Korvin

1. János, Mátyás király törvénytelen fia, szül. Budán 1473 ápr. 2., megh. Krapinán 1504 okt. 12. Anyjáról csak annyi bizonyos, hogy Borbálának hivták, aki Istvánffy szerint sziléziai nemes családból, a mölki krónika szerint alsó-ausztriai steini polgár szülőktől származott volna. Az újszülött vezeték- vagy inkább neve. Corvinus (a. m. Hollós) célzás a Hunyadiak hollós címerére és magának Mátyásnak melléknevére. Keresztnevét nagyatyja, Hunyadi János emlékére nyerte, miből a két házassága után is még mindig gyermektelen Mátyás királynak az a szándéka olvasható ki, hogy majdan fiául ismeri el törvénytelen gyermekét, ami, miután 1476. a nápolyi király leányával, Beatrixszal kötött, immár harmadik házassága is gyermektelen maradt, csakugyan meg is történt. 1479. hunyadi grófi és liptai hercegi rangra emeli K.-t Mátyás király, adománylevélben igy említvén őt: «méltóságos János, liptai herceg és hunyadi gróf,a mi egyetlen szülöttünk». A következő évben a dúsgazdag győri püspökség javadalmához juttatta adminisztrátori címen, mihez a pápai szék megadta a kettős kánonjogi akadály: t. i. a törvénytelen születés és a testi fogyatkozás (K. bal lábára sánta volt) alóli fölmentést. Rövid időn azonban kitünt, hogy K. nem a papi pályán fog megöregedni. Mátyásnak minden reménysége eltünt arra nézve, hogy törvényes utódot hagyjon maga után. S attól fogva egész politikájának minha csak egyedül az adott volna irányt, hogy törvénytelen gyermekét tegye meg maga után az ország királyává. A Bécsország ellen viselt hadjárat első sorban e trónöröklés biztosítására célzott. Az ország ugyanis 1462. szerződésileg kötötte le magát III. Frigyes császárnak, hogy abban az esetben, ha Mátyás törvényes fiutódok nélkül halna el, őt és maradékait ismeri el királyául. S midőn Mátyás a Habsburgok magyar trónigényeinek megsemmisítése végett 1484. Bécs városát is elfoglalja, bevonulásakor előre küldi K.-t, kit már ez időben minden ünnepélyes alkalommal jobbjára ültetett, nyiltan kifejezve, hogy örökösének akarja tenni. Ugyanez ében halt meg K. öreganyja, Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet, ki roppant birtokait a különben már is dúsgazdag ifju hercegre hagyván, őt az ország leggazdagabb dinasztájává tette. A Mátyás politikájából világosan kivehető, mily öntudatos számítással igyekezett legyőzni nemzete idegenkedését a törvénytelen születésü uralkodóktól. Kétségkivül főkép azért teremtett egész új arisztokráciát, tömérdek homo novust emelve föl a porból az egyházi és világi legfőbb méltóságokra, hogy ezekben családjának feltétlenül megbizható támaszokat adjon. A mellett gondoskodott arról, hogy fiának fejedelmi rangja legyen. Nagy áldozatok árán szerezte meg számára Sziléziában a ratibori, troppaui, leobschützi, beutheni, tosti és loslaui hercegségeket, valamint a sagani és ölsi hercegségek örökösödési jogát. Uralkodó házból való feleség szintén biztosítékul szolgált volna K. trónöröklésére és Mátyás azért Milano hercegének nővérét, a Sforza-családból való Blanka Máriát kérette meg fia számára és a váradi püspök, K. nevében, Milanóban meg is kötötte a házasságot, mely azonban Beatrix ármánya folytán még sem lehetett ténnyé. Végre Mátyás, betegségét súlyosbodni érezvén, a szabad királyválasztás elvének lábban tiprásával, arra szánta el magát, hogy még életében királlyá emeli fiát. Mindenekelőtt ausztriai hódításait és a cseh tartományokat kivánta átadni fiának és ugyanakkor egyezkedni kivánt mindazon hatalmasságokkal, melyek a trónutódlás kérdésében veszedelmessé válhattak K.-ra nézve. Hódolati esküt vett nemcsak a családi tulajdonát képező, hanem a királyi várak kapitányaitól és a városi hatóságoktól is. S már-már célt ért, midőn hirtelen elhunyt. K., a 18 éves, határozatlan jellemü ifju, minden támasz nélkül maradt. A morva származásu Filipec kancellár és Bakócz Tamás egri püspök, mindkettő Mátyás király teremtménye, lettek a helyzet urai, kik minden képzelhető aljas eszközökkel legelőbb is vele bántak el. Egyezségre szorították, mely szerint, ha nem választanák királlyá, kárpótlásul az új király által Bosznia királyává fog koronáztatni; Szlavoniát, mint magyar fenhatóság alatti fejedelemséget birja, Horvát- és Dalmátország életfogytiglan való bánságával együtt. Ez a szerződés voltakép nem volt egyéb, mint a trónról való lemondás irásba foglalása. K. azonnal megbánta tettét. A délvidéki főurak épp akkor jelentek meg Budán, és Ujlaky Lőrinc herceg vezetése alatt, valamennyien K. ügyéhez csatlakoztak. Bakócz és Filipec azonban, Beatrixet jelöltjük, Ulászló király kezével kecsegtették és az özvegy királynő és K. közt nyilt szakadást idéztek elő. Beatrix azt kivánta, hogy az országos rendek Ulászlót már a választási feltételekben kötelezzék arra, hogy őt nőül veszi. Erre a kancellár és az egri püspök nagy erőfeszítéssel rá is birták a rendeket, egyuttal kijelentvén, hogy az igéret marad szép szó, nem kell beváltani! Ujlaky ekkor rávette K.-t, hogy az összes királyi kincsekkel Budavárából a Délvidékre menjen. A menekvőt Báthory István és Kinizsi Pál előbb Duna-Földvárnál, majd a szabatoni Csonthegynél, Kölesd mellett támadta meg, seregét szétverte és a királyi kincsket zsákmányul ejtette. Maga K. Ujlakyval és Ernuszt pécsi püspökkel együt vad futásban keresett és talált menedéket. Királysága azonban oda volt; még csak jelöltül sem szerepelt jul. 15., midőn a rendek Ulászló cseh királyt választották meg Magyarország királyává. Rövid időn K. személyesen is bemutatta hódolatát az új királynak, könnyek közt kérve annak védelmét. Bukásából csupán hercegi címeit és fejedelmi vagyonát - 40 nagy uradalmat - tudta megmenteni. Tényleges fejedelme maradt a troppaui hercegségnek, a bosszniai koronázás azonban elmaradt és K. beérte azzal, hogy Szlavonia fejedelmének címezhette magát. 1595. erről is lemondott és ahelyett már csupán a kapcsolt részek bánja, de nem életfogytiglan, hanem ameddig a királynak tetszik. Miksa római király betörése alatt, hűsége bizonyságául, kárpótlás nélkül engedte át Ulászlónak Pozsonyt, Tatát és Komáromot, a nyugati részek három legfontosabb királyi várát. Szapolyai István nádor, azon a címen, hogy Ausztria védelmében tett kiadásaiért K. köteles kárpótlást adni, elfoglalta Bajmóc várát, valamint árva-, liptó- és turócvármegyei uradalmait. Egész vagyonában megtámadták igényekkel, követelésekkel és a Hunyadi-örökség a XV. sz. legnagyobb perhalmazatává lett. Szorult helyzetében kibékült régi ellenségével, Frangepán Bernardinnel, kinek leányával Beatrixszal 1496 márc. havában esküdött meg a modrusi várkastélyban. Egyidejüleg fegyverre kelt ipával együtt, kétségkivül első sorban Bakócz püspök lelketlen zsarolásaitól izgatva, melyekkel őt kapzsi álnoksággal vagyona jelentékeny részéből kiforgatta. A fölkelést a nádor csakhamar elnyomta és a gyönge kormány nem merte érte felelősségre vonni a vezetőket. Sőt 1498. Ulászló és Bakócz kénytelenek voltak beleegyezni abba, hogy K. ismét Horvátország és Szlavonia örökös bánja legyen. A következő években, 1499-1502. Boszniát védelmezi sikeresen a török ellen. 1503. Geréb Péter nádor, családjának utolsó sarja, rokonát K.-t tette roppant vagyona egyetemes örökösévé. K. most a nádori méltóságra vágyott. De ebben sem ért célt. A királyné, szövetkezve Bakóczcal, keresztülvitte, hogy Perényi Imrét választották meg nádorrá. Még ebben az évben egy mérkőzése volt a törökkel, de ott is a rövidebbet húzta, kis hija volt, hogy el nem fogták. Tetemeit a lepoglavai pálos templomban temették el. Egyetlen fia, Kristóf herceg 1505 márc. 17. követte őt a sírba, Szerémi György és az egykoru szóbeszéd szerint, a Hunyadi névre féltékeny királyné által elrendelt mérgezés következtében. Életéről monográfiát irt Schönherr Gyula, Hunyadi Corvin János címen (Budapest 1894).

2. K. Mátyás, l. Mátyás.

Forrás: Pallas Nagylexikon