Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Korponay... ----

Magyar Magyar Német Német
Korponay... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Korponay

János (komonkai), hadtudományi iró, testőr, megh. 1881 jan. 15. Szepesvármegyei nemes családból származott. Katonai kiképeztetését a magyar testőrségnél nyerte, hová középiskolai tanulmányai bevégezése s a 37. sz. nagyváradi gyalogezrednél töltött harmadféléves szolgálata után Abaúj vmegye ajánlatára vétetett fel, s hol komoly katonai tanulmányokra fordította idejét, s az ott töltött öt évet lelkiismeretesen használta fel magasabb önképzésre. Innét főhadnaggyá neveztetvén, tehetségével és tudományával a magyar hadirodalmat kezdte szolgálni. Az akadémia Tudománytárában (1843, IV. kötet) jelent meg első cikke, melyben a katonai akadémiák tan- és nevelésrendszeréről értekezett, melyet bár a Militärische Zeitschrift után dolgozottnak vall be, sok hasznos és serkentő igazságokat mond el a magyar szövegben, melyek a németben nem foglaltatnak. Az akadémia 1843 dec. a fiatal tudóst levelező tagjává választotta. Hogy a bizalomnak megfeleljen, másfél év alatt kiadta Hadi földirás címü nagy művének első kötetét, melyben a tudomány elméletének előadása után, Oroszországot s a krakói köztársaságot irta le katonai szempontból, 1848 elején pedig második kötetét, melyben a Balkán félszigetet ismerteti. E mű alkotása közben Budapesten teljesítette katonai szolgálatát mint gránátos főhadnagy, s emellett az akadémiának egyik legbuzgóbb tagja volt, s 1847. Szerbia harcszinhelyéről tartott alapos, szakszerü értekezést. 1848. már 141/2 évet töltött a katonaságnál, anélkül, hogy gazdag elméleti tudását hadi gyakorlatban érvényesíthette volna. Az 1848-iki mozgalmak kezdetén azonban a magyar hadügyi minisztérium elnöki osztályának élére állíttatott, s jó részben neki köszönhető a magyar sereg rögtönzött előállításánál elért bámulatos siker. Midőn azután irodai munkára nem volt már szükség, ő is félretette a tollat, és a had szinhelyén kért alkalmazást. Hiányosan felszerelt 1500 ujonc élére állíttatott, s e fegyelmezetlen tömeggel s néhány ágyuval küldetett Tisza-Füredre, hogy az oroszoknak a Tiszán átkelését akadályozza. 1849 jul. 25. Gorcsakov orosz tábornok Poroszlónál a Tiszán átverte s a tulnyomó erő elől Debrecenbe hátrált. Itt egyesült Nagy Sándor tábornokkal s az aug. 2. vívott debreceni csatában a magyar balszárnyat képezte. A csata végén csapatából 500 ember hiányzott, kik részint elhullottak, részint súlyosan sebesültek. A világosi fegyverletétel után Aradra vitetett s 1850 márc. 4. golyó általi halálra, kegyelemből 16 évi várfogságra itéltetett. Fogságából kiszabadulva, az akadémiában még egyszer, 1857. lépett fel: Tájékozás a hadtudományban, tekintettel a hadak szervezésére címü értekezéssel, de ereje már hanyatlott. Abaúj vmegye azzal rótta le az egész haza nevében nemes szülötte iránti háláját, hogy őt levéltárnokává választotta, s legalább szerény megélhetését biztosította. Hűségesen végezte szolgálatát s kölcsönös hála fejében megirta Abaúj vmegye monográfiáját, nagy szorgalommal halmozva össze a különféle adatokat. E tökéletlen monográfia elkészítése után a már elaggott, s anyagi gondokkal küzdő és vigaszt csak a munkában kereső öreg bajnok ismét egy terjedelmes hadtudományi mű alkotásához fogott. A hadművészet általános történetét akarta megirni, de azt már be nem fejezhette. Az akadémiában Kápolnai Pauer István levelező tag tartott felette kegyeletes emlékbeszédet 1882 jan. 30.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is