Kréta

(Kriti, Kirid, Kandia), az Egei-tengert D-ről határoló hosszukás sziget a Földközi-tengerben az É. sz. 34°55" és 35°40" között. Hossza 260, szélessége 12-55 km. Területe 8580 km². A szigeten NyK-i irányban hegyek vonulnak át, amelyek három, alacsonyabb hegyhátakkal összekötött hegytömeget alkotnak. Ny-on vannak a Fehér-hegyek (Leuke, mint a régi, és Aszprovuna mint a modern görögök hivják), vagy másképen Szfakiottiki, középen az Ida, ma Psziloritisz és K-en a Lasszithi-hegyek, a régiek Dikteje. Az Idát (2456 m.) tekintették mindig K. legtekintélyesebb hegységének és valóban, az a legterjedelmesebb, de magasságra nézve az Aszprovuna (2469 m.) felülmulja. K.-t csak kisebb, nyáron ki-kiszáradó patakok öntözik. Az éghajlat szelid és az eső is gyakoribb mint Görögországban; a föld pedig a völgyekben igen termékeny. Legértékesebb termékek az olaj, amelyből igen sok szappant készítenek és ezzel a Levante egy részét el is látják, továbbá a szőllő, a méz és csekélyebb mértékben a gabona. Az állattenyésztés ágai között csaka juhtenyésztés jelentékeny. Sok kezet foglalkoztat még a szivacshalászat. A kivitel főcikkei: olaj, szappan, bor és az u. n. szfakia-sajt; a bevitelé az iparcikkek és gyarmatárukon kivül a gabona és pamut. A lakosság számát 294 000-re becsülik, holott a velenceiek uralma idejében egy millióra rúgott. A lakosok közül 184 000 keresztény, 93 000 mohammedánus és 3200 izraelita. A keresztények nagyobbára görög eredetüek; nemzeti jellemüket leginkább megőrizték a róluk elnevezett hegységben lakó szfakioták. K. török uralom alatt áll és Kirid néven külön vilajetet alkot, amely a következő 5 szandsákságra van fölosztva: Kanea, Kandia, Retimo, Szfakia és Laszithi. A főváros Kandia vagy Megalokasztron, a régi Herakleion helyén a tenger mellett egy földnyelven épült, a kormányzónak és egy görög érseknek székhelye, 12 000 lakossal, a velenceiek uralma korából eredő erődítvényekkel. Egyéb jelentékenyebb helyek még Retimo, az ókori Rhytymna (9000 lak.), Kanea, az antik Kydonia helyén (12 000 lak.) és a D-i parton Hierapetra az ókori Hyerapytna helyén 2000 lak.

K. legrégibb lakói valószinüleg kariai törzsből valók voltak. Kr. e. a II. században a feniciaiak több kereskedelmi telepet alapítottak rajta, és a sziget, a hagyomány szerint Minosz királlyal az élén a Földközi-tengerben a tengeri uralmat gyakorolta. Görögök is korán kezdtek K.-ba bevándorolni; legtömegesebben telepedtek le a dórok, akik azután a spártaiakhoz hasonló intézményeket honosítottak meg rajta, de egységes országgá K.-t nem tették. A Mithridates elleni és a kalózháboruban K. lakói is részt vettek, amiért azután a rómaiak a szigetet Quintus Caecilius Metellus vezérlete alatt Kr. e. 68-67. meghódították. A római birodalom kettéosztásakor K. a római birodalomhoz került. Az iszlám elterjedésekor a szaracenek gyakran föl-fölkeresték rablásaikkal és 823. el is foglalták, de 961. ismét elvesztették. 1204. K., amelyet ezentul leginkább Kandiának hivtak, Montferrati Bonifacius birtokába került, aki későbben Velencének engedte át. A velencei uralom alatt élte K. virágzása korát. A törökök gyakrabban tettek kisérletet a sziget elfoglalására. 1645. végre sikerült birtokukba venniük Kaneát és Retimot, 1669. pedig Kandiát és utána az egész szigetet. Az uralkodó törökök és a régi lakosság közt a súrlódás csaknem folytonos volt és a szfakioták a maguk hegyei közt meglehetősen megőrizték függetlenségüket is. A görög szabadságharc kitörésekor a K.-iak is föllázadtak, de Mehemed Alinak, Egyiptom alkirályának csapatai a lázadást elfojtották. 1824-40. az egyiptomi alkirály uralkodott rajta, de ekkor kénytelen volt azt a szultánnak ismét visszaadni. A nyugalom azonban a szigeten mindig csak rövid tartamu volt. 1858. a terhes adók miatt tört ki a lázadás, amelyet Ahmed pasa igéretei csillapítottak le. Mivel azonban az igért reformokat nem léptették életbe és a török hatóságok visszaélései sem szüntek meg, 1866 augusztus havában újabb fölkelés tört ki és bár Musztafa Naili a fölkelőktől Arkadion megerősített kolostort el is foglalta, a hegyek közt a török uralmat helyreállítani nem tudta, sőt 1867. a fölkelők kerekedtek felül és gyülésük febr. 13. I. György gögör király nevében ideiglenes kormányt állított föl. Ekkor at örök szultán Omar pasát küldötte K. ellen, de az új török vezér, kisebb győzelmei dacára sem tudta a rendet helyreállítani, mert a fölkelőket a görögök alattomban támogatták. Végre a török kormány 1868 dec. 10. Görögországba a támogatás megszüntetése végett ultimatumot küldött és mivel ennek sem volt meg a kellő hatása, Hobart pasa megkezdte Görögország ellen a támadást. Erre a nagyhatalmak párisi kongresszusa rákényszerítette Görögországot, hogy a K.-i fölkelők támogatásával fölhagyjon és a sziget török tartomány maradt; de mint külön közigazgatási kerület némi önkormányzatot nyert. Ennek dacára történtek újabb fölkelési kisérletek 1887. és 1889. is.

Forrás: Pallas Nagylexikon