Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kossuth név... ----

Magyar Magyar Német Német
Kossuth név... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kossuth név

Eredete felől a legkülönbözőbb magyarázatok vannak. 1. Kos; ennek igazolására felhozzák, hogy a Kossuth-család címere ágaskodó kost ábrázol s igy nem egyéb, mint beszélő címer, mely a család nevével van összefüggésben. 2. Bálint Gábor szerint (Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén) a mongol-kalmik khosot törzsnévvel egyezik. - 3. A zsidóságnál nagyon népszerüvé vált a zsidó koset (igazság) szóval való egyeztetés. - 4. A legáltalánosabb vélekedés szerint a név szláv eredetü, felhozzák analogiának a cseh-tót Kossuch, meg a délszláv Kosutány nevet s ezek szerint a név jelentése a. m. «kecskebak» v. «szarvas»; kuriozumszámba megy Wurzbach (Biographisches Lexikon des Kaiserthumss oesterreich. XIII. k.) állítása, aki teljesen figyelmen kivül hagyva mindenféle történelmi alapot, a Kossuth-család hatszázados multját, annak a véleménynek ad kifejezést, hogy a név eredetileg a szláv Kohut (kakas) volt s ezt csak Kossuth Lajos magyarosította meg azzal, hogy a h betüt két ss-sel helyettesítette, kedvébe akarván járni a tisztavérü magyaroknak. - 5. Maga Kossuth Lajos szeretett a római Cossutia nemzetséggel való névrokonságra hivatkozni, melyre Érdi János hivta fel legelébb a figyelmét. Ezen nemzetség a lovagi rendhez tartozott, belőle Lucius Cossutius Cajus fia, Kr. e. 54. Julius Caésar alatt, továbbá 44. Cajus Cossutius Maridianus a pénzverde igazgatója volt Rómában Nero alatt. Cossutianus szenátor és Kr. u. 56. ciliciai kormányzó. Voltak aztán ilynevü építészek és szobrászok is; ilyen Antiochus Epiphanes szir király (Kr. e. 176-164) római eredetü építőmestere Cossutius, ki az athéni Zeus-templom építésében is részt vett, azután Cossutius Caldus és Cossutius Agath angelus testvérek, szintén építészek, Marcus Cossutius Cerdo pedig kitünő szobrász volt. Előfordul a név Noricumban is, nevezetesen a mai Karintiában, Klagenfurt és Wels környékén, hol a római föliratos emlékeken egy Cosutus nevü, Silvanusnak az apja, egy másikon pedig Cosutius Firmus, T. Flavius Victorianus ovilavai veteránnak a rokona és Cosutia Vera, ugyanezen veteránnak a felesége említtetik (Mommsen, Corp. Insc. Lap. III. 4. 4983, 5632). A XII. században a dalmát partokon tünik föl a név; egy Cosuto nevü zárai polgár 1146. a zárai érsek előtt kötött bizonyos egyezség tanui közt szerepel, 1167-90 közt pedig egy Stephanus (filius) Cosutti, Cosuti vagy Cossuti nevü zárai polgárt emlegetnek az okmányok. (Kukuljevi? J., Cod. Dipl. R. Croatiae. II. 40, 74, 90, 157.) A XIII. század folyamán a Vág folyó vidékén kezd szerepelni a K., mint egy pozsonymegyei várjószágnak és egy turóci várjobbágynak a neve. (L. Kossuth-község és Kossuth-család.) Tekintve, hogy a K. nem tartozik az általánosan elterjedt és közhasználatban levő nevek közé, föltehető, hogy a Vág mellékére a dalmát partokról került a név, annál is inkább, mert más nyomok is vannak arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy része délszláv eredetü volt, miként délszláv jelleget tüntet föl a Kossuth-család őse. Math fia Kossuth adományos társának, Voyan fia Voizlovnak a neve is. Ha pedig a vágmelléki K. a dalmát Cossutus vagy Cosuto névvel függ össze: akkor nagyon valószinü, hogy se nem magyar, se nem magyarfajta (besenyő, mongol), se nem szláv eredetü, hanem csakugyan a római Cossutius névvel egyezik, mely az adriai tengermelléki római tartományok, Noricum, Dalmatia, lakosságánál jött divatba s fenmaradt egész a középkorig mint személynév, mint családnév pedig Magyarországon egész maig.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is