Környei

János, pedagogus, szül. Mura-Petrócon (Vas) 1831., meghalt Budapesten 1870. Az elemi és a középiskolai osztályokat Kőszegen és Szombathelyen végezte, ugyancsak Szombathelyen lépett be a szemináriumba iss. A szabadságharc azonban elszólította békés hivatásától s tüzér lett. A harc végeztével bujdosnia kellett s ekkor működött több hónapig mint segédtanító Győr vármegyében. Elhagyott pályájára vissza nem térhetvén, orvosi tanulmányokra adta magát, de természete a boncolástani gyakorlatok végzését el nem birhatván, ezt a pályát is kénytelen volt abban hagyni. Ekkép lőn gimnáziumi tanárrá Fehérvárt (1857-1861). 1861. fehérvári polgártársai városi főjegyzővé választották meg. Ezt a hivatalt azonban már a következő évben az Alföld c. politikai lap szerkesztőségével cserélte fel, Eötvös báró a Néptanítók Lapja megindulásakor kinevezte e lap szerkesztőjének s a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban fogalmazónak, 1869. pedig Esztergom, Komárom és Győr vmegyék tanfelügyelőjének. Jelentékenyebb önálló dolgozatai: A sziv életéből (1867); Az iskola társadalmi jelentőségében (1868); A népiskolai törvény életbeléptetéséről (1870); A polgári jogok és kötelességek ismertetése és több iskolakönyv.

Forrás: Pallas Nagylexikon