Kőrisfa

v kőrösfa (növ., Fraxinus Tourn., l. a mellékelt képet), az olajfafélék fája, több mint 30 fajjal, hazánkban 3, mind a két földségnek É-i mérsékelt és hidegebb tájain. Levele ágas, páratlanul szárnyalt, átellenes. Virága apró, tökéletlen, kehelytelen és sziromtalan, kora tavasszal lombfakadás előtt v. a mannakőrisé azután jelentkezik, s vegyes virágu (háromféle: csak himes, csak termős és pároséltü, a mellékleten 4-10. sz.) csoportot alkot. Termésre keskeny, zászlós. A magas K. (Fr. excelsior L.) csinos fa, törzse magas, kérge világosszinü érdes, éltesebb korában parásan hasadozott. Rügye fekete, levélkéje hosszas v. elliptikus, fürészelt, kopasz. Virága tavasszal sötét lila csoportokban feketéllik a tavalyi lombtalan hajtásokon, termése csüngő. Gyökeire nem hat mélyre, de inkább szélességben terjeszkedik.

[ÁBRA] 1, 2. A rügy fakadása.

[ÁBRA] 3. Virágzó hajtás.

[ÁBRA] 4, 5, 6. A pároséltü virág különböző oldalról tekintve.

[ÁBRA] 7. A him virág, melyet csak 2 him alkot.

[ÁBRA] 8. A termő.

[ÁBRA] 9. A maglejtő felnyitva, a főtengely irányában levő meglécen a csüngő peték látszanak.

[ÁBRA] 10. Ugyan annak keresztmetszése.

[ÁBRA] 11. A termő ág vége a csüngő gyümölccsel.

[ÁBRA] 12. A szétnyitott gyümölcs közepén a mag.

[ÁBRA] 13. A szétválasztott sziklevél, a jobb oldalon lévőn a csira.

[ÁBRA] 14. A csirázó növényke.

A kertben szomoru (csüngős águ, var. pendula), bodros és tarka, sőt ép levelü fajtája (Fr. simplicifolia W.) van. Megő 20-40 m.-nyire. Gyakran töméntelenül lepi el a kőrisbogár; levelét eszi. Európában az É-i szélesség 620-ig, de keletfelé is terjed, főleg nedves földön erdőt alkot. Az Alföldről sok elpusztult, de Dobozon még van erdeje; lehet, hogy a Kőrös meg a kőris okszerü összefüggésben vannak egymással. Hegyen rendesen szálonként nő, erdőt csak ültetve alkot. Friss, termékeny földet szeret, a fiatal gyorsan és buján nő. Nagyon sok sarjat bocsát, kevéssé betegeskedik, néha a késő fagy megviseli. A vad, meg a legelő jószág szivesen elrágódik rajta, lombját a juhnak meg a kecskének gyüjtik. Az északiak hitregéje szerint belőle lett a férfi, az égerfából pedig az asszony. A magyar nép hite szerint a kigyó nem maradhat alatta, s ha a kigyót a parázs és K. közé veted, az hamarább megy az égő szénre, mint a K. ágára. Magva októberben érik s hektoliterenként mintegy 17 kg.-t nyom. Rendesen csak másodévre csirázik. Csemetéje nagyon fagyérző. kérgében a fraxinin nevü keserüség van, a kinakéreg pótlékául ajánlják. E K.-hoz sok más hasonló, másföldbeli K.-t is szoktak ültetni. Ilyen a fehér-K. (Fr. Americana L.), csinos magas fa; a piros-K. (Fr. Pennsilvanica Marsh), a fekete-K. (Fr. nigra Marsh), a kék-K. (Fr. quadrangulata Mchx.) É.-Amerikából. Ennek a fáját, mint a fehér K.-ét hazájában nagyra becsülik.

Forrás: Pallas Nagylexikon