Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kövület fossil
kövület fud
kövület fuddy-duddy...
kövület petrifactio...

Magyar Magyar Német Német
Kövy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kövy

Sándor, jogtanár s hires jogtudományi iró, szül. Nádudvaron 1763 jul. 15., megh. Sárospatakon 1829 jul. 23. Alsóbb iskoláit szülőföldén, a közép és felső tanfolyamot Debrecenben, a jogot (1784) Pozsonyban végezte, hol az akkor nagy szaktekintély hirében álló Fleischhacker Jakab volt tanára; majd Pestre ment s ügyvédi oklevelet nyert, de az ügyvédség nem elégítette ki hajlamait s nem is annyira perek folytatásából, mint előkelő családokbeli fiatal emberek oktatásából élt. Ily minőségben ismerték meg s kezdték őt becsülni a református főuri családok, a Telekiek, Vayak, Bernáthok stb., kiknek a sárospataki főiskola ügyeiben nagy befolyásuk volt s ez határozta el jövő fényes tanári pályáját. Midőn u. i. a tiszáninneni egyházkerület, régibb óhajtás folytán, 1793 jul. 7. a hazai jog tanszékének felállítását az ősi sárospataki főisklában elhatározta, ez új tanszékre egyhangulag őt választották meg s ő ez országos hirre jutott tanszékbe ugyanazon és nov. 15. beiktattatott. Beköszöntő beszédében a hazai jog hasznos és szükséges voltáról értekezett. Megválasztása, mint a következés mutatta, nagy nyereség volt a főiskolára, mert a szakmájában rendkivül erős, tudós s rokonszenvet ébresztő és tiszteletet parancsoló megjelenésü férfiu kiváló tanári képességgel volt megáldva. Kötelessége teljesítésében nemcsak lelkiismeretes és fáradhatatlan, hanem a lelkesülésig buzgó volt s e mellett ritka előadási képességgel s közlési ügyességgel birt; tanári nagy sikereit főképen szokratizáló modorának köszönhette. Tanári hire csakhamar elterjedt az egész országban s fényt árasztott a pataki főiskolára; seregesen tódultak oda az egész hazából minden vallásu s nemzetiségü joghallgatók, ezek során horvátok, szerbek, oláhok is. Tanári terhes elfoglaltsága mellett magánórákat is adott; a főiskola sokszor igen bonyolult peres ügyeiben jogi véleményeket dolgozott, s kedvelt szaktudományában irodalmilag is úttörő és irányadó munkásságot fejtett ki, sőt mondhatni, saját iskolát alapított több rendbeli tankönyveiben, értekezéseiben s vitás irataiban. Nyomtatásban megjelent művei: A magyar törvénynek rövid summája (Pozsony 1798), mely egész 1848-ig több helyen tankönyvül szolgált és számos kiadást ért; Elementa jurisprudentiae hungarica (Kassa 1800-1804, Sárospatak 1814, 1823, 1830, 1835). Ez a legjelesebb munkája, melyet Fogarasi János, egykori tanítványa, magyar fordításban átdolgozva adott ki Pesten 1839. s azóta még többször; Summarium elementorum jurispr. hung. (Sárospatak 1822); A magyar polgári törvény (u. o. 1822 és 1837, a Marcibányi-jutalommal kitüntetett mű); Ratio jurisprudentiae hung. cum quibusdam locis eius obscuris ad ductum Institutionum Kelemenianorum propositis (Bécs 1817, melyben Kelemennek Institutiones juris priv. hung., Pest 1814. c. nagy munkáját birálja). Ebből erős jogászi háboru támadt. Szlemenics Pál és Grusz Antal Kelemen védelmére léptek fel; erre válaszolt Kövy S. munkájában a Rationes rationis stb. címűben, mely 1819. Sárospatakon jelent meg s melyben Szlemenicsnek és Grusznak felelve, bebizonyítja, hogy az ő megjegyzéseit maga Kelemen is hasznára fordította munkájának 2. kiadásában. Még Szlemenics válaszolt s ezzel a tudományos polemia elhallgatott. E szakmunkáin kivül, melyeket mind név nélkül adott ki, irt egy-két klasszikus latinságu alkalmi ódát is Teleki József gr. és Szilassy József főispáni beiktatására (1828, 1825); dolgozótársa volt a Felső-Magyarországi Minervának egy-két becses értekezéssel (1826-27-iki évf.) stb. Ezen érdemei jutalmául a Marcibányi-alapítványt kezelő bizottság 1822-iki jutalmát az ő Magyar polgári törvényének, mint addiglan magyar nyelven megjelent legjelesebb jogtudományi munkának itélte oda; országos tekintélyét bizonyítja az is, hogy a nádor által tagjául hivatott meg annak a bizottságnak, mely a magyar tud. akadémia alapszabályai elkészítésére kiszemeltetett. Szabolcs, Zemplén, Ung vmegyék táblabirájukká, a keszthelyi Helikon pedig, a nagy Festetich György alkotása, tagjává választották. Előadásait az akkori viszonyok kivánalma szerint, latin nyelven tartotta, mely annyira hatalmában volt, hogy a «kuriális stilus» barbárságait sokszor cicerói latinság szépségével enyhítette. De annyira szerette is a latin nyelvet s irodalmat, hogy azt gyakran a magyar nyelv rovására is magasztalta. Az egykoru lapok s folyóiratok, a Tud. Gyüjt., a Hazai s külföldi Tudósítások stb. nagy részvéttel emlékeztek meg a nagytekintélyü tudós és tanár haláláról. Tanítványai gyüjtést intéztek Ferenczy István által karrarai márványból készítendő emlékszobrára, de eredmény nélkül. Arcképe, 50 éves korából, a sárospataki főiskola könyvtárában őriztetik. Emlékét egy nevét viselő 400 frtos alapítvány is őrzi a sárospataki főiskolában, melyet Okolicsányi Viktor 1860-ban alkotott. Jellemrajzát egyik kedvelt tanítványa s Elementáinak magyarra fordítója, Fogarasi J. adta e mű bevezetésében (Pest 1840, 2. kiad.) s Tóth L. Fogarasi felett tartott akadémiai emlékbeszédében.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is