Krajna

hercegség és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok egyike Karintia, Stiria, Horvátország, Istria és Görz-Gradiska közt, 9956 km² területtel. Felülete: K.-t részben az Alpok, részben a Karszt takarja; e két hegység közt választó vonalul az Idria, Laibach és Száva völgye szolgál. Az É-i határon Karinthia felől a Karavankák, Stiria felől a Sann-völgyi vagyis Steini-Alpok húzódnak el a Grintouzzal (2529 m.). A Szávától D-re a Terglou-csoport emelkedik, a kies Wochein-völgyet zárja körül és a Terglouban vagyis Tirglavban (2865 m.), a Mangartban (2675 m.) és a Bogatinban (2000 m.) kulminál. Egy nyereg választja el a Terglout a délibb Plegastól (1563 m.), amely már félig karszttermészetü. A barlangokban és földalatti vizekben olya gazdag Karszthoz tartozik a Tarnovani-erdő legdélkeletibb része, a Birnbaumi-erdő a Nanosszal (1299 m.), a Piuka Planina a Javornikkal (1266 m.) és a krajnai Schneeberg (1796 m.). A tartomány DK-i részét a vend határgrófság fensíkjai foglalják el, amelyeknek DK-i részét Hornwaldnak hivják, legmagasabb hegycsúcsát pedig Hornbühelnek (1099 m.). A horvát határon a Gurkkal egyközüen az Uszkók-hegység húzódik. A fontosabb hágók a Wurzen-, Loibl- és Kank-hágó. Összesen mintegy 60 nagyobb barlangot ismernek K.-ban, amelyek közt a legkiválóbbak az Adelsbergi-, a Magdolna-, a Planinai- és a Szt. Lőrinc-barlang. Itt-ott kisebb lapályok is láthatók; köztük a legtermékenyebb a Gurki-mező és a Laibach körüli lapály, amelynek egy része a most már nagyobbára lecsapolt laibachi-láp. Vizei részint az Adriai- és részben a Fekete-tenger környékéhez tartoznak. Főfolyója a Száva, amely a hercegségben a Wurzi- és Wocheini-Száva összefolyásából ered, fölveszi balról a Kankert és Feistrizot, jobbról a Zayert, Laibachot, a Gurkot a Temenitzcel és tartományon kivül a Kulpát. Az Idria és Wippach itt erednek, de csakhamar átlépnek a partvidékre; DNy-on folyik végre a Rjeka. Az Alpok közt vannak a Weissenfelsi-, a Vurzeni-, a Veldes- és a Wocheni-tó, a Karszt-vidéken pedig a hires Zirknitzi-tó (l. o.). Ásványvizforrás csak Neusradtl mellett van, a töplitzi (29o). Az időjárás meglehetősen erős szélsőségeket tüntet föl és eléggé zord; kivétel a Wippach-völgy, amelyben, bár a bóra meg-meglátogatja, a füge és olajfa is megterem. Az alsó Gurk és Kulpa mentén is szelidebb az éghajlat. Az évi középhőmérséklet Laibachban 9,4o, Rudolfswertben 9,8o; az évi esőmennyiség Laibachban 60,4 párisi láb. a zivatarok különösen a D-i részen gyakoriak az Adelsbergben évenként 45). A bóra és a DNy-i szelek a leggyakoribbak. 1895 ápr. 14-15. közötti éjjel és azóta is az országot, különösen fővárosát Laibachot, nagy földrengés pusztította.

A lakosság száma 1830. 425,959, 1890. pedig 498,958 (1 km²-re 50) volt, akik közt férfi 238,011, nő 260,947, 94% szlovén, 5-6% német, néhány horvát és olasz vagy ladin; katolikus 497,801, evangelikus 349 és görög katolikus 350. 1891. volt 3244 házasságkötés, 18,385 születés és 12,853 halálozás. Mezőgazdaság. Sem a földmívelés, sem az állattenyésztés a szükségletet nem fedezi. Az egész területnek 95,58%-a termékeny, ebből esik 17,2% rétekre, 14,8% szántóföldekre, 15,7% legelőkre, 1,37% alpi legelőre, 1,17% szőllőkre és 44,4% erdőkre. Az évi termés 10 évi átlagban (1881-90) 239,479 hl. búza, 182,710 hl. rozs, 205,627 hl. árpa, 390,862 hl. zab, 284,836 hl. kukorica, 1.423,522 hl. burgonya, 166,942 hl. bor és 300,836 t. széna. Nagyobb mennyiségben termesztenek még lent (1891. 1300 t.); igen fontos végül az erdőgazdaság. Az állattenyésztés a kevéssé buja legelők miatt nem nagy jelentőségü; a lovak nagyobbára kicsinyek; a sertéshizlalás és házi szárnyasok tenyésztése kivitelre is szolgáltat anyagot. A Görz felőli részeken selyemhernyókat is tenyésztenek. A vadászat jövedelmező; medvéket és farkasokat is találni. Ismeretesek a Laibach környékén fogott rákok. A mezőgazdaságnál aránylag jelentékenyebb a bányászat; ennek kiválóbb termékei: a vas, kéneső és Sagor mellett a barnaszén. Idria Almaden után Európa leggazdagabb kéneső-bányája. 1891. a bányászat termékei voltak: 70,633 t. kéneső, 7453 t. vas, 201 t. ólom, 46 t. cink, 1366 t. magánérc és 149,062 t. barnaszén. Az ipar nagyobbára házi; a gyáripar még meglehetősen fejletlen. Nagyon elterjedt a vászonszövés és durva csipkék készítése, továbbá csinálnak vaseszközöket, faárukat, kő- és cserépedényeket. A kereskedelem főképen tranzito, amit a déli vasút vonalai, a tarvis-laibachi államvasúti vonal kisebb helyi érdekü vasúti vonalak mozdítanak elő. 1893. az oktatásügyi statisztika szerint volt: 2 fő-, 2 algimnázium, 1 főreáliskola, 1 tanító- és tanítónő-képző, 322 nyilvános népiskola, 18 magániskola, 1 kereskedelmi, 4 ipar-, 2 ének- és zene-, 1 mezőgazdasági-, 1 állatorvosi- és egy bábaiskola. K. alkotmánya 1861 febr. 26-ról keltezett; e szerint a tartományi gyülés tagjai a laibachi püspök, a nagybirtokosok 10, a városok és iparos helyek 8, a laibachi kereskedelmi és iparkamarának 2 és a községek 16 követe, összesen 37-en, akiket a laibachi püspök kivételével 6 hercegség 10 képviselőt küld. Közigazgatási szempontból K. Laibach városra és a következő 11 kerületi kapitányságra van felosztva:

A hercegség közigazgatásának élén a cs. kir. tartományi kormány áll Laibach székhellyel. AZ igazságügyi hatóságok: 1 tartományi törvényszék Laibachban, 1 járási törvényszék Rudolfswertben és 30 járásbiróság. A másodfoku biróság székhelye Graz. A pénzügyi igazgatás élén a laibachi pénzügyigazgatóság élén a laibachi pénzügyigazgatóság áll; ennek van alárendelve 1 fővámhivatal, 2 fő- és 28 adóhivatal. Idriában van azonkivül egy cs. kir. bányaigazgatóság.

Története. Nevét, mely szláv eredetü (Krajina a. mint határország), már akkor kapta, midőn a szlovének a keleti Alpokban letelepedtek. Nagy Károly, midőn a tartományt meghódította (Carniola, Creinamarcha), a friauli őrgrófok fenhatósága alá adta azt. 1039 óta már saját őrgrófjai voltak, de már 1077. (állandóan csak 1093-tól kezdve) az őrgrófság az aquilejai patriárkának, adományoztatott. De azért a karantáni hercegek, az Andechs grófok, meg a freisingi és brixeni püspökök is nagy birtokok urai voltak a tartományban. Midőn Osztrák Frigyes nőül vette Ágnest, az Andechs-házból származó I. Ottó merani herceg leányát, az ő birtokai is annyira megszaporodtak Krajnában, hogy 1232. már fölvette a «Herr von K.» címet is. 1335. a karantáni hercegséggel együtt, Krajnának odatartozó részei is az osztrák hercegi családra szállottak át, ugy hogy IV. Rudolf már 1364 óta «K. hercegé»-nek hivatta magát. Ezóta, egész 1809-1813-ig, amikorra Franciaország birtokába került és az illir tartományokhoz csatoltatott, K. mindig Ausztriáé volt. 1816 óta mint laibachi kormányzóság, az illir királyság kiegészítő részét képezte 1849-ig, amikor önálló koronatartománnyá lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon