Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Korizmics... ----

Magyar Magyar Német Német
Korizmics... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Korizmics

László (aggszentpéteri), gazda és szakbeli iró, szül. Agg-Szentpéteren, az ercsii uradalom egyik pusztáján (Fejér), 1816 márc. 29., megh. Budapesten 1886 okt. 5-én. Atyja előbb Lilien br., utóbb Eötvös Ignác br. gazdatisztje volt. Középiskolai tanulmányainak befejezte után jogra iratkozott be, utóbb azonban atyja kivánságára a mérnöki osztályba lépett, mi mellett akkoriban az egyetemen Faliczky által előadott mezőgazdaságtant is hallgatta. 1835. a gr. Zichy-család adonyi uradalmában mérnöksegéd lett s a szigorlatokat letevén, 1837. oklevelet szerzett. Ekkor Esterházy herceg szolgálatába lépve, előbb az ozorai, később a kaposvári uradalomban mérnökösködött, nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozva s a gazdasági szakirodalom terén kezdve meg működését. 1841. a lévai uradalomba helyezték át, melynek Benkő Dániel (l. o.) volt felügyelője, kivel mindvégig a legjobb barátságban élt. Ott 1845-46. a kelecsényi rétöntözést létesítette. 1848-ban a herceg egyik uradalmának főtisztjévé volt kijelölve, de időközben az első felelős magyar minisztérium megalakulván, Klauzál Gábor miniszter (l. o.) őt a fölmívelési osztályban titkárrá nevezte ki. Ugyanakkor a Magyar Gazda szaklap megszünvén, 1849-ben K. mint szerkesztő és tulajdonos a Gazdasági Lapokat alapította, melynek megjelenése a szabadságharc viharai közben ugyan megszakadt, de 1850 január 1-jével ismét folytattatott. Az akkori kormány, melynek élén Geringer br. császári biztos állott, oly egyént keresvén, ki a hazai gazdasági viszonyok ismerete mellett kellő szakképzettséggel bir, mi kivált az urbéri váltságról hozott pátens végrehajtásánál vált szükségessé, a választás K.-ra esett, ki hazafiui tisztaságának érzetében vállalkozott e kényes helyzetben a neki kinált nem politikai hivatalra, azon elhatározással, hogy abban hazájának minél több szolgálatot tenni iparkodik. Erre csakugyan alkalma is nyilt, mert ugy az úrbéri váltság, valamint a volt földesurak és jobbágyok viszonyának szabályozása, a tagosítás és birtokelkülönítési ügyek rendezése alkalmával befolyását mindenkor az országos érdek védelmezésében juttatta érvényre. 1850 végén a cs. kir. pénzügyigazgatósághoz helyezték át, azután a kir. kamaránál az adóosztály vezetésével megbizott pénzügyi tanácsos, később a kincstári jószágok előadó tanácsosa lett, mely állásaiban kivált az adó igazságos kivetése s a kincstári dohánytelepesek ügyének rendezése körül szerzett érdemeket. Hivatalos állásában 1861-ig maradt, mely időben kormányváltozás állván be, lemondott róla. Időközben a gazdasági szakirodalomnak folytonosan szorgalmas munkatársa volt. Az irodalmi működésen kivül kezdettől fogva élénk részt vett az egyesületi életben. Az orsz. gazd. egyesületnek 1846. lett tagja és 1848. máris a választmányba került. A Geringer br. teljhatalmu cs. kir. polgári biztos által engedélyezett és 1850 márc. 21. Andrássy György gr. elnöklete alatt tartott választmányi ülésen a kormányhoz az egyesület jövő működését tárgyazó előterjesztés szerkesztésével bizatott meg s egyúttal azon tizenkettős bizottság tagjává választották, mely 1850-től az 1857. évben bekövetkezett új szervezéseig vezette az egyesület ügyeit. Mint e bizottság tagja, nagy befojást gyakorolt az egyesület vagyonának rendezésére, kormányi segély kieszközlésében, a Köztelek kiépítése és kiállítások rendezése körül. Ezen érdemek méltatásául az 1857. bekövetkezett szervezés alkalmával másodalelnökké, 1858. pedig a jószágrendezési szakosztály elnökévé választották. Az 1862. alapított magyar földhitelintézet, melyben a kölcsönosztály igazgatói állást haláláig viselte, az ő hathatós támogatásával jött létre. Az orsz. m. gazd. egyesületnek haláláig alelnöke volt, a tud. akadémia tiszteleti tagjává választotta; 1858. országgyülési képviselő volt; az 1857-iki gazd. kiállítás alkalmából a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, utóbb a vaskorona-rend másodosztályu jelvényeit és kevéssel halála előtt, aggszentpéteri előnévvel, a magyar nemességet kapta. Halála előtt hosszu ideig súlyos beteg volt, sőt szemevilágát is csaknem elvesztette. Végső napjait kis-tétényi szőllőjében töltötte. Főbb művei: Levelek a rétöntözés érdekében (Pest 1845); Jószágrendezés (jutalmazott pályamunka, u. o. 1848); A magyar gazdasági egyesület választmányának fölterjesztése a gazd. egyesület jövendő állása, a gazd. intézetek és alsóbb iskolák felállítása iránt Magyarországon (u. o. 1858); A few particulars regarding some of the chief productions of Hungary (London 1862); Gazdasági levelek (Pest 1867); Levelek a szőllőből (u. o. 1870); Úti képek és jegyzetek 1851-ből (Budapest 1874); Közgazdasági helyzetünk délkeleti szomszédaink felé (u. o. 1878); A Tiszavölgy rendezése iránt Paleocapa nézetei 1847-ből (u. o. 1859); Szőllőmivelés és borászat (enquete-tárgyalások 3. füzete, u. o. 1880); Nyilatkozat a gabonatermelés s növénytermelési és állattenyésztési kérdések tárgyalásánál a közgazdasági értekezleten (u. o. 1880); Levelek Lónyay Gáborhoz (u. o. 1881). Ezenkivül Benkő Dániellel és Morócz Istvánnal közösen irta és adta ki Stephens Henrik The book of the farm (2 köt., 2. kiad. London 1852) címü angol művét a hazai viszonyokra átdolgozva e cím alatt: Mezei gazdaság könyve (Pest 1855-1868, 7 kötetben, részben II. kiadásban.) Ez a munka 5000 példányban terjedt el. A Gazdasági Lapokban Tiszaháti és «O» jegy alatt számos cikkert irt. Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat jelmondat, mely cím alatt 1852. feltünést keltő cikket irt, szintén ő tőle származik. V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv 6-ik füzete.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is