Kovno

1., az egykori Szamogiciának, Litvánia egyik tartományának területéből alakított orosz kormányzóság Kurland, K-i Poroszország, Szuvalki és Vilna között 40,640 km² területtel, amelyből 452 km² esik a tavakra, és 1.626,264 lak. Felülete egészben sík, csak két dombsor húzódik benne, amelyeknek legmagasabb csúcsai sem mulják felül a 255 m.-t. Az éghajlat mérsékelt és nedves. A földnek mintegy 60%-a áll megművelés alatt; főtermékek: a rozs, árpa, zab, amelyeket kivitelre is termelnek; a Novo-Alexandrovszk járásban termő len igen jó. Az állattenyésztésre, bár az állatok száma elég nagy, nem fordítanak nagy gondot. A Maliunakh és Szmerdon melletti kénes források említésre méltók. Az ipar leginkább csak vászonszövésre és szeszgyártásra szorítkozik. A kivitel főcikkei gabona, len és fa. A kormányzóság járásai: K., Vilkomir, Novo-Alexandrovszk, Poneviezs, Rosszieni, Telsi és Savli. A főváros K. - 2. K. (Kaunasz), az ugyanily nevü kormányzóságnak székhelye, elsőrangu vár a Njemen jobbpartján, a Vilia beletorkolásánál, amely utóbbi ó- és új-városra osztja, vasút mellett, (1893) 61,726 lak., szappan-, bőrgyártással, kötélveréssel, vasöntéssel és cserépedény-készítéssel; több középiskolával; egy öntöttvas-piramissal az 1812-iki események emlékére. A XI. sz.-ban alapított város már a XIV. században Litvánia legnagyobb forgalmu városa volt. 1655-1661-ig az oroszok tartották megszállva. 1842 óta kormányzósági székhely.

Forrás: Pallas Nagylexikon