(növ., csipkefa, tévesen ákácfa, de nem az acacia,
ál-ákácfa, ákác-csipkefa, Robinia L., Pseudoacacia Tourn.), vitorlás virágu fa
vagy cserje, 5-6 faja északamerikai. Levele páratlanul szárnyalt, melléklevele
vagyis a pálhája tövissé alakul (pálhatövis) vagy serteforma; fürtös virágzata
fehér vagy piros, lapos hüvelye sokmagu. Legismeretesebb az ákácos K. (R.
Pseudoacacia L, fehér ákácfa), 15-25 méter magas, levélkéje 11-15 mm. hosszas
v. elliptikus, melléklevele szúrós tövissé alakul, virága fehér, jó illatu.
Hazája Pennsylvaniától Karolináig terjed. 1601. vagy 1635. Robin János vagy a
fia ültette legelőször a párisi Jardin des plantes-ba, s ez a fa mint aggastyán
még ma is él és méltó figyelemben részesül. Ma a mérsékelt tartományokban
mindenütt ültetik. Hazánkban is új hazára akadt, sokfelé, kivált az Alföldön
ültetik, kisebb-nagyobb erdő is van belőle, tüzelőnek és szerszámfának
értékesítik. A K.-nak termesztés folytán több fajtája támadt. Ilyen a
tövistelen K. (R. inermis Dumort.), csaknem tövistelen ágakkal;a gömbalaku v.
gömbákác (R. umbraculifera DC.) koronája gömbölyü, dúslombozatu, ugy hogy az
ágait a lombozat egészen eltakarja. Nagyra nem nő. Sok ága van, de ez csak a
tövön ágazik szét, hosszura meg nem nyulik. Ritkán virít. Más fajtája a szomoru
K. (var. pendula Hort.), lecsüngő gallyakkal, a tornyos K. (var. pyramidalis
Hort.), hosszura nyult koronával; ez rövid éltü, az egyes levelü K. (var. monophylla
Hort.) levélnyelén csak egy jóval nagyobb levele vagy ezen kivül még 1-2 pár
levélkéje van. Más faj az enyves K. (R. glutinosa Sims, R. vircosa Vent.), 15
méternyi, tövise kurta, levélnyele meg a hüvelye ragadós. Virága gyenge
rózsaszin, illattalan. Ága szőrös. Ültetik. A R. hispida L., cserjés, alig vagy
éppen nem tövises. Ága, virága nyele, kelyhe meg a hüvelye hosszusertés. Virága
rószaszin, szagtalan. Ültetik. A L., cserjés, alig vagy éppen nem tövises. Ága,
virága nyele, kelyhe meg a hüvelye hosszusertés. Virága rószaszin, szagtalan.
Ültetik. A R. panacoca Aubl. délamerikai, kemény faját vasfa néven árulják. V.
ö. Hanusz J., Alföldünk magyar fája, Természettudományi Közlöny 1881; Hegyfoki
K., Az ákácfa virágzása (u. o. 1894); Herman O., a Természetrajzi Füzetek 1878.
77. old.; Klein Gy., Akadémiai Értesítő XIV. 71. old. L. még Ákác.
Forrás: Pallas Nagylexikon