Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kozmás szag... burnt smell...

Magyar Magyar Német Német
Kozma... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kozma

1. Andor (leveldi), költő és hirlapiró, K. Sánor fia, szül. Marcaliban (Somogy) 1861 jan. 12-én. Középiskoláit Pápán a ref. kollégiumban, Felső-Lövőn, legnagyobbrészt mégis a budapesti ágostai ev. főgimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen elvégezte a jogot, azután katonai évét szolgálta le, megszerezvén a tiszti rangot. 1885. az Első magyar általános biztosító társaság szolgálatába lépett, melynek most vezértitkára. 1886 jun. 2. Pozsonyban feleségül vette gyermekkori barátnéját és szerelmét, Fésüs Gizellát, dr. Fésüs György jogtanár és iró leányát. Irni igen korán kezdett; már mint 4-5. oszt. gimnázista irt titokban rigmusokat a ponyvára. Mint főgimnáziumi tanuló és mint gyermek-jogász már előkelő lapokban is helyet kapott versei számára. A Borsszem Jankó, Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi lapok, Vasárnapi Ujság, egyre-másra hozták verses dolgozatait, melyek magyaros szellemökkel, találó szatirájukkal feltünést keltettek; a Pesti Hirlapba és az ebből kivált Budapesti Hirlapba pedig tárcaközleményeket irogatott. Első verskötete a Tegnap és a Ma 1889. jelent meg és gyorsan 3 kiadást ért; nagyrészt politikai és társadalmi verseket, szatirákat tartalmaz. 1892. két kötete jelent meg: Versek (az első gyüjteménynél változatosabb és lirai egyéniségének több oldalát tükröző gyüjtemény) és Próza. 1893. az Olcsó könyvtárban jelent meg egy Korképek c. verses kötet, kisebb elbeszélő költeményekkel és genreokkal. A magyar paraszt c. énekével 1890. megnyerte az akadémia Farkas-Raskó pályadíját. 1893. a Kisfaludy-társaság tagjává választotta s az 1894-ik évi közgyülésen foglalt széket. A Budapesti Szemle, Nemzet, Pesti Hirlap, Borsszem Jankó és A Hét rendes munkatársa, de más lapokba is dolgozik, s verseken, vezércikkeken, tárcákon kivül olykor novellákat is ir. Újabb költőink közt a legnemzetibb, s európai iskolája mellett tősgyökeres magyar szellemével, dikciójával és technikájával a maga nem éppen tág körében Arany János költői tradicióinak folytatója; általán inkább szellemes mint érzelmes költő, kiválóan a szatirai nemre van tehetsége, azonban gúnyjának erős meggyőződés és idealizmus az alapja. Irói rendes álnevei: Andronicus és Koboz; sokat ir névtelenül is és más, alkalmilag választott álnevek alatt.

2. K. Ferenc (leveldi), Kozma Sándor kir. főügyész fivére, szül. Somogyban 1825., megh. Mezőhegyesen 1892 jul. 7. Iskoláit a pápai református főiskolában végezte, s 1844. felvétetett a magyar kir. testőrcsapatba, mely udvari szolgálatát azonban 1848. otthagyta, s lovas honvéd lett. Mint vitéz lovas tiszt végigküzdötte az egész szabadságharcot a világosi fegyverletételig, amikor aztán hosszabb ideig bujdosott különféle rejtekhelyeken, mignem Fejér vármegyében Baracskán letelepedett s nőül vevén egy ottani közbirtokos család leányát, domonkos Judithot, 1861-ig kis gazdaságának élt, melyet sok tehetséggel s ízléssel folytatott; ekkor, a megyei közélet megnyiltával élénk részt vett annak mozgalmaiban, nagy népszerüségre tett szert s főszolgabiróvá is választatott. Az alkotmányos élet ezúttal rövid ideig tartó felvillanása s isméti eltiprása után újra visszatért az eke szarvához, honnét az 1861-re következő provizorium alatt Sennyei Pál báró, akkor tárnokmester s a budai helytartótanács elnöke vette őt maga mellé titkári minőségben, 1867. pedig Gorove István kinevezte saját tárcájához titkárnak, s a lótenyésztési ügyosztály élére állította. K. azonnal megkezdte a némestelepek újjá szervezését, nevezetesen: Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen s Fogarason többféle kitünő fajtát hozott be, s e jól megválasztott nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendü ménlovakkal. Különös érdeme az a gond s tapintat, mellyel kiválogatni s az ország részére megszerezni tudta az elsőrendü telivér lovakat, melyektől azután szerencsés keresztezés útján, ugy a külföldi, mint az itthoni versenyeken győztes s hiressé vált lóivadék származott (p. a Kincsem, a Kisbér stb.), ami a lónevelés klasszikus földén, Angliában is nagy elismerést szerzett az általa behozott keresztezési rendszernek. Oly értékes telivéranyagot volt képes nevelni, hogy a magyar ménesek lóállományából egy éves csikóknak 10-15,000 frtos ára sem tartozik a ritkaságok közé. De a telivér nemes anyagon kivül a többféle munka- és teherbiró anyag fejlesztése körül is jeles érdemet szerzett s az általa felállított és szervezett lótenyésztési megyei bizottságok működése mindenféle szép sikert mutat. Keze alatt lettek a ménestelepek elsőrendü hazai mintagazdaságokká, melyeket az általa képezett kitünő gazdatisztség kezel. Övé az érdem, hogy a magyar állam jelenlegi lóanyaga, Angliát és Franciaországot kivéve, minden egyéb európai államét tulhaladja; csak a kivitel összege külföldre 4-5 millióra megy, ehhez járul az a haszon, melyet a gazdák jeles lovaikért a katonai kincstártól kapnak. 850 állomáson 2500 állami nemes mén van elhelyezve községek s tenyésztő gazdák használatára, s 14 törzsménesben van gondoskodva nemes tenyészállatokról. Mindezen intézkedés K. emlékét tartja fenn, az ő kitünőségének, mondhatni e téren nyilatkozó lángeszének köszönhető. Érdemei nem is maradtak elismerés nélkül. Mint osztálytanácsos állott a munkája bemutatott eredményeit megtekintő fejedelem elébe, s ami még sohasem történt az újabb alkotmányos korszakban, ott helyben neveztetett ki a király által miniszteri tanácsossá; ezt követte a hazai Szt. István-renddel s több külföldi rendjellel lett kitüntetése. Sikeres működésének legfényesebb eredménye volt az 1885-iki országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában, s hol K.-t, annak szervezőjét, ki a reprezentálásbna is valódi művész volt, a király s ennek fejedelmi vendégei, a mostani német császár s a walesi herceg kimeríthetetlen dicséretekkel halmozták el. A kötelességérzet legmagasabb fokával biró vezér-hivatalnok minden nyár elején szokta végigjárni a ménestelepeket s birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. E közben halt el Mezőhegyesen. Temetése fejérvármegyei baracskai birtokán nagy dísszel, több miniszter s polgári és katonai méltóság, Fejér vármegye nagybirtokosai és roppant számu jó barát jelenlétében ment végbe. Az önzetlen, puritán jellemü, lovagias és nemes szivü férfiu érdemeihez s fontos szolgálataihoz arányítva, szegényül halt meg. Arcképe s jellemrajza megjelent több hazai lapban, s nevezetesen a Magyar Szalon 1892-iki augusztusi folyamában (XVII. köt.).

3. K. Gyula, pedagogus, szül. Alsó-Siménfalván (Udvarhely) 1853 jan. 15. Középiskolai tanulmányait Székely-Kereszturon és Kolozsvárt az unitáriusok főgimnáziumában végezte s u. o. beiratkozott az unitárius papnöveldébe. 1871. elemi iskolai tanítói állást vállalt Gyalun. Utóbb u. o. a gróf Esterházy Kálmán leányainak lett házitanítója. 1875. Budapestre jött s megszerezte a polgári iskolai tanítóképesítést. Majd beiratkozott az egyetemre is s megszerezte a földrajzból és történelemből a középiskolai tanári képesítést. 1877. a fővárosi II. kerületi polgári fiu-iskolához választották meg tanárrá. Ez állásában tevékeny munkásságot fejtett ki a polgári iskoláknak kereskedelmi szaktanfolyamokkal való kiegészítése körül. 1884. a II. kerületi polgári leányiskola igazgatója lett s mint ilyen sokat tett a tornázásnak a leányiskolákba való bevitele érdekében. Tagja az unitáriusok egyházi főtanácsának, 1881-től az országos közoktatásügyi tanácsnak is. Számos cikken kivül önálló tanügyi dolgozatok s tankönyvek jelentek meg tőle.

4. K. Károly, egri prépost-kanonok, iró, szül. Mezőkeresztesen (Borsod) 1824 márc. 12. Középiskoláit Egerben, a teologiát a bécsi Pázmáneumban végezte. Pappá szentelték 1848. Több évig káplán volt különböző helyeken, azután a bécsi Augustineumba küldték, ahonnan 1853. mint teol. doktor tért vissza. Ez időtől kezdve mint szemináriumi előljáró, teologiai tanár, a liceum teologiai és jogi fakultásának prodirektora működött. 1880. egri kanonok, 1885. schlangenmundi prépost. Művei: Liturgica Sacra Catholica etc. (Eger 1861, II. kiadás Regensburg 1863); Májusi virágok (Eger 1873); Szűz Mária élete (u. o. 1874) stb.

5. K. Sándor (leveldi), Ferencnek idősb fivére, főállamügyész, szül. Kőröshegyen (Somogy) 1825 szept. 2. Középiskolai tanulmányait Sopronban, Pécsett, Pápán végezte, a jogot Pozsonyban hallgatta, s az ügyvédi oklevelet 1847. nyerte el. Az 1848-iki országgyülésen Szegedy, s később a másik somogyi követ, a radikális Madarász László oldalánál volt országgyülési segéd. A szabadságharc kitörése után kezdetben a felső táborban, majd a rácok elleni délvidéki hadjáratban vett részt; a harc befejezése után az osztrák hadseregbe soroztatott, de onnét csakhamar kiszabadult s az ötvenes években internált s rendőri felügyelet alatti állapotban Somogy vármegyében folytatott ügyvédi gyakorlatot, hol magasb tehetsége és szónoki képessége által kitünvén, az 1861-iki pesti országgyülésre képviselővé választatott, hol hű Deák-párti szellemben és irányban tekintélyes szerepet vitt s miután széles jogtudományi és kodifikáló képességének általános elismerést vívott ki, 1867. Horváth Boldizsár minisztériumában osztálytanácsosul hivatott meg. Innét a magyar királyi Kuria új rendezése után, 1869. szept.a reformált királyi Kuria legfőbb itélőszéki osztályának birája s 1872. a királyi államügyészség felállítása után, királyi főügyész, az új hivatal országos főnöke s ennek szervezője és mostani alkatában ennek megteremtője lett. Ez állásában szerzett nagy és felejthetetlen érdemeket; büntető törvény nem létében királyi ügyészséget alkotott s annak oly szervezetet adott, mely azt az új intézményt, amely rendszerint nem igen szokott maga iránt rokonszenvet ébreszteni, nálunk népszerüvé tette. A vezér, kihez az ügyészi kar meleg kegyelettel s mondhatni fiui tisztelettel és szeretettel ragaszkodik, első fellépése óta folyton a leghatározottabb szabadelvü reformerek egyike volt hazánkban, hosszabb tapasztalat után azonban részben visszariadt az idegen eredetü s viszonyainkra nem illő reformok tulhajtásától, s méltán félteni kezdte a magyar nemzeti egységes szellemet s irányt a német skolasztikusok s azokat utánzó elméleti szobatudósok befolyásától. K. főállamügyész, kinek hivatalos hatósága előbb az egész országra kiterjedt s ki felügyelő s ellenőrző látogatásait Soprontól kezdve Munkácsig és Szegedig végezte, az őt Messisáként váró fegyintézeteket éles szemekkel vizsgálta és erős, de igazságos s emberséges karokkal vezette s kormányozta; ma már, a Szilágyi Dezső-féle újabb törvény óta, csak a budapesti, győri és pécsi királyi táblák területére szorított budapesti királyi ügyészségi kerület főügyészet s igy korlátoltabb hatáskörrel bir, de nem kisebb tiszteletben s bizodalomban részesül az elfogulatlan közönség s alárendeltjei részéről, mint bármikor. Éles belátás, gazdag tudás, magasfoku kutura, jártasság az irodalom és művészet minden ágában, emellett emberszerető szív, s bölcs, tántoríthatatlan nemzeti érzelem és józal szabadságérzetet ama tulajdonok, melyek nevét a magyar jogélet történetében feledhetetlenné teszik.

6. K. Xav. Ferenc, jezsuita, isó, szül. Nagymagyaron (Pozsony) 1728 okt. 18., megh. Lovasberényben 1806 nov. 29. 1744. a Jézus-társaságba lépett. A két próbaév kitöltése után s tanulmányai végzése közben és után tanított Fejérvárt, Esztergomban, Gyöngyösön, Győrött és Pozsonyban. A nagyszombati konviktusnak 3 évig volt igazgatója. Utóbb gróf Cziráky Antal nevelője lett. A rend eltörültetése után esztergom-egyházmegyei pap volt. Művei: Jekoniás (szomoru szabásu, víg kimenetelü játék, Győr 1754); Ditsőült Szent István első apostoli magyar királyunknak ép, romlatlan szent jobbja (Buda 1771).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is