Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Krassó-Ször... ----

Magyar Magyar Német Német
Krassó-Ször... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Krassó-Szörény

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk Maros és Duna közti részében; É-on Arad vármegye határolja, melytől a Maros folyó választja el, Ny-on Temes, K-en Hunyad vmegye és Románia, D-en Szerbia határolja, melytől a Dina választja el.

[ÁBRA] Krassó-Szörény vármegye címere.

Területe 9750,16 km2. K. vármegye hazánk leghegyesebb vmegyéi közé tartozik, melyben lapály alig van. Északi részében a Pojána Ruszka-hegység emelkedik a Béga, Temes és Bisztra közt; a mélyre bevágódott hosszu völgyek által jellemzett hegység, melynek legmagasabb csúcsai a Bágyes (1380 m.) és Ruszka (1359 m.), a Béga és Maros közt hosszabb mellékágat bocsát Ny-felé, melynek magassága azonban 416 m.-t nem haladja meg. A Temes völgyétől Ny-ra a Szemenyik-Plessuva-hegység terül el, mely ÉK-ről DNy-felé vonulva, É-i részében a Szemenyik (1447 m.) és a Piatra Nedjei (1438 m.), D-en a Plessuva csúcsban (1159 m.) kulminál. A hegységhez Ny-felé a Délmagyarországi-Érchegység (1047 m.) csatlakozik, melynek tagjai a Dognácskai-hegység (809 m.) és az Aranyos-hegység (551 m.). A Néra völgyétől délre egészen a Dunáig elterülő hegységek három csoportra oszthatók, u. m. Lokva-hegység (549 m.), Almás-hegység (854 m.) és Szretinye-hegység; ez utóbbiban, mely a szerb hegyekkel együtt a Klisszura- és Kazán-szorosokat alkotja, a legmagasabb hegytömege, a Godján-Szárkó emelkedik, melynek legkiválóbb emelkedései É-ról D-felé a Magura Marga (1509 m.), Muntye mik (1806 m.), Pojána Nedjei (1939 m.), Szárkó (2190 m.), továbbá a román határon a Vurvu Pietri (2195 m.), Vurvu Nevója (2152 m.), Gugu (2294 m.), Muráriu (2231 m.), Godján (2229 m.) és Dobri Vér (1934 m.); végül a Cserna völgyétől keletre a Domoglen (1190 m.) regényes csoportja emelkedik.

Folyóvizekben K. vármegye igen gazdag; É-on a Maros, D-en a Duna a vmegye határát jelöli s utóbbi Drenkovától Orsováig képezi a szépségéről, mint hajózási akadályiról egyaránt hires aldunai szorost. A maros a vármegye területén jelentékenyebb mellékvizét nem veszi fel; itt ered azonban (a Szemenyik-hegységben) a Temes, mely a Szárkó--hegységből fakadó Hidegfolyóval egyesülve, ÉÉNY-i irányban hasítja a vármegyét; völgye Karánsebesig keskeny hegyi völgy, innen kezdve mindinkább szélesbedő völgylapály, mely Lugoson alul a rónára nyilik; mellékvizei közül a Riulong, Sebes, Bisztra és a Nadrági patak a legnagyobbak. Legjelentékenyebb mellékvize a Temessel párhuzamos folyásu Poganis, mely azonban csak Temes vármegyében ömlik belé. A Béga a Pojána Ruszka-hegységben ered, eleintén É-ra folyik, Marzsinánál Ny-felé fordul, a Temessel két csatorna által van összeköttetésben. A Berzava a Szemenyik-hegységben ered, eleintén mélyre bevágódott szurdokvölgyben É-ra folyik, megy ÉNy-felé fordul s Német-Bogsánon alul éri el a lapályt. A Karas vagy Krassó a Délmagyarországi-Érchegységben ered, hasonló szurdokvölgyben folyik É-felé Krassováig, onnan DNy-felé. A Néra a Szemenyik aljában fakad, D-re, majd nagy kanyargásokkal Ny-felé folyik, a vmegye DNy-i sarkában a Dunába ömlik; Almás-völgy név alatt ismeretes lapályszerü tágulása igen termékeny s népes vidék; mellékvizei közül a Mönis vagy Ménis, Prigor és Rudaria említendő. A Duna mellékvizei közül még a Radimna, Berzászka és Jeselnica említendő, melyek a Lokva-, Almás- és Szretinya-hegységből folynak alá, végül a Godján-hegységben (már román területen eredő) Cserna, mely a Mehadicával és Ohabával egyesült Béla folyót veszi magába. A Godján aljában fakadó Lepusnik folyócska rövid folyás után Hunyad vármegyébe lép át.

[ÁBRA] Krassó-Szörény vármegye térképe

Éghajlata déli fekvésénél fogva melegebb volna, de a magasabb hegyek a fekvés okozta hőemelkedést ellensúlyozzák. Az évi közepes hőmérséklet a síksághoz közelebb fekvő Lugoson 11,5, Facseten is még 10,0, Oravicán 10,7, ellenben a hegyek közt fekvő Ruszkabányán csak 8,3, Ferencfalun 7,5; Orsova és Mehádia ismét déli fekvésénél fogva melegebb, amott 10,8, itt 11,5 oC. az évi közepes hőfok. Az augusztus hőfoka Lugoson és Orsován 21,9, Oravicán 21,3, Ruszkabányán 17,9, sőt Ferencfalun csak 16,5; a január közepes hőmérséklete Lugoson -1,1, Oravicán -0,4, Ruskabányán -2,0 és Ferencfalun -2,8. A legnagyobb észlelt hőfok volt Lugoson 36,0, Orsován 39,0, Ruszkabányán 34,4, a legnagyobb hideg Lugoson -15,4, Orsován -17,4 és Ruszkabányán -20,6; a hőmérséklet abszolut ingadozása Lugoson 51,4, Orsován 56,4 s Ruszkabányán 55,0 oC-ra rúg. A csapadék a lapályról a hegyek felé haladva tetemesen gyarapszik; mig Lugoson az évi átlagos csapadékmennyiség csak 653 s Oravicán 765, addig Karánsebesen és Facseten már 925, Ruszkabányán 1067, Ferencfalun 1106, Orsován ellenben csak 918 mm.

Terményei az ásványországból igen gazdagok; a délmagyarországi hegyvidék hazánknak ásványkincsekben legdúsabban megáldott részei közé tartozik; itt találjuk az alsó jurában a nagyhírű kőszéntelepeket (Anina, Steierdorf, Resicabánya, Szekul, Domán, Berzászka, Eibenthal), továbbá előfordul itt aranytartalmú vaskéneg (Új-Moldova), rézérc (Szászkabánya, Oravica, Csiklova), ezüsttartalmú ólomkéneg (Csiklova, Oravica, Dognácska), aranyérc (Szászkabánya), ólomérc (Szászkabánya), kítűnő és nagymennyiségű vasércek (Steierdorf, Anina, Moravica, Dognácska, Szekul, Domán, Nadrág, Bozovics), mágnesvas (Moravica), nagymennyiségű krómvasérc (Dubova, Plavisevica, Tiszovica, Eibenthal), barnaszén (Ruszkabánya), stb. Ezenkívül megemlítendők kitűnő ásványforrásai, melyek Herkulesfürdőn fakadnak s európai hirre tettek szert.

Állatvilága szintén gazdag; állatállománya volt az utolsó (1884. évi) összeírás szerint 27 946 ló, 111 016 magyar és 49 601 nem magyar fajtájú szarvasmarha, 28 bivaly, 470 szamár és öszvér, 113 498 sertés, 339 100 juh és birka, 27 485 kecske. Továbbá 629 710 tyúk, 18 121 pulyka, 158 454 lúd, 113 999 kacsa és 14 457 galamb. A szarvasmarhatenyésztésben az erdélyi magyar fajta mellett a pirostarka hegyi fajta dívik. A kiterjedt hegységek, melyeken nagy terjedelmű havasi legelők vannak, a sertéstenyésztésnek kedveznek. Az erdőségekben vad is bőven fordul elő, a folyókban halak. Lóállományának javítására 9 fedeztetési állomás van. K. vmegye összes termőtalaja 1 053 053 ha., ebből szántóföld 193 731, kert 37 101, rét 89 487, legelő 158 443, nádas 1, szőllő 7251 és erdő 657 039 ha.; a terméketlen terület 52 032 ha. A földmívelésnek a hegyes vidék és a részben zord éghajlat nem nagyon kedvez; az összterületnek alig ötödrésze szántóföld s a födlmívelés sok helyen lehetetlen. Legjobban van elterjedve a kukorica művelése, mellyel 1893-ban 77 123 ha. volt bevetve (termése 1 665 161 hl.); nagyobb mérvű még a búzatermelés (62 564 ha. területen 875 355 hl. termés), míg a rozs, kétszeres és árpa termesztése aránylag jelentéktelen; burgonya 4547 ha. területen 288 908 hl. terem, zab 18 689 ha. területen 344 266 hl. A szőllőművelés a filloxera pusztításai folytán nagy mértékben csökkent; míg 1882. még 7177 ha. volt a szőllőterület, addig jelenleg csak 2195 ha.; a filloexera-lepte községek száma 62. Az 1893. évi termés volt 3380 hl. must és 3042 hl. bor. A vmegye területén 4 közcélú szőllőtelep van. A gyümölcstenyésztés K. vmegyében igen jelentékeny, legelterjedtebb a szilvatermelés, mely azelőtt jelentékeny pálinkafőzés alapját képezte; újabban a szilvatermelés rendkívüli mértékben csökkent. Erdőségekben K. vármegye rendkívül gazdag; 1893-ban az összes erdőterület 530 928 ha. volt, miből 134 851 ha. tölgyerdő, 383 132 ha. bükk- és egyéb lomberdő, 12 945 ha. fenyves.

Lakóinak száma 1870. 378 077 volt, jelenleg 407 635; az utolsó évtizedben az évi átlagos szaporodás 0,64% volt. Egy km2-re jelenleg 42 lélek esik s így K. vmegye hazánk ritkábban lakott vmegyéi közé tartozik. Nemzetiség szerint K. vmegyében csak 10 879 (2,7%) magyar van, továbbá 48 058 (11,8%) német, 5723 (1,4%) tót, 311 335 (76,4%) oláh, 5018 (1,2%) bolgár (Krassova vidékén), 11 862 (2,9%) szerb, 8575 cseh és 5924 egyéb. A nem magyar anyanyelvűek közül csak 10 469 (2,6%) beszéli a magyar nyelvet. 1881-ben a magyarok száma csak 7422 (1,9%) lévén, a tíz évi szaporulat 3457 lélek, vagyis 46,6%. Hitfelekezet szerint van jelenleg 73 817 (18,1%) róm. kat., 18 950 gör. kat., 306 023 (77,2%) gör. kel., 2040 ág. evang., 3053 helv. és 3713 izraelita. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 2056, őstermelés 131 931, bányászat és kohászat 8209, ipar 14 175, kereskedelem 2464, hitel 39, közlekedés 1480, járadékból élők 3085, napszámosok 7747, házi cselédek 4141, háztartásban elfoglalva 98 651, egyéb foglalkozásu 637, foglalkozás nélkül 14 éven alul 122 987, 14 éven felül 8822, letartóztatott 460, ismeretlen foglalkozású 130. A népességének jelentékeny foglalkozási ága a bányászat és kohászat, melynek legfőbb központjai Resicabánya (az osztrák-magyar államvasúttársaság vasművei), Anina, Steierdorf (vas és kőszén), Oravica, Dognácska, Szászkabánya, Moravica, Nadrág, Ruszkabánya stb. Az ipar leginkább a vasipar által van képviselve, van azonban még két kőolajfinomítógyár, 20 műmalom, 5 szeszgyár, 3 nagyobb gőzfűrész és fűrészmalom, több téglagyár, 1 üveggyár (Tomost) stb. A kereskedelem legfőbb cikkei vas- és acéláruk, kőszén, fa- és faáruk, gyümölcs és élő állatok; nevezetesebb marhaipiacok Lugos, Karánsebes, Német-Bogsán, Bozovics, Facset és Kápolnás. Jelentékeny foglakozás az erdőművelés és erdei munka, továbbá a gyümölcstermelés; a selyemtenyésztést (1894) 208 községben 3974 termelő család űzi, mely 55 062 kilogram gubót termelt. A méhészet is lendülőben van; 275 községben 20 553 méhkas van s a termelés (1893) 623 qu. Az üzleti élet élénkítésére 4 bank, 7 takarékpénztár és 10 szövetkezet szolgál. A K. vmegyei és a karánsebesi gazdasági egyesület is jelentékeny eredménnyel működik.

Közlekedésének főhelye a Duna, mely azonban csak a most folyó nagyszabású szabályozási műveletek által fog a nemzetközi forgalom részére megnyilni s nagyobb arányu forgalmat lehetővé tenni. A Maroson csak tutajok közlekednek, a többi folyók a vármegye területén nem hajózhatók, csak jelentékeny faúsztatás folyik rajtuk. Vasutak több irányban hasítják. Legjelentékenyebb vonala a m. kir. államvasutak budapest-orsovai vonala, mely Lugos és Karánsebes érintésével egész hosszában szeli a vármegyét. Ezenkivül (a temesvár-baziási fővonalból kiinduló) két szárnyvonal érinti a vmegyéb, u. m. a vojtek-bogsán-resicabányai és a jaszenova-anina. E vasutak összes hossza 236 km. Van továbbá a vmegye területén 289 km. állami és 1159 km. törvényhatósági út (utóbbiból csak 52 km. kiépíttetlen).

Közművelődése még alacsony fokon áll. A vármegye lakosságának még igen nagy része, u. m. (1891) a 6 éven felüli férfilakosságnak 56,1, a női lakosságnak 78,6%-a nem tud sem írni, sem olvasni s a (1893) 75 289 tanköteles közül 35 1561, vagyis 46,7% nem jár iskolába. A vmegye területén van egy hittani tanintézet (Karánsebes), 1 gimnázium (Lugos), 10 ipari- és kereskedelmi iskola, 1 tanítóképző intézet (Karánsebes), 422 népiskola s 7 kisdedóvó. A népiskolákban összesen 528 tanító működik, kik közül 109 a magyar nyelven való oktatásra nem képes. A tanítás nyelve csak 33 iskolában tiszta magyar, 162 iskolában magyar és más, 227 iskolában nem-magyar. A szellemi élet központja Lugos és Karánsebes mellett a bányavárosok, mint Resicabánya, Anina, Oravica, továbbá Orsova.

Közigazgatás. K. vmegye 14 járásra oszlik és van benne 2 rendezett tanácsu város, u. m.:

[ÁBRA]

K. vmegyében van 2 rendezett tanácsu város, 13 nagy- és 345 kisközség, továbbá 77 puszta. A községek általában középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 37-nek van. A legnépesebbek: Lugos 12 489, Steierlak-Anina 12 144, Resicabánya 10 164, Karánsebes 5464, Kornyaréva 4386 és Oravicabánya 4115 lakossal. Székhelye Lugos. Az országgyűlésbe K. 7 képviselőt küld. Egyházi tekintetben az egész vmegye (33 egyházközség) a csanádi róm. kat. püspöki megye, a 34 gör. kat. egyház a lugosi püspöki egyházmegyéhez tartozik, a gör. kel. egyházak közül 233 a karánsebesi, 40 az aradi s 12 a verseci püspöki egyházmegye területébe van beosztva; a fennálló 5 ág. evang. egyház a bányai, a 3 ref. egyház a tiszántuli egyházkerülethez tartozik. Az izr. anyakönyvi kerületek száma 5. Törvénykezési szempontból K. vármegye a temesvári kir. itélőtábla s a lugosi, karánsebesi s részben a fehértemplomi törvényszék kerületébe tartozik; járásbíróságok Lugoson, Karánsebesen, Teregován, Szászkabányán, Bozovicson, Ó-Orsován, Bogsánban és Facseten van, az utóbbi 3 telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva. Illetékes kir. főügyészsége Szegeden, bányabírósága a lugosi törvényszék területére Fehértomplomban, a karánsebesire ott helyben, sajtóbirósága Aradon és Karánsebesen, pénzügyi birósága Fehértemplomban és Temesvárt székel. Kir. közjegyzőségeire (Karánsebes, Lugos, Bogsán, Oravicabánya) a temesvári közjegyzői kamara illetékessége terjed ki; ügyvédi kamara Temesvárt van. Hadügyi tekintetben K. vármegye jámi és moldovai járásai a fehértemplomi 83. sz., a többi járások s a két város a karánsebesi 43. sz. hadkiegészítő parancsnokság, s a 7. és 8. honvéd gyalogezred területét alkotja; csendőr-szárnyparancsnokság Lugoson, szakaszparancsnokság u. o., Karánsebesen és Orsován van. Pénzügyigazgatósága Lugoson székel, adóhivatalok Bogsánban, Facseten, Karánsebesen, Lugoson, Oravicán és Ó-Orsován, pénzügyőrbiztosi állomások Lugoson, Facseten, Oravicán, Karánsebesen és Orsorván vannak. Orsován fővámhivatal, Ó-Moldován mellékvámhivatal van. Ipari és kereskedelmi ügyekben az egész vmegye a temesvári kamara területének képezi részét; államépítészeti hivatala Lugoson van, közúti és posta- s távirdaügyekben a temesvári kerületi felügyelő, illetőleg igazgatósága alá van rendelve. Orsován m. kir. állatorvos székel és belépő állomás van. Kulturmérnöki ügyekben a budapesti VIII. kulturmérnöki hivatal működési területéhez tartozik, illetékes folyammérnöki hivatala Fehértemplomban székel. A vmegye területén 20 gyógyszertár van.

Története. A mai K. vmegye területe már a történelem előtti korszakban is lakott föld volt; a plaeontologiai leletek itt gyakoriak. Első lakói - kiket a történet felemlít - az agatirszek (l. o.) lehettek. A rómaiak meghódítván Daciát, a mai K. vármegye területe is a római birodalom Dacia rpiensis provinciájának egyik alkórésze lett, sz ais maradt, mignem Aurelianus cász. Kr. u. 275. légióit visszahiván, e virágzó provincia a barbárok birtokába került. A római hódítás erős nyomokat hagyott e vidéken; egyes helyeken a római kőút még most is használható. Délmagyarország legtekintélyesebb római municipiuma: Tibiscum e vármegyében feküldt a mai Zsuppa helyén, Bersovia gyarmat a mai Zsidóvin helyén. Kiváló nevezetes hely volt Herkulesfürdő. Helyén számos és igen nagybecsü régiségek, mint szobrok, feliratos kövek, oszlopok, érmes stb. kerültek elő, melyeket részben már a mult századben vittek fel a bécsi császári muzeumba. A rómaiak uralmát egymásután váltotta fel a gótoké, hunnoké, gepidáké, longobardoké, avaroké, majd a magyaroké. A népvándorlás alatt elpusztult itt a római műveltség.

A magyarok bejövetelekor a Maros-Duna-Tisza szögét a Névtelen jegyző szerint Glád birta volna, kit Szoard, Kadocsa és Boyta győztek le s az egész vidéket Orsováig, sőt azon tul is elfoglalták. E Gládtól származott volna Ohtum, Szt. István kortársa, ki e vidéken magának önálló fejedelemséget akart alapítani, István azonban legyőzte s ettől fogva szorosabban csatolta e földet Magyarországhoz; hogy pedig a katolikus hit mélyebb gyökeret verjen, alapítá István a csanádi püspökséget (l. o.). Mint várispánság Krassó 1230. fordul elő okmányainkban először. A szörényi bánság nevét a Traján hidja közelébe eső arx Severinától (ma Turn-Severin) nyerte. Biztos történeti alapot legelőször 1233. érünk, midőn Lukács mester mint szörényi bán említtetik; 13 évvel később találkozunk már az első szörényi püspök, Gergely, nevével is. IV. Béla király a szörényi bánságot 1238. egész az Oltig megszállta, mire csakhamar telepítvényesek kerültek oda. A tatárjárás után a király a szörényi bánságot 1247. hűbéri kötelezettséggel a János-vitézeknek adományozta, ugy hogy mindenféle pogányok és a bolgárok ellen fegyvert fogni tartoznak, más eretnekek ellen akkor, ha az ország határait átlépnek s ez esetben száz lovast fognak a király rendelkezésére bocsátani. A lovagrendbe helyezett remények azonban itt nem teljesültek s a lovagok már 1260 táján elhagyták a szörényi bánságot. IV. Béla király 1264. ama panaszra fakad, hogy e bánságot már egyik zászlós úr sem akarja elvállalni. Ennek oka az volt, mert ez időtájt nagyon ki volt téve a bolgárok pusztításainak. Lőrinc mester, az új bán azonban kiűzte a bolgárokat és helyreállította a rendet, sőt királyaink ezentul innen intézték támadásaikat a bolgárok ellen. A XIII. sz. három utolsó tizedéről keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy magyar bánok kormányozták; a XIII. sz. végétől 1324-ig szörényi bánt alig lehet megnevezni. Lehet, hogy ez időszak alatt valamelyik oláh vajda a szörényi bánság muló birtokáb ahelyezte magát, de az ily birtoklást királyaink soha nem ismerték el, bár a vajdák is fizettek adót. 1324. Pál, valkói, szerémiés bodrogi főispán viselte a báni méltóságot; ezentul 1330-ig ily bánra nem találunk; valószinű, hogy Basaraba oláh vajda kerítette a bánságot hatalmába. Károly Róbert király ezt nem tűrte és 1330. betört Oláhországba, a szörényi várat bevette és Széchy Dénest nevezte ki szörényi bánná. Az oláh vajda ki akarta békíteni a királyt és évi adót igért, de Károly Róbert erre nem hallgatva, az Olt folyón túl is vonult, hol aztán az oláh vajda árulása folytán a magyar sereget nagy veszedelem érte. Mindamellett a szörényi bánság megmaradt m agyar kézben és Széchy Dénes a báni méltóságban s később is rendesen és megszakítás nélkül, hosszabb időn át itt magyar bánok székeltek. 1365. Kóroghi László és Széchenyi Kónya voltak együttesen szörényi bánok; első példája volt ez annak, hogy e hivatal egyszerre két fériura ruháztatott. Nagy Lajos hatálától kezdve a szörényi bánok soorzata tökéletesen ismeretes. Egypárszor előfordul, hogy egykét oláh vajda, mint Mirese és Vlád, Zsigmond király idejében szörényi górfoknak, a Szörénység urainak nevezik magokat, de ez nem egyéb bitorlásnál; tegglet azt nem is birták, mert ugyanazon időből más magyar hazafiak neveztetnek ilyenekül, vl. pedig egyáltalán nem volt betöltve, mint p. Zsigmond alatt néha évtizedekig. Ennek ismét csak az volt azoka, mert senki sem akarta magára vállallni az országrész kormányát, mely örökösen ki volt téve a török támadásainak és a törökkel cimboráló oláh vajdák pusztításainak. Zsigmond emiatt szént ama gondolatra jutott, hogy a német lovagrendnek adja át e bánságot. A lovagok 1429. meg is érkeztek s 1430. már Redvitz Miklós, a magyarországi német lovagrend nagymestere, nevezi magát szörényi bánnak. A rendhez fűzött nagy várakozás azonban most sem teljesült; a lovagrend új telepét 1432. a törökkel szövetkezett Vlád oláh vajda elseperte; a loagok a szörényi vár védelmében mind elhullottak, Redvitz azonban még 1435. is viselte a báni méltóságot. Utána Thallóczy Frank, majd Hunyadi János volt a szörényi bán. Mátyás idejében a báni állás soha nem volt huzamosabb ideig betöltve; de források hiányában nem tudjuk, hogy miért. Annyi áll, hogy szakadatlanul folytak itt a törökkel a csatározások. Csoulai More Fülöp bán 1492. két szekér török fejet küldött fel az országgyűlésre, de e muló veszteség nem tartóztatta fel a törököt: 1522. elfoglalják Orsovát, 1524. pedig Szörény várát. A mohácsi vész után az Olt és Duna közötti rész is megszünt Magyarország kiegészítő része lenni s a szörényi vár nem látott többé magyar bánokat. A szörényi bánság erre megszünik, amint ugyanakkor megszünt Krassó vármegye is, de helyettök megszületik Szörény vármegye, mely János király, majd az erdélyi fejedelmek birtokához tartozott. Magába foglalta e megye az előbbi Krassó vármegyét és a volt szörényi bánság még meglevő részeit, tehát kiterjedt a Marostól egész Orsováig. Főnökeit azonban nem nevezték sem főispánoknak, sem szörényi bánoknak, hanem karánsebesi és lugosi bánoknak. Hivataluk soha külön nem vált; az egésznek élén mindig egy bán állott, ki Karánsebesen lakott. E változás legfeljebb 1536. történt; Somlyai Mihály volt az első bán. A lugosi és karánsebesi bánok kormányozták eme nagyterjedelmü vidéket az erdélyi fejedelmek nevében egész 1658-ig, amikor Barcsay Ákos, az utolsó lugosi és karánsebesi bán, hogy az erdélyi fejedelemséget elenyerje, Lugost és Karánsebest a töröknek átadta, a vasvári béke pedig a török eme foglalását helybenhagyta. Az ezutáni harminc év e vidékre nézve a török uralom korszaka, habár valószínű, hogy kétféle hódolás viszonyába jött, amennyiben a török urán kivül az erdélyi fejedelmet is elismerte; némi halvány vármegyei életnek még a török hódoltság korában is van nyoma. A nemesség azonban lassankint kivándorolt leginkább Erdélybe. Midőn Veterani 1688. Karánsebest visszafoglalta, Szörény vármegye is újra felébredt, ebben már akkor Macskássi Péternek alispáni minőségben fontos szerepe volt; szörényi főispánnak kineveztetett 1698. s mindaddig, mig a karlovici béke után a törökkel kötött egyezség szerint Szörény vármegye a töröknek ismét visszaadatott, az is maradt. Mikor történt ez, az nem bizonyos, de Macskássi a szörényi főispáni címet még 1707. is viselte. A passarovici béke (1718) szabadította ugyan fel a temesi vidéket at örök alól, de már a háboru kitörése előtt is jókora területet uraltak a császáriak a temesvári pasa tartományából; legalább az 1715. XCII. t.-c.-ben a király arról biztosítja a nemzetet, hogy Pozsega, Verőce, Szerém, Valkó, Csongrád, Arad, Békés, Zaránd és Torontál mellett Szörény vármegyét is az anyaországhoz fogja visszacsatolni. Midőn Szavójai Jenő a délvidéket véglegesen visszafoglalta a töröktől, nem csatolták vissza az anyaországhoz, hanem 1716-tól 1751-ig katonai kincstári, 1751-1779. polgári kincstári közigazgatás alatt állott. Mikor 1779. a Maros és Duna közötti vidéken Temest és Torontált új életre keltették, ugyanakkor ezektől K-re Krassó vmegyét támasztották fel, a volt szörényi bánság egy része pedig mint katonai határőrvidék továbbra is elszakítva maradt hazánktól. Ettől kezdve Krassó és Szörény története megint kétfelé ágazik.

Krassóba mindjárt a török uralom alól való felszabadulás után számos gyarmatost telepítettek; sok bányászcsaládot is hozatott ide a kormány a felvidékről és Németországból és megint művelés alá vették a bányákat. A kormány csakis németeket szeretett volna ide telepíteni, de miután elegendő számmal nem jöttek, szivesen látták az oláhokat is. 1717. a karánsebesi kerületben 91 falu volt 3915 házzal. 1738. a török ismét brontott, s a temesi részekkel e vidék is, habár csak néhány hónapra, ismét a török birokába került. Mikor Mária Terézia a volt temesi bánságot az országhoz visszakapcsolta, a régi vármegyéknek már a nevét is elfeledték. Hosszas tárgyalásokba került, mig megállapították, hogy hán yés milyen nevű vármegyéket milyen területtel állítsanak fel. Végre megállapodtak, hogy a három új vármegye egyike Krassó legyen 109 mf2 területtel, Lugos székhellyel. Jársi székhelyek lettek: Lugos, Bolcs, Kápolnás, Krassova és Oravica, volt pedig az új vármegyében ekkor 223 község. Első főispánja gróf Haller József lett. Gróf Niczky Kristóf nevében Vörös Antal alnádor 1779 aug. 5-én iktatta be a megyei tisztikart, Haller főispán pedig augusztus 22. foglalta el hivatalát; maga Niczky gróf mint kir. biztos iktatta őt be, mely alkalommal Lugos újabban fényes magyar ünnepélyeknek volt a szinhelye. Sok idő után ekkor hangzott itt először a magyar szó. Ezóta Krassó a magyar alkotmányos élet áldásait élvezte 1849-ig; 1849-től 1860-ig a német nyelvű szerb vajdaság és temesi bánságnak volt kiegészítő része. Visszaállíttatván a megyei kormányzat, 1860. Krassó is alkotmányosan szerveztetett. A szörénységi rész 1779 után még majdnem egy századig maradt mint határőrvidék elszakítva, mignem az 1871 jun. 8-iki királyi rendelet a bánsági határőrvidéket feloszlatta s 1872 jan. 1. fogva az anyaországba visszakebelezte. Az 1873. XXVII. t.-c. végre felállítá Szörény vármegyét; meghatározta területét, székhelye az önálló törvényhatósági joggal felruházott Karánsebes városa, első ispánja Jakab Bogdán, első országgyülési képviselője egy nyugalmazott tábornok, Doda Traján lett. Az új vármegye azonban nélkülözvén az alkotmányos nemzeti élet feltételeit, hét évi fennállás után Krassóval egyesíttetett s azóta vele együtt alkotja K. vármegyét.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is