Kosztomarov

Miklós, orosz történetbuvár, született Osztrogosban (voronezsi kormányzóság) 1817., megh. Szt. Pétervárt mint nyugalmazott tanár 1885 ápr. 19. Tanult a harkovi egyetemen és több évig kis-orosz népköltészeti adalékok gyüjtésével foglalkozott, azután 1846-ban tanár lett a harkovi egyetemen, de már a rákövetkező évben elbocsáttatott, mert a kis-orosz irodalom előmozdítására célzó törekvései felköltötték a kormány gyanuját. Irodalmi föllépésének első éveiben kis-orosz nyelven irt, de 1847 óta kizárólag a nagy-orosz nyelvet használta. Nevezetesebb művei: Russzkája Isztorijé v zsiznje opiszanijah jeja glavnjejsih djejatjelej (számtalan kiadás, ugyszólván minden évben); Poszljednyje gody pjecsi Poszpolitoj; Bogdan Hmelnickij (Szt. Pétervár 1884); Isztoricseszkaja monográfii i izszljedovanija (u. o. 1881); Mazepa i Mazepincy (Mazepa és a Mazepisták, u. o. 1885); Szjeveroruszkija narodopavsztva vo vremja udijnovjecsevavo uklada (Az északi orosz népbiróság, u. o. 1886); Ocserk demasnjej zsiznji i mravov velikorusszkavo naroda v XVI-XVII. szt. (A nagyorosz nép házi élete és szokásai a XVI-XVII. sz.-ban, u. o. 1887); Ocserk torgovlji moszkovszkavo goszudarsztva v XVI. i. XVII. szt. (A moszkvai birodalom kereskedelme a XVI-XVII. sz.-ban, u. o. 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon