Kövezet

városokban és községekben a közutak, utcák és terek felületére szilárdan és műszabályosan berakott kőburkolat. A K. arra szolgál, hogy az utak télen, nyáron, száraz és esős időben egyaránt használhatók legyenek, ugy a gyalogjárók, valamint a kocsik számára is; hogy pedig ezen cél elérhető legyen, a K.-nek olyan módon kell előállítva lenni, hogy egyes darabjaiban közönséges használat mellett meg ne inogjon, azonkivül pedig az őstalajba le ne sülyedjen; az előbbi célt pontos munkával mindig el lehet érni, análkül, hogy több költséggel járna; az utóbbi azonban az őstalaj minőségétől s a forgalom nagyságától függvén, a K. sülyedésének meggátlására külön gondos munkát és külön költséget okoz, mert p. laza homokba vagy iszapos talajba a K.-et csak ugy lehet lerakni, ha előbb kellő alap készíttetik tűzkőből, kavicsból, betonból vagy téglából. K.-nek nevezzük továbbá az egyes lakó és összejöveteli helyiségek talajának kőburkolatát is, legyen az akár darabkövekből, akár egyéb műkő-anyagból, betonból, mozaikból, granittóból előállítva. Ez utóbbiakhoz tartoznak azon műkő- és cementkövezetek is, amelyek konyhák, fürdőszobák stb. és egyéb nedvességnek kitett helyiségek talajának burkolására használtatnak. Nálunk K.-ül a gránit, a quarctrachit és a keramit, mint elsőrendü, a többi trachitok mint másodrendü anyagok használtatnak; kitünő minőségü még a szienit is, de ezt már évek óta nem bányásszák. A gránitok közül nálunk a mauthauseni, neuhausi és schirdingi gránitok vannak elterjedve, a kavicsos trachitok közül a kissebesi, amely után közvetlenül a tokaji trachit következik. A másodrendü kövezésekhez használt trachtifajok legtöbbnyire a Visegrád és Szob körüli hegységekben termeltetnek. L. még Utak.

Forrás: Pallas Nagylexikon