Kőrös

a Tisza egyik legjelentékenyebb baloldali mellékfolyója, mely három folyó, u. m. a Sebes-, Fekete- és Fehér-K. egyesüléséből ered.

1. A Sebes-K. Kolozs vármegye Ny-i részében, a Biharhegységben 3 patak, u. m. a Kőrös, Sebes és Dragan egyesüléséből ered. A K. patak Bánffy-Hunyadtól DK-re Kőrösfő környékén fakadó forrásból ered s ÉNy-nek folyva, s a Kalota patakkal gyarapodva mintegy 25 km.-nyir folyás után a Sebessel egyesül; ez a Vlegyászától DK-re, Retyicel községtől D-re ered, s szintén 25 km.-nyi folyás után egyesül az előbbivel; a két egyesült patak Kis-Sebesen alul veszi magába a Dragan (l. o.) patakot, mely Bihar vármegyében a Verfu Pojéri és Kornu Muntyilor közt ered s a Vlegyásza hosszu gerincével egyközüen É-nak tart; hossza 35 km. A három patak egyesüléséből eredt folyó immár Sebes-K. név alatt Bihar vmegyébe lép át s Csúcsa és Rév közt szép sziklaszoroson áttörve, mindkinkább táguló völgyben Ny-felé siet, itt Élesd, Mező-Telegd s Nagyvárad érintésével, Kőrös-Tarjánnál DNy-ra fordul, majd Okánynál ismét ÉNy-ra, majd Ny-ra kanyarodik s a Kis-Sárréten keresztül folyva Kőrös-Ladányon alul a Fehér-Kőrössel egyesül. Hossza 288 km., forrása és torkolata közti egyenes távola 121 km.; egész esése 1536 m., km.-enként tehát 8,33 m., de Nagyváradon alul egész esése csak 42 m. Szélessége Nagyváradon aul 35-70 m.

2. A Fekete-K. Bihar vármegye DK-i határán, Rézbánya közelében, természeti szépségekben gazdag vidéken (Biharkapu vagy Portale) ered; több forráspatak egyesülése után a vizben tetemesen meggyarapodott folyó ÉNy-nak veszi folyását, Belényesnél Ny-felé fordul s Belényes-Szt.-Miklósnál a hegységből az Alföldre kilépve, Tenke, Tamásda érintésével nagy kanyargások után, de egészben véve Ny-i irányt követve Doboz közelében a Fehér-K. csatornázott medrébe torkollik (régi medre Békésnél egyesült vele). Hossza 258 km., forrásának torkolatától való távolsága 5,21 m. Medrének mélysége 0,4-2 m.; szélessége alsó folyásában 30-50 m.

3. A Fehér-K. Hunyad vmegye É-i határán, a Gyala-Stilben hegytől D-re Bulzesd község mellett ered; eleintén D-felé folyik, Kistyornál Ny-ra, majd Brádnál ÉNy-ra fordul s Kőrösbánya érintésével Arad vmegye földjére lép át. Felette kanyargó folyással egészben véve NyÉNy-felé tart mindinkább szélesbedő völgyben, Boros-Sebesnél kilép a síkságra s Boros-Jenő és Kis-Jenő érintésével Békés-Gyulának vezi útját, ahonna kezdve (a Fekete-Kőrössel való egyesülés után) csatornázott mederben ÉNy-felé folyik, mig Kőrös-Tarcsán alul a Sebes-K.-sel egyesül. A három K. közül ez a leghosszabb; egész hossza 303 km., forrása és torkolata közti távolsága 137 km. Egész esése 1303 m., kilométerenként 4,30 m. Medrének mélysége és szélessége a Fekete-K.-ével egyezik.

4. Az Egyesült-K. Kőrös-Tarcsától nagy kanyarulatokkal Ny-felé folyik; Gyoma és Szarvas érintése után Öcsödnl DNy-ra fordul s Kun-Szt.-Márton érintésével Csongrádnál a Tiszába ömlik. Ezen folyószakasz a legrendetlenebb folyásu, mellékei sok helyt mocsarasak, árvizei gyakoriak. Az Egyesült K. hossza 273 km., egyesülése és torkolata közti távolsága azonban csak 63 km. Békéstől a Tiszába való ömléséig, vagyis 219 km. hosszuságban, evezős hajókkal és tutajokkal hajózható.

K. szabályozása. Ama területek kiterjedése, melyeket nagyobb árvizek alkalmával a három Kőrös és a velök ugyanegy vizrendszert képező Berettyó elárasztottak, mintegy 80  mf., azaz 4600 km². Noha ez óriási terület nem minden évben került egész terjedelmében viz alá, mégis már a jelen század első felében az akkori vizi- és vasutak hiányában csaknem tisztán állattenyésztésre utalt gazdálkodási rendszer mellett is mutatkozott annak szükséges volta, hogy részint a területek eláraszthatósága korlátoltassék, részint a kiömlött viz visszavezetése biztosíttassék. 1820-tól kezdve az érdekelt törvényhatóságok: Arad, Békés, Bihar vármegyék és a Nagy-Kunság több ilyen munkálatot hajtottak végre; védőtöltéseket emeltek, csatornákat húztak, sőt egy-két átvágást is készítettek: ezen munkálatok azonban minden összefüggést nélkülöztek, sok részök később fölöslegessé is vált, s általában a föladat nagyságához mérten csekélységeknek mondhatók. Legnevezetesebb az ezen időszakban végzett munkálatok közül a Fehér-Kőrös folyó aradvármegyei részének 49 átvágás létesítése által történt megrövidítése Butyintól Gyuláig és az ugyanezen végpontok közt fekvő, 117 km. hosszu u. n. József-nádor-malom-csatorna kiásása, melyet Butyinnál a folyam medrébe épített osztómű táplál, s melynek mentén a kivezetett viz 13 malmot hajt. Az átmetszések rendkivül súlyosbították a békésvármegyei községek helyzetét, főleg Gyula városáét, s ennek enyhítésére Békés vármegy is létesített néhány átvágást, azonban sokkal kisebb méretben, semhogy kiképződhettek és hatásuk érezhető lehetett volna. Midőn 1846. Széchenyi István gróf állott a közlekedési ügyek élére, intézkedéseket tett, hogy az egységes szabályozási terv kidolgozására Gyulán egy központi hivatalt állíthasson föl és a kőrösmenti érdekeltséget társulattá akarta szervezni, de a közbejött szabadságharc ideje nem volt alkalmas ezen eszmék megtestesítésére. Széchenyi működésének csak az ötvenes években kezdett nyilvánulni a hatása, mert 1852-54 között hat társulat is alakult, u. m. a Kákafoki, Halásztelki (most be vannak olvava a Kőrös-Tisza-Marosi ármentesítési társulatba), a Hosszufoki, Ivánfenéki, a Berettyó- és a Fehér-Kőrösi társulatok. De éppen azért, mert az erők igy szétforgácsolódtak, s mert a létesített munkálatok között semmi szerves összefüggés nem volt: a végrehajtott munkálatoknak csak kis része volt a célnak teljesen megfelelő, a nagyobb rész pedig a később létesítettek által fölöslegessé vált.

Az 1855. bekövetkezett árvizek pusztítása végre meggyőzte a kormányzat képviselőit, hogy ily rendszer mellett az ármentesítési munkálatok több kárt mint hasznot okoznak: a Nagyváradon székelő helytartó-tanács tehát megbizta Henter-Bodoky Károly főmérnököt, hogy a Kőrös-Berettyó vizszerkezetre vonatkozó szabályozási tervet dolgozzon ki, mely eme folyók szabályozásának alapjául szolgáljon. A vizrajzi fölvételeket azonnal nagy erővel megindították; ugy az árvizszinek magasságát, mint az ugyanazon év őszén bekövetkezett igen alacsony vizállást (mely a vizmércék szempontjául lett elfogadva), számos lejtezési alappont segítségével fixirozták; az egyes folyókon különböző vizállások alkalmával lefolyó viztömegeket meghatározták, stb. A munkálatok 1856. megindíttatván, szakadatlanul folytak s legnagyobb részben be is fejeződtek 1860-ig, amikor csaknem egy egész évtizedig tartó szünet állott be. Végrehajtásuk leginkább közmunkaerővel történt. És az nagyon hátrányos körülmény volt, hogy bárha a kivitel a megállapított terv keretén belül mozgott, a végrehajtásban a kellő egymásután nem volt megtartva, hanem minden folyónál a hegységtől a Tiszáig minden község egyszerre belefogott a határába eső átvágásk elkészítésébe és (ezek kellő kiképződését be nem várva) a védőtöltések felépítésébe. Ezen eljárásnak következése az volt, hogy a felsőbb szakaszokban a különben is könnyebb szerrel, tehát nagyobb számban létesített átvágások a folyóviz eleven ereje által minden utólagos munka nélkül kiképeztetvén, a töltések közé szorított árvizek a kiegyenesített folyókon gyorsan az alsó vidékre zúdultak, hol a csekély méretben kiásott átvágások legtöbbje a talaj keménysége és a folyóviz kellő esésének hiánya miatt képződésnek is alig indulván, az árvizek megrekedtek és folyton nagyobb és nagyobb magasságra emelkedtek. Mindjárt az alkotmány helyreállítása után a magyar kormány 1869. a Kettős- és Hármas-Kőrös fejlődésben elmaradt átvágásainak kibővítését elhatározta. E végre Gyulán folyammérnöki hivatalt állított föl, mely a rendelkezésére bocsátott csekély összeggel (évi 60,000 kor.) foganatosította emez átvágások kisebb mérvü kibővítését. Egyúttal végrehajtott igen sok, a szabályozás előhaladását és következményeit kitüntető vízrajzi fölvételt is. A hetvenes évek második felében, különösen az 1879-ben (és később az 1881-ben) bekövetkezett igen magas és tartós árvizek kártételei azonban arra kényszerítették a kormányt, hogy nagyobb figyelmet fordítson a K.-re. E célból az évenként erre fordíttatni szokott összeg megtizszereztetvén, 6-800,000 korona fordíttatott rá. A szabályozási terveket pedig a gyulai folyammérnöki hivatal újból átdolgozta. A folytatólagos szabályozást a Kettős-Kőrösön kezdették meg, minthogy Békés város körül mutatkozott a legnagyobb veszedelem. A gyula-békési nagy csatornát, valamint a folytatását képező ugynevezett vashalmi kanyart és az 52. számu átvágást kiszélesítették a kisviz alatt 1,3 méter mélységben 20 méter fenékszélességüvé 3:1-hez hajló oldallejtőkkel. A többi már kiásott 12 átvágás közül 5 teljesen kiképződvén, bővítést nem kivánt; 5 a kisviz alatti 1,3 m. mélységben 16 m., 2 pedig 1,5 m. mélységben 20 m. szélességre lett kiásva, mert a a végrehajtó mérnök figyelme arra is kiterjedt, hogy az átvágások, aszerint amint omlékonyabb v. szilárdabb talajon visznek keresztül, kisebb v. nagyobb méretben legyenek kiásva. Egyúttal a hullámtér föntebb vázolt rendezése is végre lőn hajtva az 1880-89. évek alatt. A Hármas-Kőrös rendezésénél, illetve az átvágások méreteinek és a töltések egymástóli távolságának megállapításánál ama szempont volt irányadó, hogy az ármeder a mintegy 1000 m³-re tehető árviz tömegét képes legyen levezetni még akkor is, mikor a Tisza magas vizállása következtében a vizszin esése igen csekéllyé válik. A munkálatok 1883-ban kezdődtek a legfelső, 38-39. számu egyesült átvágás kibővítésével. Mostanáig (1895) már az Öcsöd felett fekvő rész szabályozása csaknem teljesen befejezettnek mondható (csupán a védőtöltések nincsenek még mindenütt végleges helyükön); de az ez alatt fekvő folyórész alig van még megindítva.

A szabályozás költségei csak az újabb időkből mutathatók ki pontosan. Ugy az 1848 előtt, mint az abszolut korszakban végzett munkálatok legnagyobb részben közerővel teljesíttetvén, ezek pénzértéke csak közelítőleg becsülhető föl. Ehhez járul, hogy a három Kőrösnél és a Berettyónál végzett munkálatok részben egyúttal az ármentesítés kiegészítő részét is képezvén, a többi ilynemü munkálatokkal egyidejüleg az ármentesítő társulatok hajtották végre. Ezeket tehát nem számítva, a Kettős- és Hármas-Kőrös szabályozási költségei a következők:

Forrás: Pallas Nagylexikon