Kortrijk

(ejtsd: kortraik), franciául Courtrai, járási székhely és iparos város Ny.-Flandria belga tartományban, 4 km.-nyire a francia határtól, vasutak és a hajózható Lys mellett, amelyet csatorna köt össze a Scheldével és igy az É-i Franciaország csatornáival, (1890) 30,383 lak., len-, pamut-, selyemszövőkkel és fehérítőkkel, szappan- és dohánygyártással, cukorfinomítókkal és olajprésekkel; ez iparágak közül legfontosabb a csipke-, vászonszövés és lenfonás; mint vasúti csomópont élénk átmeneti kereskedést űz. A szép külsejü, nagyobbára egyenes utcákból álló város kiválóbb épületei a városháza a XVI. sz.-ból, számos szoborral, Guffens és Swerts képeivel; a szt. Mártonról elnevezett templom a XII. sz. végéről, Ny-i oldalán szép portáléval; a Boldogasszony temploma Van Dycknek egy oltárképével és az igazságügyi palota az új városrészben. Vank K.-nak több nép- és középiskolán kivül festő-, ipariskolája, muzeuma és nyilvános könyvtára. K.-t már a rómaiak idejében Cortoriacum néven ismerték. Ipara már a középkorban is jelentékeny volt. 1468. állítólag 6000 posztószövő dolgozott benne. 1302 jul. 11. itt volt azon hires ütközet, amelyet sarkantyus ütközetnek is hivnak és amelyben Szép Fülöpnek Róbert artoisi gróf és de Nesle connetable vezérlete alatt álló hadait Guy de Namur és Breidel meg Koninck brüggei céhmesterek keményen megverték. Az ütközet után az elsett francia lovagoktól mintegy 700 aranyozott sarkantyut szedtek össze. A franciák e vereségért 1382. állottak boszut, amikor is a Roosenbeeke melletti győzelmük után VI. Károly parancsára a várost fölégették. A franciák K.-ot még 1643., 1646., 1667., 1683. és 1744. foglalták el. 1814 márc. 31. Thielmann szász csapatait itt Maison francia vezér szétverte. V. ö. Köhler, Die Entwicklung d. Kriegswesens in der Ritterzeit (pótfüzet: Die Schlachten von Tagliacozzo u. Courtray 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon