Kray
Pál báró (krajovai), osztrák táborszernagy, szül. Késmárkon
1735 febr. 5., megh. Pesten 1804 jan. 19. 1754 óta az osztrák hadseregben
szolgált s részt vett a hét éves háboruban. A törökök elleni hadjáratban
(1788-89) már mint ezredes működött és az 1790-iki békekötés után tábornok lett
s bárói rangot nyert. E kitüntetést annyiban is megérdemelte, hogy az erdélyi
oláhok zendülése alkalmával 1787. ő fogta el az oláh pórnép fantikus vezéreit,
Horát és Kloskát. 1793-1795. Németalföldön harcolt s Pichegru felett győzelmet
aratott, mire altárbornaggyá nevezték ki. 1797. a szerencsétlen véget ért
hesseni hadjárat utáni hadi törvényszék elé állították és noha ártatlan volt,
két heti fogságra itélték. A büntetés kiállása után beadta lemondását, de a
császár el nem fogadta és 1798 őszén Olaszországba küldötte, hol fényes hadi
tettei voltak. Érdemeiért táborszernaggyá nevezeték ki s Mantova megszállásával
bizták meg, melyet két havi kemény ostrom után megadásra birt. 1888 óta a 67.
cs. és kir. gyalogezred K. nevét viseli. Életrajzát megirta Kray Miksa báró, a
Szepesvmegyei tört. társ. IV. évk. 1888. V. ö. K. P. és az 5 napi rajnai
hadráat 1795. (Hadtört. Közlem., 1892).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|