Magyar	Angol
Kossuth-nót...	----

Magyar	Német
Kossuth-nót...	----

Visszaverődés Communicatorie litere Riesi Alpetragius Monomya ikonográf Faucher Caducitas Nort en masse Erebosz Iszapsás Beállító kondenzátor foronómia aszinkron gép

a neve egy dalnak, mely jelenleg Magyarországon a legnépszerübb dal. A dallam a Rákóczi-kor zenéjének egyik szép maradványa, mely mai napig fenmaradt. Szövege gyakran változott. 1711-ben igy hangzott:

                Szaladj kuruc, jő a német,

                Lásd mely okos, tudós féreg;

                Hidd el, ha elér, majd megcsap,

                Félre bogzott hajadba kap,

                Nyalka kuruc!

A napoleoni harcok alatt 1810-12 körül a következő verssel huszárnóta lett belőle:

                Beállottam katonának,

                Ferenc császár huszárjának;

                Tiz esztendő nem a világ,

                Enyém lesz a legszebb virág.

                Éljen a huszár.

Valamivel később pedig e szerelmi nóta:

                Elmegyek már édes rózsám,

                A távolból emlékezz rám,

                Adj egy csókot utoljára,

                Kedvesednek ajakára,

                Drága violám!

1848. e nóta dallamára verbuváltak, s midőn Szegeden a 3-ik zászlóalj, melynek Damjanich János volt a parancsnoka, felállíttatott, s zászlójukat a város felszentelte, az ujoncok e verssel énekelték először:

                Magyarország édes hazám,

                Neked szült és nevelt anyám,

                Négy esztendő nem a világ,

                Éljen a magyar szabadság!

                Éljen a haza!

Később, mikor az országyülés a 200,000 ujonc toborzását elrendelte, állították fel Szegeden a 33. zászlóajlat is; akkor következőleg dalolták:

                Kossuth Lajos azt izente,

                Hogy kevés a regementje;

                Ha még egyszer azt izeni,

                Mindnyájunknak el kell menni.

                Éljen a haza!

Midőn az országgyülés újból 60 zászlóalj felállítását elhatározta, a hazafias Szeged a 133-ik zászlóaljat is kiállította, de már akkor igy énekelték:

                Kossuth Lajos azt izente,

                Elfogyott a regementje;

                Ha elfogyott kettő, három,

                Lesz helyébe harminchárom.

                Éljen a haza!

Igy keletkezett e dal, melyet később két utolsó versszaka miatt K.-nak neveztek el. A szabadságharc alatt még számtalan verset alkalmaztak dallamára, többek között ezt is:

                Esik eső karikára,

                Kossuth Lajos kalapjára;

                Valahány csepp esik rája,

                Annyi áldás szálljon rája,

                Éljen a haza!

1861., mikor Kossuth Lajos Deák Ferenchez ama hires levelet intézte, következő szöveggel énekelték:

                Kossuth Lajos iródeák,

                Nem kell néki gyertyavilág,

                A ragyogó csillag mellett

                Irta ő azt a levelet.

                Éljen a haza!

                Kossuth Lajos iródeák,

                Megirja a haza híját,

                Kimutatja hol a baja,

                Azt is, hol az orvossága.

                Éljen a haza!

Később pedig, mikor a sok magyar küldöttség Olaszországban fölkereste nagy száműzöttünket, ezt énekelték:

                Ott voltam én mostanában,

                Kossuth Lajos szobájában,

                Áldott kezét megfoghattam,

                Élő szavát hallgathattam.

                Éljen a haza!

Ez utóbbi verssel a K.-k sorozata be van fejezve.

Forrás: Pallas Nagylexikon