Kötés

a sebészetben a sebek és sérülések, gyuladásos vagy sérült végtagok szabályszerüen készült befedése, melyet kötöző szerekkel és pólyákkal, segédkészülékek felhasználásával vagy azok nélkül készítünk. Nem számítva a sebek befedésére használt K.-eket, leggyakrabban sérült, törött végtagok kivánnak ilyen K.-t, mely az elérendő cél szerint különböző módon, különböző szabályok szerint készítendő. Ezek alkalmazása módját tanítja a sebészeti kötéstan (desmologia). K. célja szerint lehet többféle, ugymint: a) Nyugalmi K., milyent csonttöréseknél alkalmazunk a törésdarabok összetartására. Ilyeneket többnyire megkeményedő anyagokból szokás készíteni, minők: gipsz, organtin (keményítő), turó és mész keveréke, vizüveg, dextrin, guttaperka. b) Fedő K.-ek, minőket minden sebre és sérülésre alkalmazunk azért, hogy a mikroorganizmusok fertőző befolyásától megvédjük (l. Sebek). c) Nyomó K., minőt ott alkalmazunk, hol vérzéscsillapítás miatt, nagy üreges sebek falainak összetapadása miatt, izzadmányok felszivatása miatt, a vérkeringés könnyítése miatt stb. a szöveteket nyomás alá tesszük. Ezeket organtinnal készítjük; használunk e célra elasztikus gummiszövetet, tiszta gummi pólyát, flanellpolyát. d) Nyujtó K., minőt rendetlen állásu ízületekre, gyuladásos ízületekre, erősen elcsúszott törésdarabok mellett csonttörésekre alkalmazunk. Ezeknél a kötöző pólyák mellett külön készülékeket alkalmazunk, minő a Cooper-féle kettős lejtő, Volkmann-féle nyujtó, Taylor-gép, Hessing-féle gépek és igen különböző alaku és szerkezetü, különböző anyagokból készült sínek és sebészeti készülékek.

K. az elektrotechnikában. A villamos vezetékek létesítéséhez használt drótot a gyárak csak korlátolt hosszasággal szállítják, amiért is a kifeszítésnél szükségessé válik azok összekötése. Az ily K.-nek mindenesetre ugy kell történnie, hogy a kötési helyen a vezetéknek ne legyen nagyobb villamos ellenállása, mint a drót bármely más helyén, ellenállását állandóan meg is tartsa és hogy a vezeték szilárdsága a K. helyén ne legyen kisebb, mint a vonal bármely helyén. E végből a két drótvéget néhány menetben egymás köré csavarják, hogy igy szilárdságot adjanak neki és azután forrasztják, kis és állandó villamos ellenállás elérése végett. Ezen csavaros v. spanyol K. azonban nem minden dróton készíthető. Ugyanis merevebb drótok az ily nagymérvü elcsavarásokat nem igen tűrik, hozzá még a forrasztás is az ekkor történő felmelegítéssel sokszor kártékonyan hat a drót szilárdsági tulajdonságaira, amiért is ilyen esetekben az u. n. Britannia-K.-t használják. Ennél a bizonyos hosszban egymás mellé illesztett és végén felhajlított drótvégeket vékonyabb és igy hajlékony dróttal körülcsavarják, összekötik. Azután a K.-t megforrasztják. Főképen Amerikában igen használják a hüvelyes K.-eket. A két drótvéget külön fémhüvelybe húzzák be és a kiérő végeket felhajlítják. A drót és hüvely között fenmaradó tért pedig vagy forrasztó ónnal kitöltik, vagy pedig a hüvelybe behúzott drótokat a hüvellyel együtt egymás köré csavarják. Újabban, hogy a szilárdság és jó villamos vezetés feltételeit a K.-ben jobban biztosítsák, e kettőt szétválasztják. Ugyanis a K.-t magát nem forrasztják, mi által a drót szilárdsága nem szenved, hanem e helyett a K.-en tul fenmaradó két drótvéget összehajlítják és ezt forrasztják azután meg.

K., az építészetben az egyes szerkezeti alkotórészeknek egymással való összekötése, összekapcsolása, hogy az egész szerkezet a reá ható erőknek, az idő viszontagságainak stb. ellenállhasson. Különösen a kőkötést (l. o.), téglakötést (l. o.) és a gerendakötést különböztetjük meg. A gerendakötés négyféle, nevezetesen összetoldó, szélesbítő, keresztező és vastagító kötés. Az összetoldásokhoz tartoznak az illesztések különböző nemei, a rálapolások, az iszkábás kötések; a szélesbítésekhez az eresztékes kötések; a keresztezésekhez a csapos, átlapolásos, rovásos, horgolásos kötések; a vastagításokhoz a gerendafogazások, csapos és kalodakötések stb.

K. a zenében jelek által érvényesül, minők: [ÁBRA] Ha az ily jegyek két egyenlő hangot kötnek össze, akkor a második nem ismételtetik, hanem az értékeig kitartatik. Ha a kötőjel nem két egyenlő hangot köt össze, akkor csak előadási jegyül szolgál s azt jelenti, hogy a két v. több hangot egymásba kötve kell előadni.

K. a tőzsdén létrejött bárminemü ügylet általában, amennyiben az a tőzsdei jogszokások megtartása mellett létesült. Továbbá K. még az a minimális mennyiség, mely a tőzsdei jogszokások szerint tőzsdei ügylet alapját képezheti. Igy a budapesti áru- és értéktőzsde jogszokásai szerint effektiv gabonából egy vaggonrakomány, vagyis 100 q képez egy K.-t, mig a határidőüzletben búza, árpa, zab és tengeri 1000 q, rozs és repce 500 q egy K. Az értéküzletben egy tőzsdei K. a százalékok szerint árult értékpapiroknál névérték szerint 10,000 koronát tesz, a darabszámra árult értékpapiroknál pedig rendszerint 25 részvény v. kötvény. 5000 korona névérték egy K. némely sorsjegynél, 9600 korona pedig oly összegekről szóló kötvényekről, melyek névértéke hárommal osztható. A részvények közül egy drb egy K. az Első magyar általános biztosító társaság és a Pesti hazai első takarékpénztár részvényeinél. Azokból az iparvállalti részvényekből, melyeknek névértéke magasabb, rendszerint öt, a többieknél tiz képez egy tőzsdei K.-t. A kisebb sorsjegyekből ötven, a Jó sziv-sorsjegyekből száz ad egy K.-t. A hivatalosan jegyzett tőzsdei árak rendesen csak egész K.-re vonatkoznak, mig egyes címletek rendszerint magasabb áron adatnak és olcsóbban vétetnek.

K., némely növényen a. m. fogamzás, p. «köt a kukorica», a termékenyítésre és fogamzásra értve.

K. a bányászatban, l. Ácsolat.

Forrás: Pallas Nagylexikon