Kozmogénia

v. kozmogonia (gör.), a világegyetem, különösen pedig a bolygórendszer keletkezésének és fejlődésének tana. Ennek egyik része a Föld fejlődési története, a geogonia. A dolog természetében rejlik, hogy minden a K. körébe tartozó fejtegetés, mely már az egyes népek legrégibb vallásos könyveiben veszi kezdetét, tudományos szempontból merőben a hipotezis terére tartozik. Az első tudományos és egészen Kant nézeteihez hajló K.-t nisai Gergely IV. sz.-ban élt egyházatya irataiban találjuk. A teremtés negyedik napján a Földet fénylő, hatalmas köd gyanánt környező ősanyagból természeti törvények által kijelölt módon keletkeztek a Nap, a Hold és a csillagok az által, hogy a forgó légrészecskék összeilleszkedtek, könnyü anyag a könnyühöz, a néhéz a nehezebbhez, általában egyenlő anyag az egyenlőhöz csatlakozott. Igy rendezkedik el edényben összerázott kéneső, viz és olaj is. Ez bizonyára sokkal természetesebb nézet, mint sok későbbi időben nagyobb tudományos apparátussal készült hipotézis. Hasonló örvénylő mozgásra alapított K.-t találunk Descartesnál is, ki különösen Angolországban talált hivőket és utánzókat. Sőt Leibniznek a geologia történetében ma is fontos «protogaea»-ja sem menekült meg Descartes befolyása elől. A «kometamanok» iskolája a K.-ban üstökösöknek juttatják a főszerepet; Whiston, Clüver, Buffon, sőt Gruithuisen is ez irány ismertebb képviselői. Ismét más irányt követtek a két Silberschlag és a jelen század második tizedében Späth embrionális elméletével, mig Swedenborg Emanuel 1734. megjelent természeti bölcselete cartesiusi alapon már határozottan Kant-féle nézeteket vall. Lambert J. H., Kosmologische Briefe (Augsburg 1761) és különösen Kant Naturgeschichte des Himmels címü munkái alakították át a jelenkor világnézetét (l. Kant-Laplace-féle elmélet). Nem sikerült még egységes K.-t teremteni s mindössze csak annyit mondhatunk, hogy a világegyetem erélyquantuma állandó, s hogy belátható vége az összes mozgásoknak hővé való átalakulásában, tehát a világür hőmérsékleteinek teljes kiegyenlítésében volna adva.

Forrás: Pallas Nagylexikon