Krakó

(Krakau, Kraków, Cracovina), város és vár Galiciában, Lengyelország egykori fővárosa és királyainak temetkező helye, püspöki székhely, a Visztula balpartján, amelyen 1850-ben megnyitott híd vezet át Podgorzébe, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 74,593 nagyobára lengyel lak., bőr-, gépgyártással-, posztó-, viaszgyertya-, gyufakészítéssel, sörgyárral, gőzmalmokkal és olajkészítéssel; tojás- és vajkivitellel. A Visztula és Rudava összefolyásánál tágas síkságon épült város számos tornyával és magas kastélyával igen szép látványt nyujt. A várost egykoron körülvevő várfalak helyén szép faültetvények (planty) vannak. A legkiválóbb épület a kir. kastély (Zamek krolewski) a Wawel hegyen a vele egybeépített székesegyházzal. A kastélyt a XIV. sz.-ban Nagy Kázmér alapította, nagyobb része azonban II. Ágost idejéből való; benne laktak a lengyel királyok 1610-ig, midőn II. Zsigmond székhelyét Varsóba tette át. 1846 óta kaszárnyául és katonai kórházul szolgál. K.-i oldalán van a gót székesegyház 1359-ből. Nagy Kázmér idejében fölszentelve, a lengyel királyok és hősök temetkező helye román kriptával. A bejáratnál Kmity Péter koronamarsal bronz-sírlapjával Vischer Pétertől. A királyi kriptában (1788) számos királyon kivül nyugszik a 3 legnagyobb lengyel hős: Szobieszky János, Poniatowski József és Kosciuszko Tádé. A mellékkápolnákban láthatók Jagello Kazimir fekvő, porfirba vésett alakja Veit Stosstól; Soltyk püspök síremléke; Thorwaldsen áldást osztó Krisztusa; ugyanazon mestertől Potocki Arthurnak és az anyjának mellszobra; az 5. kápolnában, amelyet Bartolomeo Berecci épített 1519-20. és Cini gazdagon díszített, van Potocki Vladimir szobra Thorwaldsentől; a 8. kápolnában János Albert királynak és Nagy Kázmérnak síremléke Veit Stosstól; a 11. kápolnában, ahol a régi lengyel királyok az ájtatosságukat végezték, van vörös márványból egy királyi trón, Báthory Istvánnak síremléke vörös márványból és III. Szobieszky Jánosné; a 19-ben pedig ezüst koporsóban a Boleszló királytól az oltár előtt meggyilkolt szt. Szaniszlónak, a lengyelek védszentjének földi maradványai. A templomi kincstárban egykori lengyel birodalmi kincsek, értékes régi misemondó ruhák és templomi edények láthatók. K. többi temploma közül kiválóbak: a gót Mária-templom (A XIII. és XIV. sz.-ból) óriási főoltárral és kereszttel Veit Stosstól, továbbá Salomo pater bronz-sírlapjával Vischer Pétertől; a dominikánus-templom Buodaccorsi (Callimachus) humanistának, I. Zsigmond király nevelőjének hires bronz-sírlapjával Vischer Pétertől; a franciskánus-templom (a XIII. sz.-ból) Jagello Vladiszlav síremlékével. A köztér legnagyobb épülete az u. n. Sukiennice, amelyben el van helyezve a nemzeti muzeum Matejko. Siemiradzki (Nero égő fáklyái) s más lengyel művészek képeivel és egyéb műkincsekkel, továbbá benne van az állandó képkiállítás. Egyéb jelentékeny épületek még: az egyetem. Ksiezarski tervei szerint épített pompás gót épület igen szép aulával, régiség tárral, műtörténelmi gyüjteménnyel, könyvtárral (60,000 kötet); a szt. Anna-templom Coppernicus síremlékével; a lengyel szinház; a tudományos akadémia; a Czartoryski-muzeum kép- és művészeti tárgyak gazdag gyüjteményével (Rembrandtól, Rafaeltől, Lionardótól való képekkel): a Florián-kapu, a régi erődítmények egyedüli maradványa; a Florián-templom a XII. sz.-ból Veit Stoss egy igen szép oltárával. A belvárost a következő külvárosok fogják körül: Stradom, Piasek, Kleparz, Wesola és Kazimierz. A tudományos és kulturális intézmények közül a kiválóbbak: a régi Jagello-egyetem, amelynek alapját 1364 máj. 12. Nagy Kázmér vetette meg s amely a XV. sz.-ban a csillagászati és humanisztikus tudományok különös ápolása folytán fölvirágzott és európai hírnévre tett szert és egy évben 8000 hallgatója volt; későbben azonban aláhanyatlott, mignem 1817. újra szervezték; 1870 óta a tanítás nyelve a lengyel; 1893-94. 94 docens működött benne, hallgatóinak száma pedig 1363 volt. Az egyetemhez tartozik az egyetemi épületben elhelyezett gyüjteményeken kivül egy csillagvizsgáló, botanikus kert, természetrajzi és egyéb gyüjtemények. A tudományos akadémián kivül még említendők a szépművészetek iskolája, műipariskola, kereskedelem iskola, irodalmi-, zene-, erdészegyesület és egy konzervatorium. K. környékén van 3 km.-nyire ÉNy-felé a 34 m. magas Kosciuszko-domb, amelyet 1820-23. Kosciuszko emlékére a lakosság hordott össze a Bronislawa hegyen s amelyet 1855. erősséggé alakítottak. D-re K.-tól Podgorze mellett van a Krakus-hegy (276 m.) trigonometriai jelző állomással, amelyet a monda szerint Krakusnak, a város hagyományszerinti alapítója emlékére a lakosság hordott össze. Gnesen után 1320. K. lett a lengyel királyság székes fővárosa és az is maradt 1610., midőn III. Zsigmond azt átvette Varsóban. Ezután is megmaradt azonban koronázó városnak. 1060. érseknek, onnan tul püspöknek volt székhelye, aki 1443. kezdve Szeveriának, K. és Szilézia közti vidéknek volt független fejedelme. Lengyelország harmadik fölosztásánál Ausztriához került. 1809-14. Varsó hercegségnek volt része: 1814-46. végre külön köztársaságot alkotott. V. ö. Essenvein, Die mitrelalterlichen Kunstdenkmale det Stadt Krakau (Nünberg 1867); Müldner, Krakau und Umbebung; Schrauf, Magyarországi tanulók külföldön (III. köt. A krakói magyar tanulók házának és kalóinak jegyzéke. Akadémia 1893).

K. köztársaság, melyet a bécsi kongresszus alapított és állított fel, 1220 km² területet ölelt el, melyen körülbelül 140,000 lakos élt. A kis állam, a független lengyelek utolsó menedéke, Poroszország, Ausztria és Oroszország védnöksége alatt neutrális terület lett volna. Az 1815 máj. 3. adott kormány értelmében a törvényhozó hatalom a népképviselet kezében volt letéve; a végrehajtó hatalmat a szenátus (8 szenátor és egy elnök) gyakorolta. Miután a nemesség több ízben beleavatkozott az alkotmányba, a három védő állam 1829 nov. egy vizsgáló-bizottságot küldött ki K.-ba. 1830 végén a lakosság egy része a lengyel fölkelésben részt vett, mire az orosz csapatok megszállották K.-t. A köztársaság újjá lőn szervezve 1833., de 1836. és 1838 októbertől 1841-ig ismét megszállták az orosz csapatok, mert a város folyton lázongott. 1846. K. lett a fölkelők központja és fegyverkezési helye, de még ugyanazon év márc. 3. ismét megszállták az orosz és osztrák csapatok. Végre a három védő állam 1846 nov. 6. megegyezett Bécsben, hogy az 1815-iki alkotmányt megsemmisítik, amire K. város és területe, dacára Franciaország és Anglia tiltakozásának, Ausztriához kapcsoltatott. Az 1849. birodalmi alkotmány rendelkezései szerint azután K. város Galicia királyságba olvadt be.

Forrás: Pallas Nagylexikon