Kresznerics

Ferenc, törvénytudományi és nyelvészeti iró, szül. Iváncon (Vas) 1866 febr. 25., meghalt 1832 jan. 18. Tanult Szombathelyt, Sopron és Pozsonyban és a papi pályára lépvén, 1790. fölszenteltetett. Ezután a szombathelyi iskolába nevezték ki a matematikai tudományok tanárává, mely álláson 19 évig működött és ekkor (1812) Ságra költözött plébánosnak és ott maradt élete fogytáig. Ez idő alatt sokat fáradozott a magyar nyelv, de főleg a műszók és a gyökérfejtés dolgában, mely érdemeinek elismeréseül az akadémia tiszteleti taggá választotta. Müvei (a Magyar Hirmondó, Erdélyi Muzeum, Egyházi értekezések és Tudományos Gyüjtemény hasábjain jelentek meg) a következők: Magyar szótár gyökérrenddel (Buda 1831); Julianus császárai (Pozsony 1806) és Magyar nyelvkönyv, mely utóbbi azonban egy terjedelmes (5 kötetes) közmondásgyüjteménnyel együtt kéziratban maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon