Kosbor

v. kosborfű, vitézfű, nőszőfű, agárfű, néhol kökörcsin (növ., Orchis Tourn.), a róla nevezett család füve, mintegy 80 faja (hazánkban 22) Ausztrália kivételével az egész földkerekségen terem. Többnyári gyökere közt két gömbölyded v. ujjas gumó van (l. Heregumó), szára leveles, levele hüvelyező, virágzata füzér, magrejtője külső és sodort, ajakszirma háromkaréju, sarkantyus termése háromfelé repedő tok. Szép piros virágával a rétet s erdőt díszíti, a jó televényt szereti, sőt az ingoványon s a Rákos homokján is nő. Az évi megújulás és kihajtás friss és ép gumó tetjén levő rügyből indul meg. Virágzáskor rendesen két gumója van, de a tavalyi nemsokára elvész, csak az idei telel ki. A K. meg a rokon kosborfélék gumójában sok növénynyálka és keményítő van, azért salep (radix salep) néven burkoló és tápláló orvosság. Salepnek sok K. gumóját (O. morio L., O. mascula L., O. militaris L., O. ustulata stb., továbbá az anacamptis pyramidalis L., Platanthera bifolia L.) gyüjtik. A nép hitében az ujjas K.-gumó nevezetes, némely vidéken üdvkacsó v. Krisztus keze (radix palmae Christi) néven Szent-Iván napján gyüjtik és elteszik, mert szerencsét hoz, a pénzt gyarapítja, a kincset pedig a földből kiemelhetni vele.

Forrás: Pallas Nagylexikon