Közegészségügy

közegészségügytan. Az ember élete bizonyos viszonyok közt foly le, amelyeket részint a természet, részint az ember maga teremt. E viszonyok vagy ártalmas, v. kedvező befolyást gyakorolnak egészségi állapotára. Mindenki törekszik, hogy az életét v. egészségét fenyegető veszedelmet elhárítsa, s egészségét fejlessze, gyarapítsa. Csakhogy az ártalmak elhárítására s az egészség gyarapítására az egyes ember a maga korlátolt eszközeivel ritkán képes. Nem képes nevezetesen, ha mások cselekedetei vagy pedig nagy természeti befolyások okozzák az ártalmat. Ezek nem csupán az ő egyéni egészségével, hanem számos embernek, egész községnek, sőt az emberek összességének, az államnak egészségével, a közegészséggel állanak vonatkozásban. Ilyen viszonyok közt már számos embernek, a község, az állam összességének közreműködésére van szükség, hogy az ártalom elháríttassék. Az összes népesség egészsége javára szolgáló eszközök (intézmények, eljárások) képezik a K.-et s az a tudomány, mely ezeket tárgyalja, rendszerbe foglalja, a közegészségügytan. A régi népek közül az egyiptomiak, a zsidók egészségügyi vonatkozásu szabályaikat vallási szempontokkal kötötték össze. A görög államok s még inkább Róma története kiváló bizonyságát adja, hogy a népesség egészsége érdekében fontos intézkedések történtek. A középkorban a K. nagyon el volt hanyagolva, mindamellett, hogy a pusztító járványok, mint közártalmak, elég nyilvánvaló okul szolgáltak állami intézkedésre. Figyelemre méltó e korszakban - egyes orvos- s egészségügyi szabályokon kivül - a betegápolás és gyógyítás felkarolása (templarius, johannita stb. lovagrend által). Jelentékenyebb fejlődésnek a XVII. és XVIII. sz.-ban indul a K., amikor az egészségről való gondoskodást már állami feladatul tekintették, s a gyógyítást képzettséghez, állami vizsgálathoz kötötték, a gyógyító személyzet működését pedig a közigazgatási szervezetbe vonták. Ebből a korból (1770-ből) ered a Magyarország részére kiadott «Generale normativum sanitatis», melynek értelmében a helytartótanács, mint központi hatóság mellett orvosi tanácsadóul egy protomedikus, a vármegyékben, illetőleg városokban 1-1 fizikus alkalmaztatott. Csakhogy e korszak egészségügyi tevékenysége aprólékos, az egyes embert óvó rendőri szabályzatok alkotásában merül ki. A közegészség, mint az összesség egészségének magasabb felfogására, a közegészség nagy föltételeinek tudatára a XIX. sz. jutott. Ez a felfogás, ez a tudat nyilatkozik már Frank János Péternek 1778. megjelent nagy munkájában, a System einer vollständigen meicinischen Polizey-ben. E nevezetes eredmény létrehozatlában egyrészt az orvosi, illetőleg az egészségtudomány fejlődése, másrészt a 30-as években Európába tört kolera működött közre.

Az orvostudomány a XIX. sz.-ban hatalmas fejlődésnek indult. S e fejlődés folyamán a külön szempontoknak megfelelőleg, önálló ágai támadtak s váltak ki. Igy vált ki az egészségtan is, mint amely az ember és környezetének egymáshoz való viszonya kutatásával önálló, határozott feladat megoldására törekedett, ami azonban csak újabb időben valósult meg teljes mértékben, midőn az egészségtan szintén természettudományi, kisérleti alapra helyezkedett. Ez irányban Pettenkofernek, a müncheni egészségtani iskola mesterének vannak elvülhetetlen érdemei. Ő tette az 1865. Münchenben létesített egészségtani tanszéket az egészségtudomány tanításának, önálló művelésének s a K. gyakorlati feladatai megoldásának központjává. Magyarország hamar lépett a bajor példa nyomába; a budapesti tudományegyetemen már 1875-ben létesült az egészségtani tanszék, mely mai napig is Fodor József vezetése alatt teljesíti az egészségtani oktatás és buvárkodás feladatait.

A 70-es évek vége felé az egészségtan a fertőző betegségek kutatásával nagy lendületet nyert. Korszakot jelez nevezetesen az a működés, mellyel Koch Róbert adott irányt az újabb egészségtani buvárkodásnak. Az ő hatásának tulajdonítható főképen, hogy Németország, majd más államok is, egészségtani intézetekkel látták el egyetemeiket. Kolozsvári egyetemünk 1883-ban gyarapodott az orvosi tudományok eme körével. Az egészségtani intézetek megannyi gócpontjai az egészségtudomány fejlesztésének s tanításának. Az egészségtan jelentőségének méltánylását mutatja az a körülmény, hogy nemcsak egyetemeken, hanem technikai főiskolák, pap- s tanítóképző intézetekben, sőt középiskolákban is a tanítás körébe foglalják az egészségtant; ilyen módon mindinkább nagyobbodó körben terjesztik az egészségügyi felvilágosultságot, amely alapfeltétele az egészségügy helyes ápolásának s igy a közegészség javulásának. Ezzel megindult az a mozgalom, mely a K.-nek önálló szervezetére, korunk nagy egészségügyi közműveinek létesítésére vezetett, amiben különösen Angolország szolgáltat kiváló példát. Azzal, hogy a közegészséget fenyegető veszedelmek elhárítására s a közegészség feltételeinek előteremtése az állami tevékenység körében foglal helyet, a K. az állam beligazgatásának egyik tárgya lett s mint ilyen, habár tartalmát az orvosi tudományok, nevezetesen az egészségtan szolgáltatja, gyakorlati alkalmazásában közigazgatási elveket s rendszert követ, l. Egészségügy.

Forrás: Pallas Nagylexikon