Kővár-Remete

kisközség Szatmár vármegye nagy-somkúti j.-ban, (1891) 1112 oláh lak. Közelében egy a Lápos folyótól körülfolyt 407 m. magas hegyen Kővár várának romjai vannak. A vár az Árpád-ház korának végén vagy a vegyesházi korszak elején épült; Zsigmond király a várat a körülötte fekvő birtokokkal zászlósúri szabad birtokká tette s mint ilyennek bárójává Drágh máramarosi főispánt nevezte ki. Igy került a vár a Drághfyak birtokába. Drághfy Gáspár magtalan elhalálozása után hol az erdélyi fejedelmek, hol a Habsburgok kezén volt. Báthory Zsigmond neje, Mária Kristierna osztrák főhercegnő, férjétől elváltan hosszabb időt töltött a várban. Utóbb a vár a császár kezére jutott, de Bocskay István 1605. elfoglalta; 1603. Dóczi András csellel bevette a magyar király kezére, de Bethlen Gábor 1615. egyezmény útján II. Mátyástól újra visszanyerte. 1682 és 1691. Kővár kihasíttatott Szolnok-Doboka vármegyéből s Kővárvidék név alatt önnálló közigazgatási területté lett. II. Rákóczi Ferenc idején a vár a Habsburgok kezén volt s Teleki Mihály gróf volt főkapitánya; ez azonban Rákóczi pártjára állva, a német parancsnokot vasba verette. 1713. Rabutin légberöpítteté a várat s azóta gyorsan pusztulnak romjai. V. ö. Palmer Kálmán, Nagybánya és környéke (1894); Gerandó A., Kővár vidéke 1874-ben (Budapest 1874).

Forrás: Pallas Nagylexikon