Kováts

1. Ágoston, szentferencrendi szerzetes, iró, szül. Győrött 1747 ápr. 4., megh. Esztergomban 1823 okt. 2. Eleinte a gazdászati pályára lépett, de ezzel felhagyván, 1772. szentferencrendi szerzetes lett. Felszenteltetvén 1776., rendjének egyik legkiválóbb szónoka lett. Több kolostorban gvardián volt, 1818. provinciális. 1821. nyugalomba vonult. Szónoki művei: Szentek dicsérete és követése (Pest 1801); Alkalmatos és alkalmatlan rajtalétel (u. o. 1802); Bűnösök keserve (u. o. 1805); A lélek gondgya (u. o. 1805). V. ö. Zelliger A., Esztergomvármegyei irók (1888).

2. K. Elemér, magyar származásu építész, szül. Karapcinban (Bukovina) 1849 szept. 27. Tanult a bécsi politechnikai iskolában, majd később Zürichben Semper vezetése alatt, ki őt nagyon megkedvelte. 1872. építészeti oklevelet nyervén, továbbképzése végett Rómába és Párisba akart utazni, de szülői időközben tönkre menvén, tervéről le kellett mondania. Bécsbe költözött tehát, hol a Semper-Hasenauer-féle muzeumban talált foglalkozást. 1872-88-ig részt vett a két cs. és kir. udvari muzeum, a cs. és kir. udvari várszinház, a lainzi császári palota, s a Grillparzer-emlék építésében. Önálló alkotásai közül felemlítendők a lembergi országház és a boroszlói muzeum tervei. Mint műkritikus szintén nagy tevékenységet fejtett ki; iratait folyékony előadás, nagy objektivitás és széleskörü szakismeret jellemzik.

3. K. Gyula (kézdi-szt.-léleki), botanikus, szül. Budán 1815 szept. 25., megh. Pesten 1873 jun. 22. Gimnáziumát szülei rendes lakóhelyén Maros-Vásárhelyt befejezvén, Pesten bölcseletet, Kolozsvárt pedig jogot hallgatott, de az utóbbit atyja halála miatt 1835. félbe kellett szakítania. 1850-ig Bécsben tartózkodott. Itt adta ki a Flora exsiccata Vindobonensis-ét és a Plantae rariores imperii Austriae, imp. Hungariae-t, mely 1844 és 1850 közt 15 centuriában és négy második kiadásban is sok ezer növényt terjesztett szét. Többedmagával Esterházy Miklós gróf pártfogása alatt sikerült neki a magyar földtani társulatot megalkotnia, melynek alapszabályait 1850., első jelentését 1852. adta ki. E téren kifejtett munkásságának gyümölcse: Az erdőbényei ásatag virány és tályai ásatag virány (1856); A magyarhoni földtani társulat munkálatai (1856), valamint számos értekezése. Girókutival, Korizmiccsel és másokkal ő rendezte az ötvenes évek termény- és kertészeti kiállításait, szerkesztette jegyzékeit, melyek éppen ugy, mint egyéb dolgozatainak legtöbbje, németül is megjelentek. Életrajzára nézve v. ö. Gönczy Pál, Emlékbeszéd K. fölött (Budapest 1874. Értekezések a term. tud. köréből).

4. K. János, nevelő és emberbarát, akad. tiszteleti tag, szül. Egerben 1764 aug. 25., meghalt 1834 ápr. 12. Polgári szülőktől származott, Egerben végezte a gimnáziumot és filozofiát, 1781 okt. Bécsbe költözött törvénytanulásra. Itt tanulmányai végeztével 1783. Bánffy György gróf házához került nevelőnek, a grófot elkisérte mint Erdély kormányzóját Erdélybe s nála maradt 1798-ig mint elnöki jegyző és házi titkár. Ezután Pállfy József herceg családjánál működött mint nevelő, végre az udvarhoz fogadták, hol Rajner és Lajos főhercegeket, valamint a későbbi V. Ferdinánd királyt oktatta a magyar nyelvben 18 évig. Dús jutalomban részesülvén, meggazdagodott, de vagyonát kizárólag humanisztikus célokra fordította. Az egri liceum tanulóinak 12,000 forintot adományozott, könyvtárát 1820. az eperjesi gör. kat. egyházmegyének ajánékozván, egy nyilvános könytár alapját vetette meg; a m. hadi akadémiára, a m. tud. akadémiára nagyobb alapítványokat tett, épp ugy a bécsi prot. konzisztoriumnál a magokat ott képző prot. magyarok számára; halálakor pedig egész vagyonát szülővárosa kórházának és szegényintézetének hagyta. Irodalmi téren kevesett működött. Pár apró értekezést irt és kiadta Fogarassy János lembergi kanonok és bécsi görög egyesült plébánosnak oroszok számára irt magyar nyelvtanát. Az akadémia 1833 nov. tiszteleti tagjául választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon