Kötés és kötőszövés

A hurkos kelméket általában kötött áruknak hivják. A hurkolás mint kézimunka igen régi keletü s kétféle módon vitetik ki, t. i. horgos tűvel avagy sima tűvel.

[ÁBRA] 1. ábra. Horgolás.  2. ábra. Kötés.

A horgos tűvel való munkát az 1. ábra jelzi; ennél ugyanis a fonal a már meglévő hurkon horog segélyével húzatik át, amiért horgolásnak nevezik a munkát. Az ily módon készült áru igen tömött, s változatos mintázatu lehet, mert a fonal bármely régi hurkon áthúzható. A sima tűvel való munkát a 2. ábra jelzi. Ehhez legalább két tű szükséges; az egyik tűn a régi hurkok utolsó sora van felfűzve, a másik tű pedig a fonalnak az egymásután következő régi hurkokon való áthúzására s az ilykép előálló új hurkok felvételére szolgál. Ezen eljárást K.-nek nevezik, s az árut kötött árunak, amelynek jellemző alakját a 3. ábra tünteti fel.

[ÁBRA] 3. ábra. Kötött szövet.

A kézi K. gépies utánzását 1589-ben Lee W. nevü angol szövő oldotta meg. Lee a K. gépies kivitelénél a szövőszék munkáját tartá szem előtt, s igy a feladatot csak összetett szerkezettel volt képes megoldani. Gépét kötőszövőszéknek (Wirkstuhl) nevezik. E gép jellemző részét a rugalmas véggel ellátott tűk képezik. Ily tű alakját a 4. ábra tünteti elő.

[ÁBRA] 4. ábra. A kötőszövő-gép tűje.

A tű a jelü rugalmas része arra való, hogy lenyomás által c mélyedésbe hatolva, teljesen zárt fül képződjék. Ezeknek a tűknek egész sorozata van b végeikkel lécek közé forrasztva oly célból, hogy azokkal a munkaszakokat egyidejüleg végezhessék. E tűkkel a kötésmunka folyama az 5-15. ábrákon van előtüntetve. Első sorban ugyanis a hattyufej-alaku platinák (l. 5. és 6. ábrát) a régi hurokszemeket a tű tövére tolják; ezután a fonalvezető a fonalat a tű kampója elé helyezi, ugy hogy a fonal a 7. ábrán f betüvel jelzett helyzetet foglalja el. Ezt követőleg az előbb már említett platinák a fonal hullámosítását eszközlik (8. és 9. ábra), illetőleg a fonalakat a tűk között hullámszerüen helyezik el.

[ÁBRA] 7., 12. és 15. ábra.

[ÁBRA] 5-15. ábra. A kötőszövő-gép hurokképzésének vázlata.

A hullámosított fonalat a platinák a tű fülébe tolják, mint a 10. és 12. ábra mutatja és a tűk rugalmas végeit a p betüs lécekkel a 12. ábrán jelzett módon lenyomják, minek folytán a tű végek zárt füleket alkotnak, amelyeken a tűk tövén levő régi árut áttolják. A régi áru tehát a tűfülekben levő fonalhullámokra illeszkedik s igy új huroksor keletkezik, miként ez a 13., 14. és 15. ábrán látható. Minden újabb sor kötése alkalmával a most elmondott munkaszakok ismétlődnek. A leirt kötőszövőgép a munkát időszakosan végzi, s igy csekély a munkaképessége. Ezen a hiányon Andrieux (Párisban) 1815. segített az által, hogy a tűket gyűrübe foglalta s azoknak sugárirányu elrendezést adott. Az ilyen gépeket francia körszéknek nevezik. Ezeknél a munka folytonos s az áru tömlőszerü. A munka folyama teljesen azonos a közönséges kötszövőgép munkájával, vagyis a fonalvezető által elhelyezett fonal a tűk között hullámszerüen helyeztetik el (kuliren), ezután a tűvégek lenyomatnak, a régi áru át lesz tolva, amely most a hullámos fonalra illeszkedik s igy új sort képez. A körgép tömlőszerü kelméjéből harisnyanemüek csak kiszabás és összevarrás útján állíthatók elő, ezért a körgépen nyert árut kiszabott-kötveszövött árunak hivják; mig a közönséges gépen készült árut szabályos árunak nevezik, mert ezek a gépen teljesen elkészülnek a kivánt alakban, t. i. a hurkok fogyasztása v. pótlása által. A körgép újabb időben oly elrendezést is nyert, hogy a tűk hengerköpenyt alkotnak. Ez az angol körszék.

[ÁBRA] 16. ábra. A láncfonalas kötőszövő-gép fonalvezetője.

Az eddig ismertetett gépeken vetülékfonalas kötveszövött árut készítenek; láncfonalas kötveszövött árut Crane által Northinghamben 1775. feltalált gépen lehet előállítani. A Crane-féle gép lényege a 16. ábrán látható. Ennél a tűk egyenes vonalban vannak elhelyezve épp ugy, mint a Lee-félénél, alakjuk (a) is azonos. A fonalak hullámszerü elrendezését a régi hurkok tologatását is ugyanolyan platinák (b) eszközlik, csak a fonalvezető (f) különbözik. Az előbbi gépeknél ugyanis a fonalvezető az egész tűsoron végighaladt, itt pedig csak a szomszéd tűig megy a fonalvezető vagy esetleg néhány tűn megy végig, miért is ezen gép számos fonallal dolgozik, amelyek közös hengerre vannak felvetve, éppen ugy, mint a szövőszékeknél a láncfonalak. A kötőszövőgépek legfontosabb javítását Lamb (1860) eszközlé. A Lamb-féle gépen a kézzel kötött árut leghivebben lehet utánozni, ezért e gépet kötőgépnek nevezik.

[ÁBRA] 17. ábra. A kötő-gép tűje.

Lamb kötőgépének jellemző részét a tű képezi, mely a 17. ábra szerint a kötőszövőgépek tűitől abban különbözik, hogy nem rugalmas vége, hanem csuklós nyelvecskéje (b) van, amelynek az (a) kampóra való hajlítása folytán zárt fül keletkezik, visszahajlása folytán pedig nyilt kampó. További jellemző sajátossága, hogy a tűk nincsenek közös foglalatba forrasztva, hanem minden tű külön vezetékben - ágyazatban - szabadon mozoghat. Minden tűnek a tövéhez közel (g) púpja van, mely az ágyazatból kiáll s ütközőként működik.

[ÁBRA] 18. ábra. A kötőgép zára működésben     19. ábra. A kötőgép zára működésen kivül.

A tűk mozgatására a 18. ábrán látható k, m, l háromszögek szolgálnak, amelyek a kötőgép zárát alkotják. Ha a zár elrendezése a 19. ábra szerinti volna, vagyis ha m a k és l közé helyezkedik, akkor m nem jövén érintkezésbe a tűk ütközőivel, a gép nem köt; ha azonban m lejebb helyezkedik el, miként a 18. és 20-ik ábrán látható, ekkor az m a tűk kiálló részeibe ütközik, s azokat feltolja és minthogy ugyanekkor a fonalvezető a tűk kampói elé helyezi a fonalat, a tűket pedig a l lap ismét lefelé csúsztatja, a fonal a kampókba akad, hullámos elrendezést nyer s ekkor a tűk fülein a régi áru is átcsúszik, ugy hogy új huroksor keletkezik.

[ÁBRA] 20. ábra. A kötőgép zára működésben.

Ezen kötőgépek, minthogy a platinák elmaradtak, sokkal egyszerübb szerkezetüek a kötőszövőgépeknél s munkabirásuk is nagyobb. Hátrányuk csupán abban áll, hogy a tűk nem helyezhetők el oly sűrün, mint a kötőszövőgépeknél s igy csak durva s közepes finomságu áruk gyártására alkalmas.

Forrás: Pallas Nagylexikon