Kőszegiek

igy nevezhetők az 1274. a fövenyi csatában elesett Henrik tótországi bán ivadékai mindaddig, mig állandó családneveket (Herczeg, Kakas, Rohonczi, Tamássy) nem vettek föl. Németujváriak-nak nevezik ugyan őket történetiróink, mert ősük a mai Németújvárt, mikor ezt még Küszinnek hivták, monostort épített. E réven azonban csak a Küszini vagy, mint mások irják, Güssingi név illetné meg őket, nem Németújvári, mert biztos, hogy Németújvárt nem ők építették és jogosan nem is birták. Ellenben a vasvármegyei Kőszeg várost ők alapították, kiváltságokkal ők ruházták fel, történetük mindig e körül forog, ugy hogy nagyobb joggal senki sem viselheti a Kőszegi nevet, mint ők. A XIV. sz.-ban éltek közülök: András, Ivánnak Gergely nevü fiától származó unokája, 1314. zalavármegyei főispán volt. 1320. föllázadt a király ellen, de bár több osztrák lovag jött segítségére, Kőszeg mellett leverték a királyi csapatok s Kőszeget elvesztette. II. János, ragadványnéven Farkas, Ivánnak fia. Ő meg 1326 körül lázadt fel I. Károly király ellen, de szintén szerencsétlenül, mert a kőszegi két várat, Sárvárt és Németújvárt elvesztette, illetőleg Németújvárt a békeszerződés szerint visszaadta. Kőszeg ekkor végleg a király kezén maradt. II. Miklós, az említett András testvére, Róbert Károly hive lett 1308. 1311-13-ig tárnokmester volt, 1314. e hivatalában unokabátyja, Herczeg János (III. Henrik fia) váltotta föl. V. ö. Századok 1895. 141-48.; Hazai okm. 124, 151, 147; Anjoukori okm., II. 344 fejez., Cod. Dip. VIII/3. 279.

Forrás: Pallas Nagylexikon