Közjog

tág értelemben a közéletet vagy államéletet szabályozó jogok összessége, ellentétben a magánjoggal, mely a magánosok egymás közti viszonyára vonatkozik. Már a rómaiak mondották: Jus publicum est, quod ad statum reip. Romanae spectat, privatum, quod ad singulorum utilitatem (Ulpian). A K. az állam keletkezésének folyománya, a közérdek által van áthatva és csakis olyan jogviszonyokban fordulhat elő, melyekben az állam, mint közszemély szerepel. A K. épp ugy, mint a magánjog, alanyi jogokat is ad, csakhogy mig a magánjog azokat illeti, akik gyakorolják, kiknek érdekében fennáll, addig a K. mindig az államé és érdekében létezik, habár egyesek által jut is kifejezésre. Ebből folyólag a K. tovább jellemvonása, hogy benne a közakarat az irányt adó és gyakorlása közkötelesség, mig a magánjog az egyénből indul ki és azért az egyéni akarat reá hatással van, a jogosított jogát megváltoztathatja, sőt egészen elhagyhatja. A rómaiaké az érdem, hogy a K. és a magánjog közti különbséget felismerték. A görögök a kettőt még összekeverték, valamint a germánok sem birtak tiszta fogalommal e jelentékeny különbségről és midőn uralomra jutottak, új zavar állt be. Magánjogi vímeken (öröklés, vétel, csere, zálog, stb.) a legfontosabb közjogok szereztetnek és a tulajdonnal közigazgatás, katonai szolgálat, bíráskodás köttetik össze. Hazánkban ugyan a magánjog nem hatja át teljesen a K.-ot, de azért befolyása itt is szembeöltő. Modern jogfejlődésünk a K.-ot, sajátlagos természetével újolag felismeri és a magánjogoktól elválasztja. Mind a K., mind a magánjog nyer általa: a K. erélyesebb és nagyszerübb lesz, amennyiben az egyéni és családi önzés nem rontja el; a magánjog pedig szabaddá válik, kimenekülvén az állami érdekek által megkötött helyzetéből (Rossi: Cours de droit). A K. jellemvonásait, de egyszersmind külön-külön önállósítható részt is képeznek. Ilyenek az alkotmányjog v. államjog, közigazgatási jog, büntető jog, perjog, pénzügyjog. De a K. szorosabb értelemben is használtatik egyik ágának, az állam- v. alkotmányjognak megjelölésére; igy különösen nálunk és a francia jogi irodalomban. Tartalma alkotta kezdetben főkép a magánjogtól elváló K.-ot és az elnevezés rajta maradt még akkor is, midőn már egyéb szakaszok, büntetőjog, perjog közjogi természetet is felismertetett, illetve midőn már a K-nak egyes részei: közigazgatási jog, pénzügyi jog, mint önálló szakok jelentkeznek. A német irodalom inkább szakított e megjelölésekkel, valamint újabban az olasz irodalom is. Ezeknél az Oeffentliches Recht, illetve a diritto pubblico a törzs, melynek a Staatsrecht, Verwaltungsrecht stb., vagyis a diritto costituzionale, diritto amministrativo, ordinamento fiudiziario stb. az ágai. A K. tudományos és szigoruan jogászi feldolgozása századunkban nagy virágzásnak indult.

Forrás: Pallas Nagylexikon