Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
középkortörténelem Az emberiség történetének a Nyugatrómai Birodalom bukásával (476) kezdődő korszaka, mely - a mesterséges korszakbeosztás szerint Amerika felfedezéséig (1492) tartott. Az európai társadalmi fejlődésnek az 5-14. sz. közé eső szakasza. Esztétikája voltaképpen nem művészetelmélet, hanem inkább a korabeli általános filozófiai-teológiai elvek sajátos kifejtése. Az építészetet, szobrászatot, festészetet stb. a mechanikai mesterségekhez sorolta, s alacsonyrendűnek tekintette. E fölé helyezte az ún. szabad művészeteket, a grammatikát. retorikát (beleértve a költészetet is). a dialektikát, zenét, aritmetikát, geometriát és az asztronómiát. Azt tanította, hogy a legmagasabb rendű művészet az embernek az a képessége, hogy lelkében felemelkedjék az istenhez (anagógia). Felfogásának sarkpontja a szépség isteni eredete; a szépet és a jót, az esztétikai és az etikai szférát hosszú időn át teljesen azonosnak tartotta. A műalkotásokat abból a szempontból méltányolta, hogy mennyiben szolgálják a keresztény vallásos világkép terjesztését. A középkor esztétikai gondolkodás nevesebb képviselői: Szent Ágoston, Szent Tamás. Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|