Koszosság

fejkosz (favus), többnyire a hajzatos fejbőrön, nagy ritkán azonban a testnek szőrrel fedett egyéb helyein is mutatkozó betegség, mely állatokon is (egerek, házinyulak, macskák) előfordul. Okát az 1839. Schönlein által fölfedezett Achorion Schönleinii nevü élősködő gomba képezi. Többnyire a szegény nép közt, tisztátalan s rossz egészségi viszonyok (nedves, zsufolt lakás, rossz táplálkozás) közt élő egyéneken szokott fellépni s ragályos természetéből kifolyólag a folyton érintkező családtagok közt csakhamar elterjed. A bántalom első szakában, mely ritkán kerül észlelés alá - minthogy szubjektiv kellemetlenséget nem okoz - egyes hajszálak körül kis kerek folt keletkezik, melynek kerületén gombostűfejnél is kisebb hólyagocskák vannak. A folt közepén kénsárga pikkely képződik, mely folyton nagyobbodik és vastagszik, felületének közepén azonban besüppedt s azért tányérhoz hasonló alaku. A betegség a szomszéd hajszálak körül is mutatkozik, ugy hogy a pikkelyek összeférnek s a hajzatos fejbőrt krajcárnyi, néha tenyérnyi vastag felrakodások alakjában ellepik. A bántalom által ellepett területeken a hajszálak tönkre mennek. Elhanyagolás esetében állandó kopaszság lehet a K. következménye. Gyógyítása, minthogy a K.-ot okozó gombák a szőrtüszők fenekéig hatolnak s erős ellentálló képességgel birnak, csak hónapokig, esetleg évekig tartó erélyes kezelés által lehetséges. A gyógykezelésnél első sorban lágyító szerekkel kell a felrakódásokat eltávolítani s azután gombaölő szereket (kénesővegyületek, kátrány, naftal stb.) kenőcs vagy folyadék alakjában a fejbőrbe bedörzsölni. Valamennyire siettethetjük a gyógyulást az által, hogy a beteg hajszálakat pincette segélyével kihúzzuk.

Forrás: Pallas Nagylexikon