Kövér

1. István (Acontius), sunnai érsek és a mechitaristák kongregációjának 3-ik főapátja, szül. Gyergyó-Szt.-Miklóson (Csik) 1740 nov. 20., megh. Velencében 1824 jan. 29. A keresztségben Amira nevet nyert. A mechitarista Pater Károlyt Velencébe kisérte s István főapát által fölvétetvén, ő is István szerzetesi nevet nyert. 1758 aug. 22. tette le a szerzetesi fogadását s 1763 okt. 27. pappá szenteltetett. Ezen években a teologiai tudományokon kivül a filologiával és bölcselettel foglalkozott, és az alig 30 éves fiatal papra a kolostori nevelőintézet igazgatása bizatott. Leginkább az örmény irodalom újjáalkotását tűzte ki céljául. A francia háboru kitörése után K. Erdélybe küldetett, hogy ott faj- és hitrokonait szónoklatai által vigasztalja s erősítse. Itt 1799-ig élt, midőn I. István főapát haláláról értesült és az új apát választására Velencébe hivatott. Megérkezén Velencébe 1800 nov. 10. a kongregáció tagjai őt választák meg egyhangulag II. István névvel főapáttá. VII. Pius pápa 1804-ben sunnai érsekké nevezte ki s szentelte föl. Általános földleirást irt 1785-ben örmény nyelven (11 kötet). Lefordítá s kiadta a szentirást örmény nyelven és pedig az ó-testamentumot négy, az újat három kötetben. Megirta továbbá a Mechitár Péter első apát történetét. V. ö. Arménia 1890. évfolyam.

2. K. Lajos, szinműiró, szül. Rátóton (Temes) 1852., megh. Pesten 1863 ápr. 11. Iskoláit Aradon, Nagyváradon, Pesten elvégezvén (1843-tól a jogi pályán), megyei szolgálatba lépett s élénk részt vett az ellenzék küzdelmeiben. 1848. honvéddé lett s e miatt a szabadságharc befejezte után büntetésül az osztrák hadseregbe sorozták s két évig Olaszországban katonáskodott. 1851. tért haza, az irói pályára lépett s kezdetben több jeles novellával keltett figyelmet. 1853-ban lépett föl mint drámairó Este és reggel címü vígjátékával s attól fogva majd minden évben egy pár új szinművel adta jelét fejlődő tehetségének. A francia Scribe-et választotta mintájául, s inkább szinszerüség által tünt ki, mint költői ereje vagy jellemrajzoló tehetsége által. Nem mindennapi leleménye és technikai kézsége még azután lelte volna meg a mélyebb tartalmat, de a szinpadtól később elriasztá a zsurnalisztika. Szerkesztette a Trombitát és a Jövőt s e két lap fölemésztette életkedvét s vagyona jó részét. Elégületlen, bús lett s közbejött betegségét csak súlyosbította műveinek kissé hanyatló sikere. Nevezeteseb vígjátékai: Csak kitartás (3 felv.), Nőm meghalt (3 felv.); Az első követelés, Egyik a kettő közül, Meg akarok halni (egy-egy felv.); Hűség hűtlenségből (4 felv.); drámái: A szép marquisné (4 felv.); Gazdaság és szegénység (szinmű 4 felv.). Összes darabjai megjelentek összegyüjtve K. Lajos szinművei (4 köt., Pest 1860). Neje Komlóssy Ida (l. o.). V. ö. Beöthy, Irod. tört. II.; u. az, Szinműirók és szinészek; Koszoru 1863, I. Arckép-Album 1855 I. 37.

3. K. Kálmán, gyermekorvos, szül. Jászberényben 1841 okt. 26-án. Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén és Egerben végezte, miközben az egri főegyházmegye növendékpapjává lett, később azonban a természettudományok iránti hajlamát követve, a papi pályát elhagyta. 1862. a budapesti orvosi egyetem hallgatójává lett. 1867. a pesti szegény gyermekkórház segédorvosává választották meg. Orvosdoktorrá 1868. avatták s ugyanakkor felavatási ösztöndíjat nyert. Mint néhai Bókai János egyetemi tanár segéde a gyermekkórházban több mint 3 évig működött. 1871. a vallás- és közokt. minisztérium által a porosz- és szászországi kumiszgyógyintézetek látogatásával bizatott meg, hogy eme keleten hiressé vált lótejbor orvosi hatását a tüdővész ellen tanulmányozza s arról véleményes jelentést tegyen. Ide vonatkozó tapasztalatait az Orvosi Heti Lap 1871 és 1872. számaiban ismertette. Felterjesztése folytán a magyar kormány által nálunk felállítani szándékolt kumiszgyógyintézet létesítése teljesen elejtetett. 1876. belügyminiszteri engedéllyel a székesfővárosban nyilvános gyermek-gyógyintézetet nyitott. Irodalmi működését már orvosnövendék korában kezdte s azóta az Orvosi Heti Lap hasábjain, valamint a Lipcsében megjelenő Jahrbuch für Kinderheilkunde-ban a gyermekápolásra és a gyermekbetegségekre vonatkozólag számos értekezés, cikk és műbirálat jelent meg tőle.

4. K. János, Fekete János (l. o.) irodalmi álneve.

Forrás: Pallas Nagylexikon