Krause

1. Ernő Lajos, német iro, ismeretesebb Carus Sterne irói álneve alatt; született Zielenzigben 1839 november 22. A gyógyszerészi pályát, melyen müködött, abbanhagyta, hogy a berlini egyetemen megkezdett természeti és kulturtörténeti tanulmányait folytathassa. 1866 óta Berlinben él és terjeszti a Darwin-féle világnézetet. Nevezetesebb művei: Naturgeschichte der Gespenster (Wimar 1863); Botanische Systematik in ihrem Verhältniss zur Morpholigie (u. o. 1866); Werden und Vergehen (Berlin 1884); Die Krone der Schöpfung (Teschen 1884); Ch. Darwin und sein Verhältniss zu Deutschland (Lipcse 1885); Aus dem Paradies (1886); Alte u. neue Weltanschauung (1886). Kiadta németül Darwin kisebb összegyüjtött iratait (u. o. 1886).

2. K. Gottlob Adolf, német Afrika-utazó, szül. Ockrillában (Meissen mellett) 1850 jan. 5. 1873. a lipcsei egyetemet látogatta. A 70-es évek vége felé beutazta a hegyes Ahaggar országot és a hausszák államát, Szokotót. 1884 febr. Riebeck dr. kiküldte K.-t Felső-Guinea partjaira, hogy kutassa át a Niger, Binue és a Tsad-tó vidékeit, linguisztikai és etnográfiai szempontokból. 1888 ápr. tért vissza Európában. A Ribech"sche Niger-Expedition c. vállalatban két munkát böcsátott közre: Ein Beitrag zur Kenntniss d. folischen Sprache és Proben d. Sprache von Ghat in d. Shara (Lipcse 1884).

3. K. Károly Keresztély Frigyes, német filozofus, született Eisenbergben (Altenburg) 1781 máj. 6., megh. Münchenben 1832 szept. 27. Jenában tanult teologiát, de azonkivül matematikát s Fichte és Chelling mellett filozofiát is; ugyanott habilitáltatta magát magántanárnak 1802-1806. Drezdában szabadkőmüves lett, s a szabad kőmüvességben látta az emberiség szövetségének továbbfejlesztő csiráját. De a szabadköművesség titkolózásai ellen polemizálván, a páholy kizárta. Fichte halála után 1814. Berlinben lett magántanár, de hiába folyamodott tanárságért 1816. visszatért Drezdába, itt kikelt két művében a német filozofiai műnyelv ellen s maga csinált magának műszókat. Sok hányattatás után Göttingában találjuk, ahol 1824. magántanár lesz. Itt sem adnak neki rendes tanárságot. 1831. Münchenben költözött s ott akarta magát habilitáltatni. De a rendőrség varázslat (!) miatt vizsgálatot indít ellene, s midőn e nevetséges vádat elejtik s a müncheni egyetem tanárai kedvezően nyilatkoznak tanárrá kinevezése mellett, Schelling akadályozza meg a kinevezést. Nem is vehette volna hasznát, egy év múlva meghalt. K. külön filizofiai rendszer megalapítója, melynek főleg Belgiumban, Spanyolországban és Dél-Amerikában akadtak követői. Legnevezetesebb tanítványai Ahrens, Tiberghien nevezetes logikus, Lindemann, Altmeyer Bouchetté, Duprat, Leonhardi, Mönnich, Oppermann, Röder, Schliephake, a spanyol del Rio J. S., akinek sok társa Spanyolországban hirdeti K. filozofiáját s támadja a jezsuitákat. A hires pedagogus Fröbel is K. hatása alatt állott. K. a Kant indította fejlődésnek, Fichte, Schelling és Hegel mellett, egyik önálló tagja rendszerét panenteizmusnak nevezi. Részint ő, részint tanítványai a filozofia egész rendszerét dolgozták fel, s főleg a társadalom problemáinak fejtegetésére fordítottak nagy gondot. Főbb művei: Abriss des Systems der Logik als phil. Wissenschaft (1828); Vorlesungen über das System der Philosophie (1828, 2 kiad., 1869); Abriss des Systems der Philogophie des Rechts (1828); Vorlesungen über die Grundwahrheiten d. Wissenschaft (1829). Előadásait, hátrahagyott iratait kiadták Leonhardi Leutbeche s mások 1834-1848. Utolsjára jelent meg: System der Rechtsphilosophie (kiadta Röder 1874); Vorlesungen über Aesthetik (1882); System der Aesthetik (1882); Vorlesungen über synthetische Logik (1884); Einleitung in die Wissenschaftslehre (1885); Vorlesungen über angewandte Phil. der Geschichte (1885); Abriss des Systems der Phi. (1886); Grundriss der Gesch. d. Phil (1887, kiadták Hohlfeld és Wünsche). Leonhardi 1869-1874. folyóiratot is adott ki a rendszer terjesztésére: Die neue Zeit.

Irodalom. Lindemann S., Übersichtl. Darstellung des Lebens- und der Wissenschaftslehre K. C. Fr. Kraueses, 1889. Br. Martin, K. Chr. Fr. Krauses Leben, Lehre und Bedeutung; 1881, új kiad. 1885; Enchen, Zur Erinnerung an Krause, 1881.

4. K. Vilmos, német festő, szül. Dessauban 1803 febr. 23., megh. Berlinben 1864 jan. 8. Drezdában, majd Berlinben képezte ki magát, azután beutazta Norvégia és Hollandia, Normandia és a Földközi-tenger partvidékeit. Majdnem kizárólag tengeri képeket festett; ő lett ennek a műfajnak megalapítója Berlinben. Művei közül a Tengeri vihar, Pomerániai tengerpart és Skót tengerpart viharban a berlini nemzeti képtárban van. Képei gondos kidolgozásuak; technikájuk ma már elavult.

Forrás: Pallas Nagylexikon