1. Keresztély Gottfried, német iró, K. Tivadar apja, szül.
Lipcsében 1756 jul. 2-án, megh. Berlinben 1831 máj. 13. Drezdában főszentszéki,
majd főtörvényszéki tanácsos volt. Házában nagyon sok szellemi előkelőség
fordult meg, köztük a nagy Schiller Frigyes, aki sokáig tartózkodott nála.
Mikor fia katonává akart lenni, lelkesedve adta meg rá az engedélyt. K. adta ki
a Schiller összes műveit életrajzi toldalékkal (Stuttgart 1812-15, 12 kötet).
Saját művei: Aesthetische Ansichten (Lipcse 1808); Deutschlands Hoffnungen (u.
o. 1813). Schillerrel folytatott levelezéseit Gödecke adta ki (Berlin 1847, 3.
kiad.). V. ö. Jonas Chr., G. K. (Berlin 1881); Weber A., Briefe der Familie K.
(Deutsche Rundschau, 15. és 16. kötet).
2. K. Tivadar Károly, német költő és szabadsághős, az
előbbinek fia, szül. Drezdában 1791 szept. 21., elesett 1813 aug. 26.
1808-1810-ig a freibergi bányászati akadémiát látogatta; azután Lipcsébe ment
jogot tanulni. Betegségbe esvén, 1811 nyarán Karlsbadba, onnan Bécsbe ment,
ahol Kotzebue közbenjárására alkalmazást kapott mint szinházi költő. Már
Lipcsében adta ki költeménykötetét Knospen címen (1810); ezeket követték drámai
művei: Die Braut; Der grüne Domino; Der Nachtwächter; Toni; Die Sühne; Zrinyi;
Hedvig és Rosamunde. Részt vett mint hadnagy a Napoleon elleni szabadságharcban
és pedig a Lützow-féle szabadcsapatban. 1813 jan. 7. a Kitzen melletti
ütközetben súlyos sebet kapott és Karlsbadba került, ahol meggyógyult. Azután
viszament a csapathoz, ahol Lützow adjutánsa lett. Augusztus 26., egy órával az
ütközet előtt megirta hattyudalát, a Schwertlied-et. Az ütközetben, amelyben
hősies részt vett, elesett és Wöbelin mellett egy vén tölgyfa alatt temették
el. Mecklenburg-Schwerin hercege a tölgyet környező teret K. apjának
adományozta s most a helyet emlék díszíti, amely alatt ott pihen K. nővére és
apja is. K. eleintén a Kotzebue-iskola hive volt; drámáiban Schillert utánozta.
Ez az utánzás legszembeszökőbb a Zrinyi címü tragédiában, amely annak idejében
óriási hatást tett Bécsben, de drámai tekintetben sok kifogás alá esik
(magyarra fordította Petrichevich Horváth Dániel, Kolozsvár 1819). Kölcsey
Ferenc tanulmányt irt róla. Mint dalköltő kiváló, maradandó érdemeket szerzett.
Szabadságdalai egész Németországban visszhangzottak és lángra gyujtották a
sziveket. Dalait Leier und Schwert cím alatt az apja adta ki először, majd
újabban Gottschall, bevezetéssel (Lipcse 1868). Összes műveit Streckfuss adta
ki (1 kötetben, Berlin 1834 és 4 kötetben 1838) és sok kiadást ért el. A
költőnek Drezdában is állítottak emléket. V. ö. Lehmann, Körners Leben (Halle
1819); Brasch, Das Grab zu Wöbelin (Schwerin 1861).
Forrás: Pallas Nagylexikon