Kovács Pál

Novella- és szinműiró, homeopata orvos, szül. Dégen (Veszprém) 1808 jul. 1., megh. Győrött 1886 aug. 3. Atyja Feren, okl. mérnök, Festetics Antal gróf jószágainak igazgatója, irodalomkedvelő ember volt, aki Kazinczyval, Csokonaival levelezett. Egyébként K. már 9 éves korában árvaságra jutott. Pápán tanult, majd Pestre ment orvosi tanulmányra; ott ismerkedett Kisfaludy Károllyal, Vörösmartyval, Bajzával, Fáyval és az Aurora-kör többi tagjaival, Kazinczyval is megismertette Szalay László. Első sorban Kisfaludy Károly hatása alatt állt, kinek példájára ő is szinmű- és novellairó lett; víg temperamentuma, egészséges humora, a vidéki magyar középosztály kitünő ismerete neki is erős oldalai voltak s nem az utánzás, hanem irói egyéniségének rokonsága csatolta Kisfaludy Károly két irányához. Szeder Fábián Uraniájában lépett föl csinos dolgozattal 1827.; egy víg realisztikus elbeszélése: Kicsinyből mi lesz? az 1828-iki krónikában jelent meg, s azután 2 év alatt több is. Rövid idő alatt legkedveltebb elbeszélőink közé emelkedett, a családok jóbarátja, kinek novelláin kapva kaptak a szerkesztők s az Aurora, Urania, Héba terjesztették műveit. A 30-as és 40-es években állt népszerüsége tetőpontján, de később is dolgozott. A Nefelejcs, Emlény, Ahenaeum, Regélő, Országgyülési Almanach, Nemzeti Almanach, Árvizkönyv, Honderü, Életképek, Hölgyfutár, Családi Kör, Fővárosi Lapok tartalmát gazdagította élénk, derült novelláival és rajzaival. Jóízüen irt, sohasem sikamlós és humora nem kesernyés. Magyaros, fris, kedves hangja miatt Kisfaludy Károllyal és Fáyval foglalta a közönség egy triászba, s mint a magyar művelt polgári rend erkölcsrajzolóját szerették. Mint szinműiró is fellépett, de kevesebb sikerrel; nem tudott cselekvéssel jellemezni és érdekfeszítően bonyolítani. Főtere mindig a kedélyes elbeszélés maradt. Igazi magyar zamatu elbeszélésai: Lúdcomb, Ahány ház annyi szokás, Húshagyó, Vizkereszt, Nagybácsi és nagynéni, Ki hitte volna? stb. Már neves iró volt, bár csak 25 éves, mikor 1833. elnyerte a doktori oklevelet. Doktori értekezését az addigi szokástól eltérőleg magyarul irta: A nevendék nőnem (Pest 1833, de latin címmel is). Ugyancsak 1833. akadémiai levelező taggá is választották. Ekkor külföldre utazott s megismerkedvén Hahnemannal, a homeopatia buzgó hive lett. Hazatérvén, Győrött telepedett le, s e városban működött mint jeles orvos haláláig, köztisztelettel és szeretettől környezve; folytatta irodalmi munkásságát is, tekintélyével s befolyásával igen sokat tett Győr társadalmi életének, művelődésének és magyarosodásának érdekében. A Győr vármegye pártfogása alatt álló szinészet nagyrészt neki köszöni virágzását. Győr lapját, a Vaterlandot, 1847. a Hazánk c. kereskedelmi és szépirodalmi lappá alakította át, melybe Petőfi, Arany, Szász Károly, Lisznyai, Szelestey is dolgoztak. E lap 1848 második felében elakadt, de a forradalom után Győri Közlöny név alatt ismét feltámadt. Az irodalmi körök K.-ot fel-felkeresték kitüntetéseikkel. Az akadémia 1839. rendes tagjává választotta, de e megtiszteltetést Csató Pál hirlapi támadásai miatt nem fogadta el. A Kisfaludy-Társaság pedig mindjárt 1838. formális irodalmi testületté alakulásakor megválasztotta rendes tagjának. 1877-ben 50 éves irói pályája jubileumán mint szépirodalmunk nesztorát ünnepelték. Önállóan megjelent szépirodalmi művei: Thalia, eredeti szindarabok gyüjteménye (I. Pest 1833., II. u. o. 1834, III. Győr 1837); Beszélyfüzér (I. II. Pápa 1841, III. Győr 1846); Eredeti szinművek (Győr 1846). Előadását éppen mint Kisfaludyét és Fáyét, a korukbeli mérsékelt, csiszolt vagy szónokias prózával szemben természetes csín tette kedvessé.

Forrás: Pallas Nagylexikon