József Sándor, mineralogus, született Budapesten 1839 márc.
2., u. o. járta középiskoláit. Matematikai és természettudományi tanulmányait a
budapesti és bécsi műegyetemeken, később a bécsi és tübingai tudományos
egyetemeken végezte (1858-66). Az utóbbi egyetemen természettudományi karánál
letette a természettudományi doktori szigorlatot. Visszatérve hazájába, 1866.
segédőrré neveztetett ki a nemzeti muzeum állattárához, később a ásványtárához,
1870. pedig valóságos őrré. Ugyanaz évben történt a műegyetemhez való rendes
tanári kinevezése a mineralogiai és geologiai szakmákból. Ez időtájban
megkezdte ama intenziv működését is, mely arra irányult, hogy a nemzeti muzeum
ötven év óta elhanyagolt ásványtárában teremtsen a tudomány szinvonalán álló,
az ország méltóságának megfelelő ásványgyüjteményt, ami Pulszky F. igazgató, de
különösen Semsey Andor lelkes támogatása mellett fényesen sikerült is. 1893-ban
kinevezték a muzeum ásvány-őslénytani osztályhoz igazgató-őrnek, 1894-ben pedig
meghivatott a tudományos egyetemre tanárnak, az ásvány-kőzettani tanszékre. A
magy. tudományos akadémiának 1874 óta levelező, 1885 óta pedig rendes tagja.
Számos tudományos értekezéseiből kiemeljük: az első nagyobbszabásu munkája:
Krystallographische Studien über den Antimonit (megjelent 1864. a bécsi tud.
akadémia közleményeiben). A kir. magyar természettud. társulat kiadványaiban
megjelentek: Egy harmadkori magyarhoni trachyt földpártjáról (jutalmazott
pályamunka), A bűzeny-ammonium jegeczalakjáról, Egy uj selensavas kettős sónak
jegecztani monographiája. A Mammuth, A Zsadányi meteorhullás, A dobsinai
jégbarlang, Tellurezüst Erdélyből, Európa legbecsesebb drágaköve, a magyar
opál, Az ó-budai hegycsuszamlás, Magyar apatit, bismuthin Moraviczáról, Egy
dunaföldvári ős szarvasagancs. A magyar föltani társulat irataiban: Ajnácskő
ősemlősei, A bottinói meneghinitről, A japáni antimonitról, Auripigment és
realgar Boszniából, Viztiszta sphalerit Svédországból, Vesuvi pseudobrookit. A
magyar tudományos akadémiában pedig: A felsőbányai trachyt wolframitja,
Magyarhoni anglesitek, Magyarországi dioptas, Semseyt egy új ólomérc
Felsőbányáról, A manganocalcitról, A kryolithcsoport grönlandi ásványai, A
szaboitról, a Freibergi bányaakadémia gyüjteményének manganocalcitja, Adalék az
allaktit optikai viszonyainak ismeretéhez, Az andreasbergi zygaditról, akanthit
és a természetes ezüstkéneg, andorit új hazai ezüstérc, lorandit új
thalliumásvány, Allcharrol Makedóniában, azonkivül a Természetrajzi Füzetekben:
Bunsenin egy uj tellurásvány, Tellurit Facebájáról, Symplesit Felsőbányáról, a
Műegyetemi Lapokban: Az ehrenfriedersdorfi plinian.
Forrás: Pallas Nagylexikon