Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kőszén-szis... ----

Magyar Magyar Német Német
Kőszén-szis... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kőszén-szisztéma

(Karbon-szisztéma, l. a mellékelelt képet), a Föld ókorának vagy első korának, a paleozoos kornak ama szisztémája, mely a kor rétegcsoportjainak teljes kifejlődése mellett a devon-szisztémára telepszik, fedője pedig a diasz- v. perm-szisztéma rétegei. Helyenkint roppant nehéz a megkülönböztetés, különösen a diasz felé. Régente azt hitték, hogy a kőszén a Földnek csupán e szakában képződött, azért a K. vagy karbon megnevezés az egész rétegcsoportra.

[ÁBRA] KŐSZÉN-SZISZTÉMA.

Ma tudjuk, hogy az igazi kőszén más geologiai szisztémákban is megvan (diasz, triasz, kréta) és hogy vannak a karbonos lerakódásokkal egykoru rétegek, melyek kőszenet nem is tartalmaznk. Mindazonáltal a legnagyobb mennyisége az igazi kőszénnek a K.-ban képződött, amiért eléggé igazolt a név használata ma is. Százados emelkedésekkel kezdődhetett a Földnek e periodusa, aminek következtében a kontinensek az oceánok rovására terjeszkedtek. A tengerektől elhódított területeken a légkörbeli csapadék gyült meg, mivelhogy folyórendszerek a vizet még nem vezették le. Ennek következtében mocsaras területek állottak elő, melyekben dús növényzet ütötte fel tanyáját, valóságos dsungeleket képezve, melyek a kőszén képződéséhez szolgáltatták az anyagot. E szisztéma rétegeinek lerakódása a Föld ama idejébe esik, amikor a kontinenseken az edényes kriptogámok, nevezetesen a páfrányok, zsúrlók, kalamiták, szigilláriák, annuláriák és lepidodendronok óriási fejlettséget értek el és rengeteg erdőket alkottak, továbbá, amikor a Földön az első amfibiumok (kétéltüek) jelentek meg és a tenger faunájában, különösen a fusulinák és krinoideák uralkodtak. Az edényes kriptogámok és az első amfibiumok korának is volna nevezhető. Kőzetének anyaga homokkő, konglomerát, mészkő, agyagpala és palásagyag, mely két utóbbi kőzet gazdagon tartalmazza ama növények lenyomatait és általában kövületeit, melyek a kőszénhez az anyagot szolgáltatták. Maga az akkor képződött kőszén részint feketeszén a legkülönfélébb változatokban, részint pedig antracit. Egyazon kőszéntelepet az egyik helyen feketeszén, a másikon antracit alkothatja, aszerint, amint a települési viszonyok a növény bomlását jobban v. kevésbbé mozdították elő. A kőszéntelepekkel szoros kapcsolatban elég gyakran találni agyagos szferoszideritet, valamint általában vasérceket. Gipsz, anhidrát, dolomit és kősó is fellép helyenkint.

Ami a részletes K.-nak paleontologiai jellemzését illeti, a növényvilág a devonhoz képest roppant gazdag ugyan, de a mai flórához képest még mindig rendkivül szegény, tekintve különösen a növény-alakokat. A kétszikü növények még tökéletesen hiányzanak, a cikadeák és koniferák pedig kevés számmal vannak. Majdnem kizárólag a kriptogámokra szorítkozik a növényvilág. Az egyének rengeteg száma és óriási kifejlődése jellemzi legjobban a karbon-flórát, mely tropikus mocsári vegetáció volt. Óriási terjedelmü mocsaras lapályok húzódtak akkorában a kontinensek és a szigetek partjai mentén. Mesés bujaságban tenyészett ott mindenfelé a kriptogámos erdő, elképzelhetetlen tömegben burjánzott a mocsári növényzet. Ugy a talaj, mint az egyformán meleg, gőzzel telített levegő kiválóan kedvezett a tenyészetnek. Mig a flóra mocsári és szárazföldi, legfeljebb még tavi, a fauna néhány amfibiumot, édesvizi halat, ízelt lábut és kagylót kivéve, legfőképen tengeri. A foraminiferák közül roppant mennyiségben szerepel a Fusulina cylindrica; a korállok tökéletesen paleozoikus jellegüek, kizárólag a zoontharia rugosa és tabulata nemhez tartoznak; különösen jellemzők a K.-ra nézve a lithostrotion, amplexus, londsdaleia, cyathaxonia és zaphrentis, továbbá a calamopora, michelinia és chaetetes. A krinoideák itt érték el fejlettségük tetőpontját és egyike a legfontosabb vezérkövületeknek nevezetesen a cyathocrinus, actinocrinus, rhodocrinus, poteriocrinus, amphoracrinus és platycrinus, legfőképen pedig a pentremites. A cystideák ekkor már kihaltak. Egyéb tüskebőrüek közül kevés echinus is élt, nevezetesen archaeocidaris, metonites és palaechinus. A molluszkák közül a brachiopodák és cephalopodák háttérbe szorulnak a gasztropodák és kagylókkal szemben, mindazonáltal a K.-ra igen jellemző brachiopoda a productus, orthis, chonetes, spirifer és spirigera; a cephalopodák közül orthoceras, nautilus, cyrtoceras és goniatites. A Productus semireticulatus, giganteus, scabriculus, longispinus és a Spirifer glaber és striatus a legjellemzőbb vezérkövületei a K.-nak. A kagylók közül különösen a posidonia nevezetes, de vannak még pecten, aviculopecten, arca, nucula, edmondia, conocardiun. A gasztropodák majdnem olyanok, mint a devonban, de legfontosabbak a pleurotomaria, loxonema, euomphalus és bellerophon. A trilobiták néhány apró, jelentéktelen és ritka fajra szorítkoznak, ugyszólván már akkor kihaltak. Az ízelt-lábuak közül ismeretesek pókok, skorpiók, százlábuak, termeszek, szöcskék. A halak közül csontosak mindig nincsenek, részint porcogósak, részint apró pikkelyü ganoidok. Legelőször jelennek meg a Földön a mai kétéltüekhez hasonló lények a stegocephalusok, melyeket legelőször Új-Skóciában (É.-Amerika) találtak üres szigillária törzsek belsejében. Hylonomus, dendrerpeton, hylerpeton és baphetes, valamint anthracosaurus, pholidogaster, keraterpeton urocordylus, mindmegannyi leirt stegocephalus nem Amerikából és Angliából, Németországból pedig az Anthracosaurus raniceps.

A K. Európában legerősebben van kifejlődve Észak- és Közép-Európában, folytatása van Észak-Amerikában, Khinában, de még a sarki vidéken is. Hiányzik a mostani trópusok táján, nemkülönben D.-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Hazánkban nem igen jelentékeny, legalább is nem annyira, mint az Alpok területén. Megvan főképen az agyagpalák, homokkövek, konglomerátok és mészkövek alakjában, elsősorban a Temesmelléki- (Bánsági-) hegységben, ahol a Resica vidékén, Szekul vidékén éss Eibenthal határában, Újbányán kőszenet is tartalmaz; továbbá a Gömör-, Szepesi-hegységben (Dobsina vidékén), a Zempléni-hegységben, a Bihar-hegységben (Edelény és Szendrő vidékén), valamint a Bükk-hegységben (Eger vidékén), ahol a házfedésre alkalmazott felsőtárkányi igen jó agyagpala ebből a szisztémából való, még pedig annak alsó emeletéből. A K. rétegei majd tisztán mocsári, édesvizi és szárazföldi, majd pedig tisztán tengeri képződmények, sőt helyenkint a kettő együtt fordul elő és akkor mindig alsó a tengeri, a felső a szárazföldi képződmény. Ez alapon két emeletre szokás felosztani: az alsó vagy a szubkarbon emelet, a felső vagy a produktiv kőszén emelet. Ugy kőzettani, mint paleontologiai jelleme e két emeletnek más-más.

A szubkarbon emelet nem mindenütt képződött ki egyformán. Legtipikusabb kőzete a szénmészkő, mely majdnem egészen tiszta vagy pedig egy kissé dolomitos mészkő és igen gazdag tengeri kövületekben. Belgium, Irország, Wales, Oroszország és É.-Amerikába van hatalmasan kifejlődve. Németországban, de helyenkint Devonshire és Irországban is mészkő helyett főképen agyagpalák, kovapalák, konglomerátok és homokkövek alkotják, melyek vagy igen szegények tengeri kövületekben, vagy éppenséggel nincs bennük. Ez a kulm, amely névvel némelykor az egész alsó emeletet is jelezni szokták. Nálunk a Bükk-hegységi agyagpala való ide. Igen jellemző kövülete a Posidonia Beclori, mely némely palában oly nagy mennyiségben van, hogy posidonia-palának is szokták mondani.

A produktiv kőszén emelet anyaga leginkább homokkő, palásagyag és kőszén. Helyenkint 3500 méter vastagságu, melyben nagy számu a kőszéntelep. Alsó-Sziléziában vagy 80, Vesztfáliában 170, Saarbrücken mellett 230, Beligumban (Mons) 115, D-i Oroszországban (Donetz) 225 a kőszéntelepek száma, közülök persze sok oly vékony, hogy bányászásra nem igen érdemes. Angolországban és Pennsylvaniában van leghatalmasabban kifejlődve; nálunk a resicavidéki (Szekul, Eibenthal) való ide.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is