Kötelezvény

v. kötvény, tartozásnak beismerését tartalmazó okirat. A K. a kötelemnek nem alapja, hanem bizonyítási eszköze. Anyagi tekintetben a K.-ben a jogcímnek, jogalapnak kitétele szükséges, melyből a tartozás ered, p. kölcsön v. vételári hátralék címén. Váltóknál, kereskedelmi utalványoknál a kötelezettség jogcímeinek megemlítése nem szükséges. Az érték elismerése tanácsos, de a K. érvényességének kellékét nem képezi. A római jogban a K.-nek bizonyító ereje kiállításától számított két éven át fel volt függesztve. E határidőn belül, t. i. az adós az érték le nem számlálásának kifogásával védekezhetett (exceptio non numeratae pecuniae) v. ezen az alapon a K. visszaadását követelhette, kivéve ha a kifogásról kifejezetten lemondott. De ha a hitelező az érték leolvasását más módon bebizonyította, a tagadó adóst az összeg kétszeresében (in duplum) elmarasztalták. Alaki kellékek tekintetében lásd Okiratok.

Forrás: Pallas Nagylexikon