Kisszótár



Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Középiskola

a nálunk elfogadott értelmezés szerint az az iskola, amely az elemi iskola és a főiskola között állva, az utóbbira készít elő. Magában foglalja e szerint az u. n. gimnáziumot és a reáliskolát (az előbbinek eredetét l. Gimnázium). A mai értelemben vett gimnázium a renaissance, illetőleg a reformáció idejéből származik. Világhirüek voltak ez időben a Trontzendorf (Friedland) intézete Goldbergben, a Neanderé Ilefeldben, de különösen a Sturmé Strassburgban. Mikor azonban a jezsuiták kezdtek világszerte iskolákat nyitni (1599), a latin nyelv tanítása abszorbeálja az idő legnagyobb részét s elhatalmasodik a gimnáziumban, a grammatikai és retorikai formalizmus. Ez ellen intéz leginkább támadást a Montaigne, de különösen Verulami Bacon által megalapított realizmus, amely indukció útján a tárgyak közvetlen szemléletét sürgeti. A két ellentétes irányt, a verbalizmust és a reálizmust, törekszenek összeegyeztetni Ratichius és Comenius; de inkább csak a régi hagyományt ingatják meg, életrevaló újat azonban nem sikerül teremteniök. A görög nyelv és irodalom tanulmánya, a humanizmus e legszebb virága elcsenevészik, s helyébe lép a francia nyelv, valami kevés az anyanyelvből s a természettudományokból. Még inkább reagál a gimnázium a filantropisták által megindított szellemi mozgalomra. Most már teljesen megváltoztatja tantervét és módszerét; a nyelvek mellett tanítják a földrajzt térképek nélkül, a természetrajzot természeti tárgyak bemutatása nélkül, sőt még a címer- és éremtant is. Enciklopédikus intézetté válik, mely a növendékekben sokoldalu érdeklődés helyett általános felszinességet teremt. A XVIII.sz.-ban kezdik belátni, hogy a gimnázium útvesztőbe tévedt; sikerül is egy időre feléleszteni a gimnázium régi hagyományait; a görög és római remekirók ismét középpontjává lesznek a gimnáziumi tanításnak. Ámde a megváltozott idők követelései elől a gimnázium csak el nem zárkózhatott. Egyfelől a nemzetségi eszme hódít tért a népek köztudalmában és követel érvényesülést a gimnázium tantervében is; igy lesz a nemzet nyelve és irodalma fontos tantárgya a gimnáziumnak. Másfelől a természettudományok minden ágában elért nagy vívmányok és meglepő sikerek, melyek az egész kort gyakorlatiabbá teszik s a XVIII. sz. első felében lételt adnak a reáliskoláknak, szintén döngetik a gimnázium kapuit és helyet követelnek a reáliak számára. Az újkori gimnáziumban tehát az eredeti humanisztikus irányt jelentékenyen módosítva találjuk a nemzetségi elv és a reáltudományok hatása által.

Magyarországon hasonló fejlődési fázisokon megy keresztül a gimnázium, mint a külföldön. A tulajdonképeni gimnáziumnak itt is a hitújítási mozgalmak adnak lételt. Mindjárt az első 50 esztendőben 34 katolikus, 125 protestáns és 9 unitárius iskola keletkezik. A protestáns hitre tért főurak egymással s a szabad kir. városokkal vetekedve nyitnak iskolákat; tanítókul v. oly jeles tehetségü ifjakat alkalmaznak, akiket külföldi egyetemeken kiképeztettek, vagy pedig külföldről hivnak meg kiváló férfiakat. A katolikusok gimnáziumai kizárólagos szerzetesek kezében voltak, különösen az 1560. Oláh Miklós primás által behivott jezsuiták, továbbá a kegyes-, ferenc-, minorita-, benedekrendiek, ciszterciták és prámontreiek kezében. Az oktatást csakis az egyházak ügyének tekintették, országosan, törvények útján, tehát erre vonatkozólag intézkedés nem történt, ha csak ilyenül nem tekintünk egyes intelmeket és követeléseket, hogy a felekezetek iskolákat állítsanak, vagy oly törvényeket nem, melyek a protestánsok iskoláit védelmezik. Az első nagyobb állami intézkedés, mely az egész tanügyet, tehát a gimnáziumot is szabályozza, az 1777. Mária Terézia királynő által kiadott Ratio Educationis volt. Ennek értelmében a gimnáziumnak három foka volt, az első három évig tartó grammatikai fok, a második két évi gimnáziumi kurzus s a harmadik a filozofiai tanfolyam, amely két évig tartott. A Ratio által szervezett gimnáziumi tanterve felveszi ugyan az általános műveltségre tartozó tudományokat is, de azért az oktatás középpontja mégis a latin nyelv és irodalom. 1806. megjelent a második Ratio Educationis, mely az első Ratio gimnáziumának az irányát és tantervét alig, de a szervezetét annyiban változtatja, hogy a gimnáziumi oktatás ideje immár nem hét, hanem nyolc évre terjed. Az alsó fok (kis gimnázium) négy éves tanfolyamból, a második fok a humanisták két éves kurzusából, a harmadik pedig a két éves bölcseleti tanfolyamból áll. Katolikus gimnáziumaink egész az ötvenes évekig a két Ratio által teremtett alapon állottak. De a protestánsok e kormányrendeleteket nem ismerték el kötelezőknek és nem is követték őket, noha egyben-másban mégis alkalmazkodtak az új rendelethez. A szabadságharc után 1850. a császári kormány az Exner által kidolgozott Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich címü tanulmányi rendszert teszi kötelezővé minden magyarországi gimnáziumra nézve. Az Entwurf meghonosítja nálunk a gimnázium mellett a reáliskolát s igy megteremti a középoktatásban a dualizmust. A gimnázium, mely a Ratio óta három fokból állott, most két tagra szakad: al- és felgimnáziumra. Eddig az osztálytanítás dívott, azaz egy-egy osztályban valamennyi tantárgyat egy tanár tanította; most elrendelik a szaktanítást, amely szerint minden tantárgyat más-más tanár tartozik tanítani ugyanegy osztályban. Az oktatás középpontjául megmarad a latin 50 heti órával, de az általános műveltségre tartozó tantárgyakon kivül fel van véve a III. osztálytól kezdve a görög nyelv is rendes tantárgynak. Kötelezővé teszik az érettségi vizsgálatot (l. o.), melyet már az 1827-iki országgyülés tanügyi bizottsága is sürgetett. 1861. a visszaállított m. kir. helytartótanács az Entwurf gimnáziumának átalakítását igéri, de mindössze egy ideiglenes gimnáziumi tantervet ad ki, mely az alsó két osztályba ismét behozza az osztályrendszert, a latinra szánt heti óraszámot 45-re redukálja, a görög nyelv tanítását az ötödik osztálytól kezdve rendeli el s a magyar nyelv és irodalom alaposabb tanítását teszi kötelessé.

Amint alkotmányunk helyreállott, Eötvös József br. közoktatásügyi miniszter a gimnázium gyökeres reformálását vette célba. Szándéka volt a gimnáziumi oktatást kilenc esztendőre kiterjeszteni és három ízre tagolni: kisgimnáziumra négy évfolyammal, nagygimnáziumra, mely a kisgimnáziumon felül még két évig tart és a liceális kurzusra három évfolyammal, amelyben a tanulmányok három elágazása volt tervezve. A kis- és nagygimnázium tanterve 1868. életbe is lépett, de a liceális kurzusról szóló törvényjavaslat el nem készült. E tanterv csak három évig maradt érvénybe; 1871. felváltja Pauler Tivadar által kiadott gimnáziumi tanterv, amely lényegében véve nem egyéb, mint az Organisationsentwurf tantervének módosítása. Az évekig tartó ingadozást és tantervi kisérleteket berekeszti a Trefort miniszter által 1879. kiadott gimnáziumi tanterv, amely némi módosításokkal még most is érvényben van. Ugyancsak Trefort minisztersége alatt végre létre jön 1883. első középiskolai törvényünk. E törvény korszakalkotó nevezetessége az, hogy középiskoláinkat, melyek előbb cél, eszközök és működés tekintetében, annyira eltértek egymástól, egyesítette egy közös célban, melynél a magyar állam érdeke először nyer határozott törvényes biztosítékot, s mert e törvény valamennyi, még nem magyar ajku középiskoláinkban is megköveteli a magyar nemzeti kultura feltételeit. Megköveteli ugyanis e törvény, hogy a magyar nyelv azon iskolában is oly mértékben tanítassék, mint az állami iskolákban, s a két felső osztályban a magyar nyelvnek és irodalomnak magyar nyelven való tanítását kötelezővé teszi. nevezetes továbbá azért, mert valahára tisztázta az államnak az autonom felekezeti középiskolák feletti felügyeletét. Fontos azért is, mert kimondja a felekezeti középiskolák állami segélyezését, minek következtében ezen iskolák máris az előbbinél jóval magasabb szinvonalra emelkedtek. Az államnak nagy befolyást biztosít azzal is, hogy minden iskola tanárainak képesítését az államnak tartja fenn. Tanrendszer dolgában e törvény újat nem hozott létre. A már előbb keletkezett dualisztikus rendszert, mely középoktatásunk két ágát (gimnázium és reáliskola) állapította meg, szintén megtartja s a szaktanítást szentesíti. Ezt a törvényt, amelynek értelmében a görög nyelv és irodalom rendes tantárgy, az 1890-iki XXX. törvénycikk olykép módosítja, hogy megszünteti a görög nyelv és irodalom tanításának kötelező voltát. E szerint a gimnázium ötödik osztályától kezdve a tanulók, szüleik vagy gyámjuk kijelentése alapján a többi rendes tantárgyak mellett vagy a görögöt tanulják, vagy pedig ennek pótlásául a magyar irodalmat bővebben, kapcsolatban a görög remekirók műveinek megismertetésével magyar fordításban s a görög irodalom- és művelődéstörténet alapvonalait, továbbá a rajzot mértani és szabadkézi elemekkel. A görög nyelv és irodalom fakultativ tantárggyá való tétele első lépésnek tekinthető az egységes középiskolára.

A K. másik nemének, a reáliskolának életbeléptetésére az első impulzust tulajdonképen a pietizmus (l. o.) adta. Francke (l. o.), e vallásosmozgalom legfőbb képviselője pedagogiai téren, az embernevelés céljául nem csupán az istenességet (Gottseligkeit) tűzte ki, hanem emellett a világi okosságot is. E célhoz képest felvette programjába a reális ismeretek tanítását, a praktikus életpályákra szükséges tudnivaló közvetítését is. Azt a törekvést, hogy oly iskolákat nyissanak, amelyek tanítványaikat a való, a reális életre előkészítsék, jelentékenyen támogatta a természettudományok nagy fellendülése, továbbá az a körülmény, hogy a gimnázium sehogy sem akart a megváltozott követelményekre reagálni, sehogy sem akart tantervében a természettudományoknak és modern nyelveknek tért engedni. Semler Kristóf, a hallei Francke-féle intézetekben a német iskola felügyelője, használja legelőször a reáliskola elnevezést a verbal-iskolával ellentétben. De a reáliskola tulajdonképeni megalapítója Hecker János Gyula (l. o.) volt, aki 1746. szervezete az első ilynemü iskolát Berlinben. Ez az intézet három részből állott, a német, a latin és a szükebb értelemben vett reáliskolából. A latin s a német iskola egyes növendékeinek meg volt engedve, hogy a reáliskolai oktatáson jelen lehessenek. Ennek főbb tantárgyai voltak: mennyiségtan, geometria, kézműtan, műépítés, rajz, természettudományok. Osztályai különféle neveket viseltek; volt kézműtani, műépítési, mezőgazdasági, könyvviteli, bányászati, stb. osztály. A tanulókat sűrüen elvitték a legkülönfélébb műhelyekbe. Ez a tapogatózás egész 1820-ig tartott, mikor Spileke A. G. átvevén a berlini reáliskola vezetését, ilykép formulázta annak célját: Rendeltetése oly műveltséget fog adni, mely anélkül, hogy klasszikus tanulmányoktól volna feltételezve, a magasabb társadalmi viszonyokban megkivántatik; de speciális előkészítésnek bizonyos életpályákra, amire régebben ez iskolákban törekedtek volt, nem szabad előfordulni. Az 1859. kiadott porosz oktatási és vizsgálati szabályrendelet megkülönböztet felső- és alsófoku reáliskolát, mind a kettő elé azt szabván feladatul, «hogy általános tudományos előképzettséget nyujtsanak azokra a hivatásokra, amelyekre egyetemi tanulmányok nem szükségesek».

Ausztriában a reáliskolaügyet az 1849. kiadott Organisationsentwurf szabályozta; onnét került ez az iskola hozzánk Magyarországba. Az Entwurf szerint, melynek alapján szervezték a K.-ügyet nálunk is, célja a reáliskolának az általános műveltségen kivül, mely az ó-klasszikus nyelvekre és irodalmakra csak keveset támaszkodik, részint középfoku előkészültséget nyujtani az ipari foglalkozásokra, részint pedig a technikai tanintézetekre előkészíteni. Volt al- és főreáliskola; az előbbi 3, az utóbbi 6 évfolyammal. Még az 50-es években tizenkét magyarországi város állított a saját költségén reáliskolát, u. m. Pozsony, Sopron, Győr, Szeged, Pest, Buda, Székesfehérvár, Körmöncbánya, Pécs, Esztergom, Sümeg, Kassa. A tanítási nyelv legnagyobb részében német volt, miglen 1868. a közoktatásügyi minisztérium elrendelte, hogy a tantárgyakat ez iskolákban is magyar nyelven kell előadni s hogy a német nyelv, amennyiben az egyes tanulóknál a magyar előadás tökéletes megértésére szükséges, csak segéd előadási nyelvként használtassék. A reáliskolák megmagyarosodásával kezdődik nálunk e tanintézetek lendülete. Az 1875-ben megjelent új tanterv a reáliskolát gyökeresen átalakítja, amennyiben a műegyetemre előkészítő középiskolának minősíti, az eddig 6 osztályu reáliskolát megtoldja két osztállyal s elrendeli az érettségi vizsgálatok megtartását. D e a reáliskolák ilyetén újjászervezését a nagy közönség nem nagy tetszéssel fogadta, mivel az új tanterv a reáliskolai tanulóra épp oly terheket rótt, mint a gimnáziumi tanulóra; s holott ennek minden pálya nyitva állott, amaz, a reáliskolai tanuló, csakis a műegyetemre, az erdészeti, bányászati vagy gazdasági akadémiára mehetett. A visszahatás már a következő évben mutatkozott, amennyiben a reáliskolai tanulók száma jelentékenyen megcsappant. A középiskolákról és tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. t.-c. végre a reáliskolaügyet országos törvény útján rendezi a gimnáziumi oktatással együtt. E törvény 26. §-a értelmében a reáliskolai érettségi vizsgálatot sikeresen kiállott tanuló tanulmányait a műegyetemen, és a tudomány-egyetemnek természettudományi karán (illetőleg bölcsészeti karának ezen szakosztályán), a tanárképző intézet ugyanezen szakosztályán, nemkülönben a bányászati, erdészeti és gazdasági akadémiákon folytathatja. Azok a tanulók pedig, akik a reáliskolai érettségi vizsgálat sikeres kiállása után valamely nyilvános főgimnáziumban a latin nyelvből jó vizsgálatot tesznek, az egyetemnek orvosi és jogi karába, azok pedig, kik a latin és görög nyelvből sikerrel kiállják a vizsgálatot, az egyetemnek bármely karába felvehetők. Hogy pedig a reáliskolai tanulóknak módjukban legyen a latin nyelvet és irodalmi ismereteket megszerezni, a minisztérium 1887. egyelőre 10 állami reáliskolában elrendelte a latin nyelv rendkivüli tanítását s egyúttal erre szabályzatot is adott ki. Az 1875. kiadott reáliskolai tantervet felváltotta az 1884. közrebocsátott új miniszteri tanterv, az ehhez való utasítások pedig 1886-ban jelentek meg.

Az egységes K. eszméje nem régi keletü. Gyakorlatilag abból a nehézségből támadt, mely a szülők előtt áll, midőn elemi iskolát végzett gyermekeiket életpályára való előkészülettel kivánják tovább iskoláztatni. Több fajta ilyen, az elemi iskolához kapcsolódó iskola van nálunk is, nevezetesen a fent tárgyalt gimnázium és a reáliskola, a katonai gimnázium és reáliskola (l. o.) a fiuk számára, továbbá a felső népiskola és a polgári iskola (l. Népiskola) a fiuk és a leányok számára. Ezek az iskolák valamennyien más-más pályára, illetőleg pályákra futnak ki. Megkezdésük tehát azt a teher rója a szülőkre, hogy gyermekük sorsa felett kell határozniok, olyan időben, midőn a gyermek alig 10 éves, mikor ennek tehetségei és hajlamai még nem érettek annyira, hogy a pályaválasztásra biztos kezességet nyujthatnának.

E körülmény teszi szükségessé, hogy a pályaválasztás esélyei, vagyis az arra képező iskolákba való lépés lehetőleg későbbi időre odáztassék el; vagyis hogy a gyermekek számára egy közös iskola szerveztessék a különböző szakiskolák megkezdéséig. Ez a gyakorlati követelmény rótta a pedagogiára azt az elméleti feladatot, hogy ilyen, az elemi iskolákon felül álló, fiuk s leányok számára egyaránt használható egy intézet szervezéséről gondoskodjék. E gyakorlati követelménnyel karöltve járt az a természetes észrevétel, hogy a testi és szellemi tehetségek képezésénél a K. tulajdonképeni feladatának csak egy útja lehet a legjobb. Ez az észrevétel aztán arra kényszerítette az iskolaszervezésre hivatott pedagogiát, hogy mérlegelje az eszközöket, melyek állanak tulajdonkép az általános kiképezés szolgálatában, s melyek azok az eszközök, amelyek egyik v. másik szakpálya céljaira valók? Nem kellett mást tenni, mint csupán összehasonlítani a különböző, a 10-18 éves kor képezésére hivatott iskolák tanterveit, hogy kitudódjanak a valamennyiök által közösen használt eszközök, az u. n. tantárgyak. A kérdés most ugy alakult, hogy ezeket a valamennyi iskola által közösen használt tantárgyakat lehet-e a modern K. magvává tenni? És milyen tantervben? A kérdés máig jóformán ezen a tapasztalati alapon mozog. A régi gimnázium és hivei t. i. sehogysem tudnak szakítani a nyelvek tanításának hagyományával. Hiába szól ellenük gyakorlati érv, törvényhozási intézkedés, a gimnáziumok hivei máig az óklasszikai nyelvek tanításában látják a szellemi tehetségek kiképzésének garanciáját. Viszont a modern pedagogia hivei nemcsak a klasszikai nyelveket kivánják az iskolai tanításban háttérbe szorítani, hanem azt követelik, hogy a nyelvtanítás helyébe az u. n. természettudományok tanítása lépjen a K.-i szervezet alkotó principiumául. E követelésükkel merőben a tehetségek természetes fejlődését tartják szemük előtt s szabadulni akarnak minden idegen nyügtől, ezek közt első sorban a különböző életpályákra való előkészítés u. n. principiumával, hogy a K.-t átadák hivatásának, a testi és szellemi tehetségeket önállóan képező intézetek, melynek végső feladata a törvényszerüség belátásán nyugvó meggyőződés szerzése leend. A modern pedagogia hiveit az itt vázolt szigoruan elméleti következtetéseken kivül, melyeket iskolai szervezet formájában, analitikai és szintetikai módszer tagozásában adnak elő, különösen lelkesíti az a hatás, melyet az igy életbe léptetendő iskola a társadalmi életre gyakorol. Azt látják, hogy a társadalomnak arra van égető szüksége, hogy az alapvető kérdésekben értsen egyet mindenki, s hogy a tudományosan bebizonyosodott igazságok többé ne vonassanak kétségbe szofisták s érdekeik által űzött egyének és kasztok által, mire a mai K.-ák u. n. formális képzése még mindig bő alkalmat ad. Csáky gróf minisztersége idején az egységes K., ha nem is az itt vázolt törekvésekkel, de legalább névleg, s abban a formájában, hogy a gimnáziumok és reáliskolák valami módon egységesíttessenek, igen népszerűvé vált. Előbb a képviselőház tapsolt Csáky gr. egységesítő igéretének, majd az ez ügyben tartott enquete birkózott meg a kérdéssel (az igaz siker nélkül), végül az országos közoktatási tanács 1894. záró nagygyülése iparkodott a miniszter jelszavának valami formát adni. Fontos az, hogy az országos közoktatási tanács kimondta, hogy az egységes középiskola alapján áll. Azóta más események jövén közbe, az egységes középiskola kérdése nálunk letünt a napirendről.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is