalomra jutott. Székvárosa lett az achájai helytartónak. Kr. u. 58. irta Pál apostol két hires levelét a fiatal K.-i hitközséghez (l. Korintusi levelek). A népvándorlás egymásután sodorta ide az isztmuson járó népeket és Akrokorintus, a vár, «melynek árnyéka két tengerre esik», egymásután volt a gótok, bizanciak és (1205) frankok kezén. Igy jönnen (elébb 1458, aztán 1714 óta) a törökök, majd a velencések (1687-1714), mig legutóbb az új-görög szabadságharcban a görögök ostromolták és (1822) be is vették, a törököket kiéheztetvén és csel által elvonulásra kényszerítvén.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is