Kovács-Sebestyén

Endre, orvos, hires műtő, szül. Garam-Vezekényben 1814 szept. 27., megh. Budapesten 1878 máj. 17. Tanult a selmeci, azután a pápai s komáromi gimnáziumokban, 1831. a debreceni kollégiumban, hol 1835-ig maradván, atyja kivánsága szerint a jogi pályára készült s a jogi tanfolyamot, bár arra különös kedvet nem érzett, jó sikerrel végezte. A szülők beleegyezésével áttért az orvosi pályára s 1835 végén beiratkozott a pesti egyetem orvosi karánál, anyagi szükségleteit nagy részben saját szorgalma folytán fedezvén. 1841. avatták orvosdoktorrá. Ez évben néhány hóra Bécsbe ment, hogy az ottani orvosi előkelőségek vezetése alatt az orvostan legújabb vívmányait elsajátítsa. Onnan visszatérve Balassának volt első tanszéki segéde. Ismeretségi köre évről-évre növekedett, s csakhamar előkelő magyar hazafiak házi orvosa s barátja lett. 1841. a természettudományi társulat másodtitkárává választotta; 1843. sebészdoktorrá avattatott s a budapesti orvos-egyesület rendes tagja lett. 1846. a párisi s londoni orvosi intézeteket s a berlini egyetemet látogatta meg. 1848. a m. kir. közoktatási miniszter orvosfakultási titkárrá nevezte ki, 1849. pedig Pest főváros tanácsa a Szt. Rókus-kórház egyik sebészeti osztályának főorvosává választotta. 1850. a kir. orvosegyesület másodtitkára, 1858. ugyannak első titkára, 1851. a földtani társulat rendes tagja, 1858 dec. 15. a magy. akad. levelező tagja lett, s e széken ő tartotta Bene Ferenc felett a derék tanítvány hálás emlékbeszédét. 1863. a magyar orvosok és természetvizsgálók Pesten tartott 9-ik nagygyülésén mint titkár vett részt, 1861. az orvosegylet alelnöke, 1862. pedig elnöke lett. 1867. az orvosok Rimaszombatban tartott vándor nagygyülésének másodelnöke volt s 100 arany jutalmat tűzött ki a hazai gyógyfürdőket s ásványvizeket legjobban ismertető monográfiára, s ugyanez évben őt nevezték ki az országos közegészségügyi tanács elnökévé, melynek újjáalakítása után, 1876. ismét alelnöke lett. 1876. a belügyminisztériumban az országos közegészségügy feletti véleményadásra s e tárgyu törvény kidolgozására összehivott bizottmányban kiváló buzgalommal és szakértelemmel működött, s ennyi érdeme jutalmául nyerte már 1867. a királyi tanácsosi címet s a vaskoronarend harmadik osztályu keresztjét. Legnagyobb s reá, a hű hazafira nézve legörvendetesebb kitüntetések érték azonban a Deák Ferenc gyógyításában bizonyított, önfeláldozásig menő hűségeért s buzgalmáért. 1874. az országgyülés tagjai s Budapest főváros törvényhatósági bizottsága hálanyilatkozatot intéztek hozzá a nagy hazafi orvosi kezelése s ápolása körül szerzett érdemeiért, s Deák halála után az országgyülés mindkét háza által a végtiszteletének intézésére nevezett nagybizottság meleg hangon irt nyilatkozatban fejezte ki az ország köszönetét; ugyanez érdemének köszönte, hogy 1875. miniszteri tanácsosi címet és rangot nyert, a király pedig a Szt. István-rend kiskeresztjét adta a hű orvosnak, oly kitüntetést, mely eddigelé még orvosi működésért a monárkiában soha sem adatott. Mindenkor legfőbb örömét s büszkeségét helyezte abban, hogy a magyar hazafiak, költők, irók, művészek és szinészek önzetlen gyógyítója legyen. Fiatal orvosok kiképzésére 12,000 forintnyi alapítványt tett. Az akadémiában dr. Rózsay József levelező tag tartott felette emlékbeszédet 1879 ápr. 28. (V. ö. Természettudományi Értekezések IX. köt., 14. sz. 1879). Nagy gyakorlati elfoglaltatása mellett irodalmi működése is, főleg fiatalabb korában, terjedelmes volt, s kiterjedt az orvosi tudomány több ágain kivül a közegészségügyre is. Számos szakszerü becses értekezése jelent meg a Magyar Orvosi és Természettudományi Munkálatokban, az Orvosi Tárban, az Orvos-sebészi s Magyar Természettud. Évkönyvekben, Orvosi Hetilapban stb. Nagyobb munkája a Gyakorlati sebészet Balassa tanár előadásai nyomon, 6 kőre metszett táblával stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon