Kötélzet

(ném. Tauwerk, Taugut; ol. cordame; ang. ropes), hajózási műnyelven a hajón lévő összes köteleket a hajó K.-ének hivják. Megkülönböztetnek álló és mozgó K.-et. Az elsőhöz azon kötelek tartoznak, melyek állandóan helyeiken maradván, az árbocozatnak, u. m. az árboctörzsek, szálfák, orrmányárboc támogatására és megerősítésére szolgálnak és nagyobb tartósság kedvéért feketére kátrányoztatnak, mint a csarnakok, patrácsok, tarcsok stb; az utóbbihoz számítják azon köteleket, melyek csigákon, korongokon, gyűrükön át futva a vitorlafák és vitorlák kezelésére használtatnak s mint mozgó kötelek csak részben kátrányoztatván, természetes szinöket megtartják; ilyenek az ejtők, fékek, göngyölök stb. (V. ö. Árbocozat képmelléklete.) Egy kötélnek azon részét, melynek vége volt, mely mozdulatlan tárgyhoz van kötve, álló résznek, a másikat futó v. mozgó résznek hivják. A hajó K.-e lenből vagy manilla-lenből készül (a Magyarországban termelt lenből igen jó köteleket készítenek). A lenből mindenekelőtt körülbelül 340 m. hosszu fonalakat készítenek és ezeket bekátrányozzák, 6-18 fonal sodrításából készül a madzag (zsinórkötél), 18-20-ból a sodrat. 3-5 sodrat képezi a kötelet, több összevert kötél a vastag kabel-kötelet, jobb kötelet. A kötelek készítési módjuk minősége és környületök nagysága szerint osztályoztatnak p. 3-50 cm. 4-5 sodratu balra v. jobbra vert kötél. A hajók mozgó K.-e jobbra vert 3 sodratu, mig az álló K. balra vert 4 sodratu kötelekből áll; a sodrat maga jobbra vert. Drótköteleknél, melyek újabb időben hajókon az álló K.-nél vannak használatban, a fonalat vas- vagy acéldrótok helyettesítik.

Forrás: Pallas Nagylexikon