Kovács Ferenc

Királyi tanácsos, volt országgyülési képviselő és politikai iró, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1823., megh. Tátrafüreden 1895 aug. 5. Szegény iparos szülők gyermeke volt s iskoláit Hódmező-Vásárhelyen elvégezve, Debrecenben jogot hallgatott. Az 1843-1844-iki országgyülés alatt Klauzál Gábor mellett jurátuskodott a pozsonyi diétán, s miután minden tárgyaláson részt vett, a történetekről pontos naplót vezetett. Klauzál oldala mellől K. Csongrád vármegye közigazgatásához ment hivatalnoknak, s előbb aljegyző, majd szolgabiró és végre alispán volt; az 1865. és 1881-iki országgyülési cikluson pedig Hódmező-Vásárhely városát képviselte a képviselőházban. Az egyházi élet terén szintén nagy tevékenységet fejtett ki, s mint a hódmezővásárhelyi egyház főgondnokát, a tiszántuli egyházkerület is tanácsbirájául választotta. A társadalmi életben munkásságát egész sor intézmény hirdeti, s részben ezért, részben a tanügyek terén szerzett érdemeinek elismeréseül 1892. a király tanácsosi ranggal és címmel tüntette ki. Aránylag nem volt gazdag ember, de gyermekei nem lévén, már életében több mint 60,000 frtot áldozott jótékony és közművelődési célra, halála után pedig összes vagyonát ilyen célokra hagyta. Becses forrásmunkáját: Az 1843-44-iki évi magyar országgyülés alsótábla kerületi üléseinek naplója (Budapest 1893-1894, 6 kötet), részint saját feljegyzése, részint Babarczy József jegyzőtársa naplója alapján és a Pesti Hirlap tudósításainak felhasználásával szerkesztette. E mű nagy hézagot pótol hazánk politikai történetében, s K.-t az indította megirására, hogy a magyar tudományos akadémia kezdeményezésére (1885) a belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a hatóságokat, hogy kutassák fel és gyüjtsék össze a pozsonyi diétára vonatkozó jelentéseket és naplójegyzeteket. Deáknak is meghitt barátja volt; az akadémia 1863. tiszteletbeli tagjává választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon