Kovásznai
1. Péter, ev. ref. püspök, született 1616. vagy 1617., megh.
Kolozsvárt 1673 julius 21-én. Honi tanulásának befejezte után külföldre rándult
s 1643 jul. 12. a lejdai, 1644 máj. 24. a franekeri egyetemre iratkozott be.
Hazatérte után, még mielőtt lelkészi állomást kapott volna, presbiterianus
elvei miatt a szatmárnémetii nemzeti zsinat 1646 jun. már csak szigoru
feltételek mellett engedte meg, hogy lelkésszé legyen. Először Fonyon, majd
Ecseden, azután Nagyváradon lelkészkedett. Minthogy azonban meggyőződése később
is ellentétbe hozta egyházi felsőségével, 1655 máj. az elmozdította és csak
1656 szept., miután közben háromheti fogságot is szenvedett s magáról
reverzálist adott, adta vissza hivatalát. Váradnak 1660. török kézre jutása
után hiveinek egy részével Kolozsvárra vonult, ahol szintén megválasztatott
lelkésznek. Itt aztán kolozskalotai esperes, 1668. pedig az erdélyi egyház
püspöke lett. A temetéskor Porcsalmi András által magyarul, Pataki István által
latinul tartott beszédek Kolozsvárt, 1673. megjelentek.
2. K. Sándor (Tóth), iró és fordító, szül. Fintaházán, a
Nyárád folyó mellett, Erdélyben 1730 febr. 12., megh. Marosvásárhelyt 1792
márc. 8. Atyja ref. lelkész volt. K. a marosvásárhelyi kollégiumban tanult, 1760.
a lejdai egyetemre ment, 1761. a marosvásárhelyi kollégium meghivta a história
és a klasszikus irodalom tanszékére. Állását 1764 jan. 23. foglalta el s
haláláig folytatta, mint a humanisztikus és reális tudományokban és számos
nyelvben jártas tudós. Sok latin alkalmi verset és beszédet adott ki. Halotti
búcsuztatói összegyüjtve Carmina exequialia c. alatt Utrechtben jelentek meg
(1782). Fordításai: M. T. Cicero nagyobbik Catója, Laeliusa, paradoxumai és a
Scipio álma (Kolozsvár 1782); M. T. Cicero az emberek tisztéről és
kötelességeiről (Pozsony 1795); Két komédia (Kolozsvár 1782); ennek újabb
kiadása: Plautus Mortellariája és Terentius Andriája (u. o. 1836).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|