v. selyemfű (növ., Asclepias L.), a róla nevezett családnak
tejelő, többnyári füve, mintegy 60 faja többnyire amerikai. Levele átellenes v.
örves, ritkán váltakozó, virágzata ernyős, a szárat és ágat tetőzi v. a levél
tövéből ered, sokvirágu. Virága apró v. középnagyságu, tüszőgyümölcse vastag,
kihegyesedő. Az A. syriaca L. (A. Cornuti Dcne), a hazánkban is elvadult
selyemkóró; Linné sziriainak gondolta, de azután kiderült, hogy E.-amerikai,
1-11/2 m. magas, kurta szürkeszerü; levele átellenes,
hosszas tojásdad, meglehetős nagy, virága lila rózsaszin, tüszője 10-13 cm.
hosszu, tele van magvakkal, melyeknek hosszu fehér selyemfényü szőre van.
Magvában 25% kövér olaj van, magva szőre 2-2,8 cm. hosszu, nagyon könnyü, sima,
nem göndör, de merev. E növény termesztését a selyméért ismételten ajánlgatták.
Bár a szövete szép selyemfényü, de nem tartós, törékeny, ha pedig pamuttal
vegyítik, mosáskor a selyemszőr kihull belőle, tehát csak vattának, párnázónak
és mesterséges virág készítésére használatos. Merev hársszövetével is tettek
próbát, de eredménytelenül, legfeljebb tapétának használatos. Legtöbb figyelmet
érdemel mint méheleség. Sok csípős fehér teje, benne pedig az aszklepion van.
Amerikában a gyökere kérgét orvosságnak használják, gyenge hajtását pedig
spárgának készítik el. V. ö. Meitzen, Über den Wert der A. Cornuti (Göttinga
1862); Schuch J., A kéthegyü levelek (Tanár-Közlöny 1878-79). Mint fonószövő
növény magva szőreért nevezetesebb az A. curassavica L. és A. volubilis L.
Ny.-Indiában és D.-Amerikában. Az A. asthmatica L. (Cynanchum vomitorium Lam.)
K.-Indiában és Cejlonon terem; gyökere a fehér ipekakuanha néven heves
hánytató. Hársrostja, valamint az A. spinosáé Arrab. is szövésre használatos.
Az A. tincturia Roxb. és A. tingens Roxb. É.-indiai, zöldre festenek vel. Több
faja szép kerti virág. Ilyen az A. Mexicana Cav., mexikói félcserje, levele
örves, lándsás, virága fehérpiros.
Forrás: Pallas Nagylexikon