Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Követek... ----

Magyar Magyar Német Német
Követek... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Követek

diplomáciai személyek, kik megbizás folytán az államnak nemzetközi érintkezését más államokkal közvetítik. Az államnak joga más államba követeit küldeni, annak u. n. aktiv követségi jogát képezi. Összetett államokban - államszövetségek, szövetséges államok - a követségi jog miként való gyakorlatát az alkotmány határozza meg. Igy a német birodalomban a birodalmi követek kinevezése a császár jogköréhez tartozik. Az egyes német államok követségi joga nem szünt meg, de tényleg jelentékenyen korlátolt. Az osztrák-magyar birodalom diplomáciai képviseltetése az 1867-iki XII. t.-c. értelmében mint a közös ügynek nyilvánított külügy mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartozik. A követ személyének megválasztása a küldő államnak joga. E jognak megfelel minden államnak az a kötelessége, hogy a másik államnak követét elfogadja. Ez a kötelesség csak annyiban szenved kivételt, amennyiben minden államnak jogában áll bizonyos meghatározott s neki nem tetsző személyeknek követségbe küldését kifogásolni. A kinevezés előtt azért puhatolásokat szokás eszközölni, vajjon a kiszemelt követ az illető udvarnál tetszésre talál-e (grata persona). Ez a visszautasítási jog azonban csak egyénileg meghatározott személyekkel szemben érvényesíthető, p. azon az alapon, hogy a kijelölt követ az illető államnak v. intézményeinek ismeretes nyilt ellensége vagy alattvalója. Ellenkeznék azonban a nemzetközi szokásokkal, ha valamely állam a nem tetszést egy egész társadalmi osztályra, p. polgári származásu K.-ra, vagy egy egész vallásfelekezetre terjesztené ki. Állandó K.-nek elfogadása a béke s az illető államok közt fenforgó jó egyetértésnek jele s bizonyítéka, miért is háboru idején a diplomáciai képviseltetést megszakítani szokás. Az egyszer elfogadott követet oly okok miatt, melyek már elfogadása előtt ismeretesek voltak, kifogásolni nem lehet. A mai nemzetközi jog az 1815. bécsi kongresszus és az 1818. aacheni kongresszus alapján a követeknek négy osztályát különbözteti meg. A bécsi kongresszus a diplomáciai alkalmazottaknak (employés diplomatiques) következő három osztályát állapította meg: a) nagykövetek (ambassadeurs); b) a K. a szorosabb értelemben (envoyés) és a meghatalmazott miniszterek (ministres uo autres accrédités aupres des souverains); c) ügyvivők (chargés d"affaires, l. o.). Ezekhez járulnak az aacheni kongresszus határozmánya alapján a székelő miniszterek-féle követek (ministre résident), akik a 2-ik és 3-ik osztály közt sorakoznak. A pápai követek más elnevezésben részesülnek. A nagykövetek osztályába tartoznak a legati a latere és a nunciusok. A különbség a kétféle K. közt az, hogy az a latere-féle K.-et - kik mindig bibornokok - csak különösen fontos speciális ügyekben szokás küldeni; mig a nunciusok (nuntii apoctolici) a pápának állandó követei. Mások a nunciusokat a második osztályba sorozzák, ami a bécsi kongresszus határozmányával ellenkezik, amely szerint a legátusok v. nunciusok (legates ou nonces) a nagykövetekkel (ambassadeurs) egy - az első - osztályba tartoznak. Vannak továbbá internunciusok, kik rangra a ministres résidents-féle K.-kel egyenlők. A pápai követekről szólva, említendők még a pronuncius és a született követ. Amazon oly nunciust értnek, aki működése közben bibornok lett; az utóbbi napjainkban csak cím, mert a követ teendőit küldött K. látják el. Hazánkban az esztergomi érsek a római szent széknek született követe (V. Miklós pápa idejétől fogva az 1451. és 1452. bullák folytán). Nagyköveteket csak királyi ranggal biró államok küldenek. A megbizó fejedelem személyes méltóságát csak a nagykövetek képviselik. «Les ambassadeurs, légates ou nonces ont seul le caractere représentatif» (bécsi kongr. Art. II.), mig a másodosztályu követek s igy annál inkább a többiek csak a küldő államnak képviselői. Éppen ez a képviseleti jelleg, amelynél fogva a legatusok és a nunciusok a pápát, mint a róm. kat. egyház fejét képviselik, alapja annak, hogy rangjuk az egyházi állam megszüntével változást nem szenvedett. Rendkivüli küldetés vagy meghatalmazás nagyobb rangot nem nyujt. Az egy osztályba tartozó K. egymás között való rangsorára nézve a megérkezés hivatalos bejelentésének napja irányadó. Rendszerint minden állam a másik államba oly rangu követet küld, aminőt fogad, vagyis az államok egyenlő rangu K. által képviseltetik magukat. Vannak továbbá állandó és nem állandó K. Azt a nem állandó követet, aki az állandó követet távollét v. egyéb akadályoztatás esetén helyettesíti, ideiglenes (interim) követnek nevezik, mig u. n. szertartásos K. (ministres d"étiquette, de cérémonie) azok, kiket diplomáciai megbizás nélkül, bizonyos ünnepélyes alkalmakból, p. koronázás, keresztelés, házasság, szerencsekivánatok, szokás küldeni. A pápához küldött ily szertartásos K. neve legati reverentiae. Az egy udvarnál egyidejüleg megbizott K.-nek összességét diplomáciai testületnek (corps diplomatique) nevezik. A követi minőséget a megbizó levél (l. o.) igazolja, melyet levél (lettre de créance) alakjában, az első három osztályu K.-nél a fejedelem a fejedelemhez, ügyvivőknél a külügyminiszter a külügyminiszterhez intéz.

A követ, habár a megbizó levél átnyujtása előtt is - igy jelesül utazás közben - a nemzetközi jog különös oltalma alatt áll, követi jogainak teljes élvezetébe csak a megbizó levél átadásával lép. Az átadást megelőzi az érkezésnek hivatalos bejelentése a külügyminiszternél, a kreditiva másolatának bemutatásával. Az osztálykülönbségek leginkább a kreditiva átadása és átvételénél szokásos szertartásokban nyilvánulnak s a követnek az udvarhoz való személyes viszonyára vannak jelentőséggel, mig magára az állami jogviszonyra nagyobb befolyással nincsenek. A szertartásokat a fogadó állam határozza meg, ami az államoknak méltóságukra s rangjukra való féltékenységét tekintve, napjainkban is nagy óvatosságot s körültekintést igényel. A keleti despotáknak követelményei, kik az előttük megjelenő K.-et európai felfogás szerint megalázó bánásmódban hajlandók részesíteni, ismételt felszólalások és tiltakozásoknak képezik tárgyát. a K.-nek személyes jogai közül kiemelendők: a sérthetetlenség s a területkivüliség (extra territorialitás) joga, amely utóbbi a követ személyzetére és lakására is kiterjed, s azt jelenti, hogy a követ fogadó állam hatalmának s hatóságának alávetve nincs. A sérthetetlenség nemcsak a követ személyére vonatkozik, hanem irataira, levelezéseire is kiterjed. Menedékhelyül ellenben a követ lakása nem szolgálhat. A követet megilleti továbbá vallása szabad gyakorlatának joga, az u. n. kápolnajog (Capellenreht). A követre és kiséretére a fogadó állam büntető hatalma ki nem terjed; ha a követ büntetendő cselekményt követ el, orvoslás diplomáciai úton keresendő. A követ jogai közé tartozik adó- és vámmentessége is. Másrészt a követ kiváló kötelessége, hogy a fogadó állam függetlenségét és méltóságát különös tiszteletben tartsa, annak belügyeibe illetéktelenül be ne avatkozzék s tartózkodjék minden oly cselekménytől, mely a fogadó állam államfönségének körét bármikép érintené. A követi állás, ha a megbizás csak bizonyos meghatározott esetre szólott, a megbizás teljesítésével, egyébként a követ visszahivásával ér véget. A visszahivó levelet, mely a kreditiva érvényét megszünteti, «lettre de rappel»-nek nevezik. A magasabb osztályu K.-nél ilyenkor az ünnepélyes fogadtatásnak megfelelően ünnepélyes elbocsátás szokásos s a követ a visszahivó levél ellenében a fogadó állam fejedelmétől az ő fejedelméhez intézett u. n. rekreditivát (lettre de récréance) kap, mely a követi viszony megszüntét bizonyítja. Ha a fejedelem, kinél a követ akkreditálva volt, meghal, a követnek a trónörököshöz intézett új megbizó levelet szokás kiállítani. Ugyanez történik akkor is, ha a fejedelem trónját veszti s a követ az új kormánynál követi minőségben meghagyatik. A megbizó fejedelem halála vagy trónról lemondása ellenben a mebizó levél hatályát nem érinti. Vannak továbbá esetek, amelyekben a követ visszahivásának bevárása nélkül is a diplomáciai érintkezést megszakíthatja, s útleveleit visszakövetelheti, valamint megfordítva, a fogadó állam is egyoldalulag megszakíthatja a diplomáciai érintkezést s a követnek útleveleit visszaküldheti. Az első esetre akkor van alkalom, ha a fogadó állam a követnek állama ellen súlyos sértést követett el, a másik eset akkor fordul elő, ha a követ megsértette az államot, amelynél megbizva van. Háboru kitörése esetében a diplomáciai érintkezés megszakad, de ilyenkor az állam kötelessége gondoskodni arról, hogy a távozó követ az állam területéről sértetlenül és bántódás nélkül távozhassék. Ha végül a követ állomáshelyén meghal, iratait s hagyatékát az ő hivatala, ilyennek hiányában egy harmadik barátságos állam követsége pecsételi le s veszi őrizet alá.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is