Kórjel

vagy kórtünet (szimptoma), az az eltérés, amely a szevezetben valami kóros állapotra enged következtetni. A K. alapját anatomiai elváltozások s ebből folyólag az élettani működés zavarai képezik. A K. lehet helybeli, t. i. egy szervre, v. annak egy részére vonatkozó, vagy lehet általános, midőn az egész szervezet kóros állapotát jelzi. A K.-ek összességéből lehet megállapítani a kórjelzést (diagnosis), de vannak egyes u. n. patognomonikus K.-ek, amelyek már magukban elégségesek a kóros állapot felismerésére, ámbár jó szem előtt tartani a latin mondást: unum symptoma - nullum symptoma. A K.-ek részint már a megtekintésnél szembeötlők, részint behatóbb és megfelelő módszerek segítségével ismerhetők csak föl. A K.-ekről szóló tan a semiotika az egyes K.-ek tudományos értelméről szól, mig a diagnostika a kórjelek összeegyeztetésével a kórjelzés felállítására tanít, végre a betegvizsgálási módszertan a K.-ek felösmerését s az ahhoz szükséges műfogásokat (kopogtatás, hallgatózás, tükrözés, stb.) ismerteti.

Forrás: Pallas Nagylexikon