Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kőrösi... ----

Magyar Magyar Német Német
Kőrösi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kőrösi

1. József, hirneves statisztikus, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója, szül. Pesten 1844 ápr. 20-án. Tanulmányait anyagi bajok miatt csak magánúton végezhette; már korán mint biztosítótársasági tisztviselő és hirlapiró kereste kenyerét. 1868. a Pesti Napló, később a Reform gazdasági rovatáak szerkesztője lett. Irodalmi működése alapján 1870. a fővárosi újonnan alakított statisztikai hivatal főnökévé választották s ebben az állásban maradt meg állandóan. 1879 május 22-én a magyar tudományos akadémia levelező tagja lett. K. ezenkivül mintegy 30 kül- és belföldi tudományos társaság tagja, és a filadelfiai orvosi egyetem tiszteletbeli doktora. Mint statisztikus Európa legtöbb országábn s az Egyesült-Államokban is szerepelt kongresszusokon és többek közt a nagy városok nemzetközi statisztikájának szerkesztése reá bizatott s e feladatának a nagyvárosok népesedési mozgalmát és a nemzetközi pénzügy statisztikáját tartalmazó két köteten kivül Bulletin annuel des finances des grandes villes (10. évfolyam) és Bulletin hebdomadaire de stat. internationale (már 18. évfolyam) kiadásával felel meg. A fővárosi statisztikai hivatal kiadványai, köztük 25 kötet Közlemények, 23 évfolyam Havi füzetek és 23 évfolyam Heti jelentés, az 1870., 1880. és 1890-iki népszámlálások eredményei (ez utóbbiak dr. Thirringgel egyetemben) az ő tollából kerültek ki. Különösen sokat foglalkozott statisztikailag a lakáskérdéssel és halálozással, az elsővel kapcsolatban Budapesten nagy mozgalmat indított meg a munkáslakások építése érdekében és a fővárosi telkek könnyelmü elajándékozása ellen. Az ő indítványára léptették életbe Budapesten a közegészségügyi profilaktikus óvszabályokat, melyeknek eredménye a főváros közegészségügyének tetemes javulása volt; nagy része volt a kereskedelem emelésére összehívott enquete működésében, a kereskedelmi szakosztály felállításában s a közraktárak megteremtésében. Nagy elismerést arattak módszeres dolgozatai is, melyek közül a relativ intenzitás elméletéről s az indexszámításról szólók ma már általánosan el vannak ismerve; előkelő szerepe volt a himlőoltás körül folyt nemzetközi vitában, melyet Kritik der Vaccinations-Statistik (Berlin 1890) és Neue Beiträge zur Frage des Impfschutzes (Berlin 1891) c. műveiben a himlőoltás javára dülőre vitt; a születési statisztika fejlesztésében is korszakot alkot az ő működése s a budapesti észleletek alapján szerkesztett elsső natalitási tábla megteremtése, An estimate of the degree of legitimate natality (London 1895) c. művében. K. több évig volt az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottságánál jegyző s mint ilyen szerkesztette a Nemzetgazdasági irók tárát és a Megyei monográfiákat. Ezen kivül minegy 100 nemzetgazdasági és statisztikai dolgozat jelent meg K.-től magyar, német, francia és angol nyelven, köztük számos érdekes kérdést tárgyaló röpirat, minők: Welche Unterlagen hat die Statistik zu beschaffen, um richtige Mortalitätstabellen zu gewinnen (1877); Projet d"un recensement du monde (Páris 1881); Az emberi élettartam és halandóság kiszámításáról (Budapest 1874); Armuth und Todesursachen (Bécs 1886); Place de la démographie (1884); Über den Zusammenhang zwischen Armuth u. infectiösen Krankheiten (Lipcse 1894); Budapest nemzetiségi viszonyai (1882); Mass und Gesetze der ehelichen Fruchtbarkeit (Bécs 1894); Demologische Beiträge (Berlin 1892); Plan einer Mortalitäts-Statistik f. Grosstädte (1873); Demologiai tanulmányok (1889); Hontmegye nemzetiségi állapota (Budapest 1883). Utóbbi munkának alapjául szolgált az a mozgalom, melyet K. Hont vmegy magyarosítása érdekében 1870. kezdeményezett s a magyar nyelv terjesztése körül sikerrel fáradozó tanítók jutalmazása által azóta folyton fentart.

2. K. László, iró, szül. Esztergomban 1859 jun. 27., a középiskolát ugyanott s az egyetemet Budapesten elvégezvén, a bölcsészeti karon tanári és doktori vizsgálatot tett az irodalmi szakból. 1880. házitanár lett Odescalchi Gyula herceg családjánál; 1882. Esztergom város meghivta reáliskolájához tanárnak. Itt az Esztergom és Vidéke c. hetenként kétszer megjelenő lapot szerkesztette. U. o. alapította a Mulattató Zsebkönyvtár címü szépirodalmi füzetes vállalatot (megjelent 50 füzete). 1892. a fővárosba költözvén, a Magyar Hirlap szerkesztőségébe lépett, ez év szeptemberében az V. ker. áll. főreáliskola tanárává nevezték ki. 1894. alapította a Korrajzok címü füzetes vállalatot (eddig megjelent 25 füzete). Irt néhány regényt, rajzokat és elbeszéléseket (Budapest 1892), több irodalomtörténeti és esztetikai tanulmányt, életrajzokat, szerkesztett egy antologiát (Humoros költemények, Esztergom 1881) s több alkalmi emlékkönyvet és ismertetéseket Esztergomról, továbbá sok ifjusági, irodalmi és műtörténeti cikket irt lapokba és folyóiratokba.

3. K. Sándor, országgyülési képviselő, jogtanár, szül. Kecskeméten 1824 dec. 19., megh. Budapesten 1895 máj. 20. Kecskeméten végezte tanulmányait a ref. főiskolában. 1848. tette le az ügyvédi vizsgát Pesten, mielőtt azonban gyakorlatát megkezdhette volna, kitört a szabadságharc s ő mindvégig részt vett benne, mit honvédtiszt és hadbiró, utóbb a katonai észtörvényszék elnöke. Ezért a világosi fegyverletétel után az osztrák hadi törvényszék által felségsértés miatt kötél általi halálra itéltetett; e büntetését azonban kegyelem útján hat évi várfogságra változtatták, mely időből öt évet a josefstadti várban töltött ki. Hazajutván, 1861. Révkomárom városa főjegyzővé választotta, de e hivatalától a következő provizorium korszakáan önként megvált s 1864-ig mint ügyvéd dolgozott; ekkor a pápai ref. főiskolába jogtanárnak hívták meg, honnét 1875. hasonló tanszékre a debreceni főiskolába ment át. Mint jogtanár, több jogtudományi, különösen büntetőjogi könyvet irt, világos, könnyen érthető és magyar nyelven és mellékesen a szépirodalmat is művelte. 1881. Debrecen városa, országgy. képviselővé választotta. A képviselőházban a jogügyi bizottság tagja s majd elnöke lett, miről csak kifejlett kínos betegsége folytán mondott le. Művei: A magyar büntetőjog tankönyve (Budapest 1881); A vallásfelekezetek és lelkészekre vonatkozó magyar, főleg büntető törvények magyarázata (Debrecen 1881); Az amerikai párbajról (u. o. 1878); Az uzsoráról és káros kitelügyletekről szóló, 1883. XXV. t.-c. magyarázata (Budapest 1883); Birálatok a magyar büntető törvénykönyv tervezetéről (u. o. 1876).

4. K. Sándor, iró és tanár, szül. 1858. A középiskolát Jászberényben, az egyetemet Budapesten végezte. 1883. a közoktatási miniszter ösztöndíjjal Olaszországba küldte ki. 1884. foglalta el Fiuméban a gimnázium magyar nyelvi és irodalmi tanszékét. Ő tőle tanulta a magyar szót Fiume újabb művelt nemzedéke, valamint IV. Ferdinánd toscanai nagyherceg elsőszülött fia. Lipót főherceg és Esterházy Miklós Ernőné grófnő, szül. Borghese Camilla hercegnő is. K. kora ifjuságától fogva irogatott novellákat, tárcákat a heti- és napilapokba, később pedig nyelvészeti érekezéseket a Nyelvőrbe. Művei: Grammatica teoretico-pratica della Kingua Ungherese (Budapest 1880, kiadta s a Fekésházi-alapból jutalmazta a vallás- és közoktatásügyi miniszter); Adalékok Fiume néprajzához (Kolozsvár 1892); A magyar nyelvbeli olasz elemek (magyarul, olaszul, Fiume 1892); 1893. alapította a Magyar Tengerpart c. fiumei magyar hetilapot.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is